Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az egykori legendás játékos majd edző szombat hajnalban hunyt el Madridban, 75 évesen, súlyos betegség következtében. A hírt az spanyol országos rádióban orvosa, Pedro Guillén is megerősítette.
Pályafutását a CD Getafe utánpótlásában kezdte, majd 1958-ben szerződtette a Real Madrid, de annak felnőtt csapatában sosem léphetett pályára, mert kölcsönadták több másodosztályú klubnak. Profi karrierje 1960-ban kezdődött, amikor a Real Oviedo vásárolta meg az akkor 22 éves játékost, ezután szerepelt először a spanyol élvonalban.
1961-ben a Real Betis igazolta le, ahol három évet töltött, és 86 első osztályú meccsen játszott. Ezután az Atlético Madridhoz került, ahol tíz éven keresztül futballozott. Itt kapta meg a Zapatones (Nagy csizmák) becenevet. A szabadrúgások specialistája volt, 1970-ben harmadmagával megszerezte a Marca sportújság által a legjobb góllövőnek adományozott Pichichi Kupát.
A spanyol válogatottban 1964-ben mutatkozott be, 1972-ig összesen 11 alkalommal ölthette magára a nemzeti csapat mezét.
1974-ben vonult vissza az aktív játéktól. Nem sokkal később már ki is nevezték az Atlético vezetőedzőjévé. 1977-ben megszerezte első spanyol bajnoki címét edzőként. Első időszakában kapta az El Sabio de Hortaleza (A hortalezai bölcs) becenevet. 1980-ban távozott a csapattól.
1981-ben másik egykori csapata, a Real Betis nevezte ki vezetőedzőjévé, de a szezon végén már távozott is, mert visszahívta az Atlético. 1987-ben az FC Barcelona vezetőedzője lett, de egészségügyi problémák miatt hamar lemondott. Kétéves szünet után ült újra kispadra, amikor elfogadta a barcelonai Espanyol ajánlatát, majd 1991 és 1993 között újra az Atlétict vezette. Edzette még a Sevillát, a Valenciát, a Real Betist, az Oviedót, kétszer az RCD Mallorcát és 2002 és 2003 között újra az Atléticót.
2004-ben nevezték ki Inaki Sáez utódjaként a spanyol válogatott élére. Kivezette a csapatot a 2006-os németországi világbajnokságra, de kiestek Franciaország ellen a nyolcaddöntőben. Kijelentette, hogy a 2008-as Európa-bajnokság után lemond a szövetségi kapitányi pozícióról. Nem sokkal később bejelentették, hogy a török Fenerbahcéhoz szerződik. Hiába nyertek aranyérmet az osztrák-svájci közös rendezésű tornán, hajthatatlan maradt, és Isztambulba költözött, hiszen már aláírt szerződéssel rendelkezett.
Játékosként háromszor lett spanyol bajnok (1966, 1970, 1973) és egyszer spanyol Király Kupa-győztes (1972), mindegyik sikerét az Atléticóval érte el. Edzői pályafutása során egyszer nyerte meg a spanyol bajnokságot (az Atléticóval), valamint négyszer a Király Kupát (Atlético Madrid: 1976, 1985, 1992, és FC Barcelona: 1988). A spanyol válogatottal 44 év szünet után megnyerte az Európa-bajnokságot 2008-ban.
Őt tartják a spanyol labdarúgás legújabb kori sikerei megalapozójának.
