Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A 43 éves Bódog Tamás egy rövid, kétéves megszakítást leszámítva húsz éve él Németországban. Játékosként az SSV Ulm színeiben szerepelt a Bundesligában is, és ötször húzhatta magára a magyar válogatott mezét. Másodedzőként segítette Mezey György munkáját a Videotonnál, míg 2012 óta a RB Leipzig másodedzőjeként tevékenykedik. A korábbi válogatott játékos a SportKlub televízió Dodzsem című műsorában mesélt arról, hogy Németországban mennyire más a futball.
– Magyarországon nagyon sok vita zajlik az edzőképzésről. Hogy látja ezt a kérdést?
– Nagyon remélem, hogy jövőre már magasabb osztályban leszek. Nem egyszerű okosat mondani ezzel kapcsolatban. Én Mezey György irányítása alatt végeztem el a pro licencet, és nekem nagyon sokat adott, annak ellenére, hogy Magyarországon végeztem el. Németországban kicsit komolyabb a képzés. Ott sokkal aprólékosabb a dolog. Jobban belemennek különböző témákba, amik otthon nincsenek meg. Véleményem szerint a magyar edzőknek az is hatalmas problémájuk, hogy egy csapatot nehezen lehet motiválni, felkészíteni. Nincs elég játékos otthon. Ez egy olyan hosszú történet, amiről órákig lehetne beszélni. Mindenkinek megvan a véleménye. Ennek ellenére, amikor otthon voltam, az egy hasznos tapasztalat volt és olyan fontos része volt az életemnek, ami alapján meg tudom ítélni, hogy Németországban másképp működnek a dolgok. Kicsivel talán komolyabban, mint otthon. Ha a hozzáállás és a mentalitás megváltozik, akkor otthon is el lehetne indulni a fejlődés útján.
– Egy német harmadosztályú csapatnál edző, amelynek a stadionja kétszer akkora, mint a legnagyobb magyar stadion. Ott több néző van egy meccsen, mint Magyarországon egy egész fordulóban. Így van?
– A város ötszázötvenezres, de a vonzáskörlete körülbelül kilencszázezres. Mi már tavaly, a negyedosztályban is negyvenezer ember előtt játszottunk egy városi rangadót, de ezt az egészet nem ésszerű összehasonlítani a magyar bajnoksággal. Ha egy bajnoki meccsen nálunk csak tizenháromezren vannak – mint legutóbb –, akkor az alacsony nézőszámnak számít, míg otthon ott lenne az első helyen egész évben. Németországban az RB Leipzig nem egy kuriózum, de mindenképpen egy olyan történet, ami nem sűrűn fordul elő. Az sem mindegy, hogy melyik csapatot hasonlítjuk össze. A Videotonnál is parádés körülmények voltak. Itt mi most az alapoktól kezdve szeretnénk valamit felépíteni Ralf Ragnick elképzelése alapján. Itt van egy terv, ami alapján építkezünk, és lehet alkotni.
– Önt nyilván azért hívták, mert futballozott Németországban, és ismerte Ralf Ragnickot. Aki nem futballozott külföldön az fel tudja szedni azt a tudást, ami önben van?
– Az tény, hogy a kapcsolat aranyat ér. Nekem itt Németországban a két meghatározó edzőm, Ralf Ragnick és Jürgen Klopp volt. Ezek a kapcsolatok és tapasztalatok meghatározták a szemléletemet a futballhoz. Az alacsonyabb edzői papírokat – a B- és az A-licencet – itt csináltam meg Németországban. Majd otthon dolgoztam, ezért adva volt, hogy a pro licencet Magyarországon csinálom. Viszont már akkor is úgy voltam vele, hogy ha összehasonlítom a magyar és a német futballt, akkor egyértelmű, hogy Németországban szeretnék dolgozni. Sajnos ez a valóság, hiszen itt a körülmények és a lehetőségek sokkal jobbak. Nekem sosem szakadt meg a kapcsolatom Ralf Ragnickkal, mert amikor a Videotonnál dolgoztam, akkor is többször beszéltünk egymással. Nála hospitáltam, a klubjánál végeztem az edzőképzéshez szükséges gyakorlatokat. Nyilván azért is kerültem most oda, mert Ragnick tudta, hogy milyen ember, milyen edző vagyok. Ismerte a hozzáállásomat és a filozófiámat, ami az övével hasonló. Én ez alapján kerültem oda. Ha egy olyan edző lennék, akiről fél év után kiderült volna, hogy abszolút nem passzol abba a sémába, amit ő szeretne megvalósítani, akkor hiába van a kapcsolat, nem biztos, hogy ott tartanának. Most egyértelműen működnek nálunk a dolgok. Eredményesek is vagyunk, és ez meghatároz mindent. Bízom benne, hogy ez a történet úgy fog zárulni, hogy a Lipcse előbb vagy utóbb ott lesz a Bundesligában, majd a Bajnokok Ligájában. Bízom benne, hogy velem együtt, hiszen a szerződésemet szerencsére meg tudtam hosszabbítani. A kétéves szerződésem most járt volna le nyáron, de úgy gondolták, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Ralf Ragnicktól nagyon sokat lehet tanulni, mert hatalmas tapasztalata van. Azt a sok mindent, amit kaptam, csak kézcsókkal lehet megköszönni.
– Említette, hogy a Videotonnál remek lehetőségek voltak. Mi az, ami most haza tudná csábítani?
– Magyarország mégiscsak Magyarország. Valamilyen szinten az ember bízik benne, hogy egyszer otthon is el fog indulni valami, és meglesznek a lehetőséget. Az emberek majd elkezdenek kijárni a meccsekre, és fel lehet majd építeni valamit. Pillanatnyilag ez most nincs meg. Nehéz olyan helyről elindulni, ami pillanatnyilag nem összehasonlítható a külföldi labdarúgással. Jó úton jár a magyar labdarúgás, de még nagyon messze van attól, ahová el kell jutnia. Bízom benne, hogy egyszer fogok dolgozni Magyarországon. Sokan vannak, akik külföldön voltak, három egyeneset rúgtak a labdába, és már arról beszélnek, hogy a válogatott szövetségi kapitányai akarnak lenni. Én valamikor majd szeretnék Magyarországon dolgozni, és majd az élet eldönti, hogy sikeres leszek-e vagy nem. Mert egyértelmű, hogy annak a feltétele, hogy valaki komolyabb szinten dolgozzon, ahhoz kell, hogy legyen egy filozófiája, ami modern, ésszerű és eredményes.
