Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A harmincadik születésnapján október végén ünneplő kapus, Kovács Zoltán korábban az MTK, a Siófok, a Kaposvár és a Diósgyőr csapatát is erősítette, egy ideje azonban külföldön játszik. Előbb Cipruson védett, idén nyáron pedig a román élvonalbeli Dinamo Bucuresti szerződtette. Bajnoki meccsen még nem lépett pályára a mostani szezonban, mert a közelmúltban jött rendbe a sérülése, csak tíz napja tud teljes értékű edzésmunkát végezni.
Hiába él és játszik azonban a román fővárosban, elképzelhető, hogy a román-magyar Európa-bajnoki selejtezőt még a tévében sem látja, ugyanis a bajnoki szünetet kihasználva pénteken éppen előző állomáshelyére, Ciprusra utaznak felkészülési mérkőzést játszani a klubcsapatával. A Rangadó.hu érdeklődésére Kovács Zoltán elmondta: magyarként eddig szerencsére semmiféle negatívumot nem tapasztalt Bukarestben.
– Hogy érzi magát a román fővárosban?
– Eddig jól érzem magam, annak ellenére is, hogy később érkeztem a klubhoz, ezért később kapcsolódtam be a közös munkába. A szerződésem aláírása után két-három nappal már jött az első bajnoki mérkőzés. A vezetőségnek az volt a kérése, hogy minél gyorsabban kerüljek bevethető állapotba, de én túlságosan belekaptam, ezért a lábamon és a hátamon kijött egy-egy kisebb sérülés, ami rányomta a bélyegét az eddigi időszakra. Ez az én hibám is, de most már azon dolgozom, hogy mihamarabb bekerüljek a kezdőcsapatba – kezdte Kovács Zoltán, akinek a csapata jelenleg a tabella ötödik helyén áll.
– Lát rá esélyt, hogy a közeljövőben bekerüljön a kapuba?
– Természeten igen, hiszen a szakvezetés és a klubvezetés azért szerződtetett, hogy védjek. Tavaly nyár óta szó volt róla, hogy ideigazolok, de most még kell egy kis idő, hogy százszázalékos legyek. A csapat jól szerepel, és a kapusunk kimondottan jó teljesítményt nyújt.
– Ciprus után Románia… Nem túlságosan nagy a kontraszt?
– A környezet szempontjából mindenképpen éles váltás, de a futball szempontjából is, mert máshogy viszonyulnak hozzá. Itt érezhető a nyomás a csapaton a média, a szurkolók és a klub részéről, Cipruson ez nem mindig volt tapasztalható. Ott általában nyugodtan lehetett készülni, itt viszont ha nem alakulnak jól a dolgok hétvégén, azt a következő napokban bizony érezni lehet. Cserébe profik a feltételek, rengeteget készülünk edzőtáborban, a hétvégi meccsek előtt két nappal rendszerint edzőtáborba vonul a csapat, és a hétköznapokon is reggeltől estig bent vagyunk az edzőközpontban.
– Milyen benyomásai vannak eddig a román fociról?
– Az emberek nagyon szeretik a futballt, a mi meccseinkre – felkészülési, kupa- és bajnoki mérkőzésekre egyaránt – rengeteg ember jön ki, nagyon jó hangulatot teremtenek. Elég őszinte, harcos futball van a bajnokságban, sok helyi fiatal próbálnak beépíteni. A fizikai futball jellemző, de elég tehetséges játékosok is vannak. Mindenképpen kellemes benyomásom van a bajnokság színvonaláról, de az anyagi válság több klubnál felütötte a fejét, ezért a szövetség csökkenti a létszámot.
– Milyen az élet magyarként Bukarestben?
– Nem olyan régen vagyok itt, és az időm döntő többségét az edzőközpontban töltöm, tehát el vagyunk zárva. Amikor bent vagyok a városban, és megtudják, hogy magyar vagyok, mosollyal nyugtázzák, elviccelődnek rajta, tehát kellemes meglepetés. Semmilyen rossz benyomásom nincs ezzel kapcsolatban a futballban és a magánéletben sem.
– Milyen furcsa a sors, hogy pont Cipruson lesz a hétvégén, ezért lehet, hogy nem is látja a válogatott meccset…
– Nagyon remélem, hogy lesz internet, és tudom követni a selejtezőt. Sajnálom, hogy nem tudok kimenni, biztosan nagyon nagy élmény lehetett volna a lelátóról nézni a meccset. Nagyon szurkolok a magyaroknak, remélem, szombat este már én ugrathatom a csapattársaimat…
