Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szeptemberben igazolt Krakkóba, de már a lengyel élvonal negyedik helyén álló Wisla fontos láncszemének számít a Haladás és a magyar válogatott korábbi védője, Guzmics Richárd. A szurkolói szavazásokon, és persze a pályán is jól teljesít, a bajnokság posztonkénti rangsorában például az ötödik helyre került. A védő karácsonykor hosszú interjútadott klubja honlapjának, amiből kiderül, hogy a lengyel focit sokkal jobbnak tartja a magyarnál.
– Hogyan értékeli ezt a néhány hónapot, amit eddig Krakkóban töltött?
– Nagyon boldog vagyok az elmúlt időszak miatt. Elsősorban annak örülök, hogy ilyen komoly hagyományokkal rendelkezdő klubban játszhatok. Egyre jobban kiismerem magam Krakkóban, már sok helyet ismerek, ahol lehet enni, vagy találkozni az ismerősökkel – mesélte Guzmics Richárd.
– A külföldieket mindig éri valami meglepetés…
– Engem az lepett meg, hogy a krakkói emberekről kiderült, hogy nagyon barátságosak. Azon is meglepődtem, hogy Lengyelországban a játékosok több tiszteletet élveznek, mint Magyarországon. Amikor sétálok a városban, sok rajongó odajön hozzám, autogramot vagy közös fényképeket kérnek. Ez tényleg nagyon szép.
– Még tanul lengyelül. Valószínűleg nem ez a legkönnyebb nyelv…
– Hát igen… Nem könnyű, de igyekszem fejlődni. Néha autóvezetés közben lengyel nyelvleckéket hallgatok, és amennyire csak lehetséges, próbálom hallgatni a csapattársaim beszélgetését. Persze, vannak csúnya szavak is, de a srácok mindig segítőkészek.
– Lát valami különbséget a lengyel és a magyar bajnokság között?
– Van néhány különbség. Először is az infrastruktúra Lengyelországban sokkal jobb. A stadionok és a pályák itt nagyon jó állapotban vannak. Mivel a játék a lengyel bajnokságban gyorsabb, több a technikás játékos. Néhány barátom a Wisla több meccsét is látta, és megállapította, hogy ha a magyar bajnokságban játszanánk, akkor az első helyért harcolnánk.
– Nagyon hamar beilleszkedett a csapatba. Érzi a társak bizalmát a pályán és azon kívül is?
– Azt hiszem, most már bíznak bennem. Az első néhány hét nem volt könnyű, de ez már csak ilyen… Új játékos vagyok, meg kellett tanulnom a nyelvet, a szokásokat. Ez soha nem könnyű.
– Mit gondol középhátvéd-társáról, Arkadiusz Glowackiról?
– Nagyon kedvelem, mert jó és intelligens játékos. Úgy tűnik számomra, hogy megfelelő az együttműködésünk. Különben is, az egész védekezésünket pozitívan értékelem. Maciek Sadlok vagy Luke Burliga megmutatta, hogy nem csak nagyon jó védők, hanem a csapat támadójátékát is segítik.
– Mit gondol, játszik még a válogatottban?
– Ez most nem foglalkoztat, de sok újságíró kérdezi. Szívesen visszatérnék. Talán jövőre, ha jól játszom, és a szövetségi edző is látja, akkor ad egy esélyt. Nagyon jó lenne.
– Mit gondol a vezetőedzőről?
– Franciszek Smuda jó és szimpatikus edző. Gyakran előfordul, hogy beszélget velem, különösen az edzéseken, amikor elmagyarázza, mit kell csinálnom. Az elején németül beszélt, de mostanság egyre gyakrabban beszélgetünk lengyelül.
– Az első bajnoki meccsét a Cracovia ellen játszotta. Emlékszik még erre a találkozóra?
– Igen, persze, hogy emlékszem. Nem volt valami jó meccs a számunkra, mert vesztettünk, de nagyon jól éreztem magam a pályán, próbáltam küzdeni és mindent megtenni. Az utolsó akció során szögletre pattant rólam a labda, és a beívelésből gólt kaptunk… Nagyon sajnáltam, de most már várom a következő mérkőzést a Cracovia ellen, mert szeretek gólt szerezni.
– Mit gondol a krakkói, és a többi lengyel stadion hangulatáról?
– Nagyon szeretem a Wisla rajongóit, mert az elsőtől az utolsó percig buzdítanak bennünket. Ha gólt kapunk vagy veszítünk, akkor is tovább énekelnek. Nagyon fontos, hogy a csapatunk érzi a támogatást. A hangulatot nem lehet összehasonlítani a magyar stadionokkal, mert otthon a rajongók most háborúznak a labdarúgó-szövetséggel, és sokan közülük nem mennek ki a mérkőzésekre.
