Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Sok csapatban megfordult, rengeteg gólt lőtt már, most pedig „időutazáson” vesz részt. Kenesei Krisztián, a Vasas télen szerződtetett csatára húsz év után játszik ismét a másodosztályban. A Rangadó.hu érdeklődésére a Balmazújváros elleni meccs kilencvenedik percében szerzett bombagólja után elmondta, vannak még tervei és nem csak a másodosztályban. Ahol amúgy nem lehet csak a rutinra hagyatkozni, bár abban jól állnak a piros-kékek.
– Remek csapatba kerültem, de ezt tudtam előre. A Vasas nagyon jó erőkből áll, ráadásul télen is többed magammal érkeztem – kezdte Kenesei Krisztián. – Minőségi játékosokból áll a keret, vén fejjel magamat is ide sorolom. Nagyon jó minden, remélem, így is marad. Most kicsit nyögvenyelősen nyertünk, de hát ilyen meccsek is vannak. Nagy a harc az egycsoportos NB II-ben, senki nem akar kiesni, a felül lévők pedig keményen odateszik magukat a feljutásért.
– Mire kalibrálta magát, amikor odaigazolt: meccset eldöntő cserének, vagy később kezdőjátékosnak?
– Őszintén mondom, hogy jelenleg ez a legideálisabb. Szanyó Károllyal előre megbeszéltem, hogy most így kezdünk, aztán pedig majd meglátjuk. Ő is bízik benne, én is, hogy jó formában leszek. Nyilván szeretnék kezdőjátékos lenni, de ez rajtam is múlik, nem csak az edzőn. Később kezdtem a felkészülést a többieknél, de azt se felejtsük el, hogy nagyon jól áll a csapat csatárposzton. Ferenczi Pista rúgott tizenkét gólt, Remili tizenötöt, meg kell küzdeni a helyért. De nincs problémám a jelenlegi helyzettel, már a Siófok ellen is hozzá tudtam tenni szerintem a csapat játékához, voltak jó passzaim, aztán most a Balmazújváros ellen hál’istennek elsült a jó kis balos.
– Ha már Ferenczi István szóba került: a rutint tekintve nem sok csapat veheti fel a versenyt a Vasassal az NB II-es mezőnyben.
– Én is így gondolom, jót nevettünk a kispadon, amikor Pista is ott ült, ketten vagyunk vagy száz évesek… Ez megadja a csapatnak a biztonságot, akármelyikünk van a pályán. Most mindketten cserék voltunk, beálltunk, meg tudtuk nyerni a meccset. A srácoknak talán ad a jelenlétünk egy kis pluszt, az ellenfeleknek meg annyira nem… Tarthatnak tőlünk, bármelyikünk van a pályán. Mert ha helyzetbe kerülünk, akár rutinból is meg tudjuk oldani.
– A rutinból meg lehet élni a másodosztályban?
– Nagyon kiélezett a verseny, még nekem is szoknom kell. Van különbség persze az élvonalhoz képest, de nagyon kell hajtani, hogy sikerüljenek a célok. Sokat kell melózni, önmagában a rutin nem elég.
– Mennyire tervez előre? Mondjuk megint az NB I-re, a Vasassal?
– A vezetők nagyon korrektül másfél évre szerződtettek, ami a bizalom jele. Ha feljutunk, akár csereként is tudok segíteni a csapatnak. Céljaim mindig vannak, ha nem így lenne, felesleges lenne folytatni. A gól motivál elsősorban. És az is, hogy feljutásért harcoló csapatban játszom. Kilencvenötben játszottam utoljára az NB II-ben, az MTK-val, az nem ma volt. De emlékszem, jó érzés volt megnyerni. Most ugyanez a cél a Vasassal, lehetőleg bajnokként jutnánk fel. Persze sok mérkőzés van még hátra. De nagy esélyünk van ezzel az állománnyal. Aztán, ha úgy hozza a sors, persze, szeretnék még játszani az NB I-ben is. És ha már ott vagyok, akad még egy cél: a kétszáz gól. Még kilenc hiányzik hozzá, ami elég sok így „húszéves” fejjel, de hátha…
