Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Idén nyáron a román első osztályú CSMS Iasi csapatához igazolt az NB I-ből kieső Kaposvári Rákóczi középpályása, Bőle Lukács. Pályafutása során most először szerepel külföldön, de a kezdeti időszak elsősorban nem ezért volt nehéz számára, hanem azért, mert a felkészülés végén megsérült, csapata pedig sereghajtóként nehéz helyzetben van a bennmaradásért zajló küzdelemben.
A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy a román bajnokságban gyorsabb a játék, és fizikálisan is nehezebb, mint idehaza, talán ennek is köszönhető, hogy minden csapatban van néhány olyan játékos, aki nemzetközi szinten is megállná a helyét.
– Hogy érzi magát Romániában?
– Több mint három hónapja vagyok itt, és most már egyre jobban, pedig elég balszerencsésen indult az ittlétem. Az edzőmeccseken végig játszottam, aztán az utolsón megsérültem, két hónapig nem is tudtam a csapattal edzeni. Ez nagy kiesés volt. Közben jött egy edzőcsere, és most kilátásban lehet egy újabb. Remélem, innen már csak felfelé vezet az út. Sereghajtók vagyunk, és hat csapat esik ki, tehát nincs könnyű dolgunk, ezért is volt az edzőcsere. De most ismét eltelt öt meccs, nem tudom, mi lesz… Most ezzel foglalkozik az egész város, a csapat és a szurkolók is, úgyhogy a válogatott mérkőzésről még nem is nagyon beszélgettünk a csapattársakkal – mesélte Bőle Lukács.
– Milyen benyomásai vannak a román fociról?
– Itt Romániában nagyon szeretik a futballt. Egy jó példa: amikor a Petrolul ellen játszottunk, és nagyon kikaptunk itthon, Mutut lecserélték a második félidőben. Nyolc-tízezren voltak, és felállva tapsolt az egész stadion. Nem tudom, otthon elfordul-e olyasmi, hogy az ellenfelet megtapsolják. Persze, mostanság nálunk is inkább a fütyülés megy…
– Milyen különbségeket tapasztalt a két ország bajnoksága között?
– Nagyon erősnek ítélem meg a román bajnokságot. Volt egy rangsor, amelyben a román élvonal előkelő helyet foglalt el, a magyar viszont jócskán visszaesett. Ekkora különbség nincs, de itt gyorsabb a játék, és fizikálisan is nehezebb. Próbálnak egy érintővel megoldni olyan dolgokat, amelyekhez otthon két-három érintés kell, ezért itt gyorsabban is kell gondolkozni. Minden csapatban van két-három, esetleg négy olyan játékos, aki nemzetközi szinten is megállná a helyét. Nagyon jó lenne, ha minden hétvégén szerephez juthatnék, mert bizonyára nagyon sokat fejlődhetnék. Bízom benne, hogy mihamarabb rendeződik a helyzet, és elkezdjük gyűjtögetni a pontokat.
– Magyarként nem érték kellemetlenségek Romániában?
– Talán csak egy dolog volt, ami negatívum. Idegenben játszottunk, az ellenfél szurkolói elkezdtek énekelni, de nekem fel sem tűnt, az egyik csapattársam szólt, hogy azt kiabálják: „Magyarok, haza!”. De ez normális itt… A csapattársak nagyon rendesek, nagyon jól fogadtak, semmi hátrányt nem érzek amiatt, mert itt vagyok Romániában, annak is keleti részén. Pedig tartottam ettől a dologtól, de kellemes meglepetés, hogy mindenki kedves velem az elejétől fogva. Kaposváron három csapattársam, illetve az edzői stáb egy része is román volt tavasszal, de természeten velük is minden rendben volt.
– Mit vár a szombati válogatott meccstől?
– Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. A szövetségi kapitány a hazai környezetben játszók közül leginkább a Steauából válogatott, a többség pedig külföldön játszik, tehát a mi városunkban nem lehet érezni, hogy fokozottan készülnének meccsre, pedig biztosan így van. Kíváncsi vagyok, az új magyar kapitány milyen mentalitással küldi pályára a csapatot. Az egyik csapattársammal azért már beszéltem a mérkőzésről, ő azt mondta: biztosan nyerni fognak, de én azt válaszoltam, hogy ne legyen annyira biztos benne. A tévében biztosan megnézem a meccset, de még nem tudom, hogy egyedül, vagy a csapattársakkal közösen, ezt majd a héten megbeszéljük.
