Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Sűrű év áll Supka Attila mögött. Az NB II-es Sopron vezetőedzője tavasszal kiharcolta a bennmaradást csapatával, majd ősszel stabilizálták helyüket a középmezőnyben. Eközben kollégájával, Híres Gáborral együtt a Magyar Edzők Érdekvédelmi Szövetségének megalapításán munkálkodik. Néhány nappal ezelőtt ő is részt vett a Telkiben rendezett szakmai továbbképzésen, azóta az SVSE téli felkészülését, illetve a játékoskeret megerősítését tervezi, de a karácsony természetesen az ő családjában is szent.
A Rangadó.hu egész évben igyekszik bemutatni a játékosok és az edzők mindennapjait, december végén viszont elérkezett az idő, hogy az edzések, a mérkőzések, a felkészülés és az átigazolások után az ünnepnapokról is szó essen. A Debrecen, a Békéscsaba, a Zalaegerszeg, a Honvéd és a Pécs korábbi szakvezetőjével, Supka Attilával egy belvárosi cukrászdában beszélgettünk, Sopronban.
– Hogy teltek a korábbi, Soprontól távol töltött karácsonyok, és mennyiben lesz más az idei, újra itthon?
– Abban az időszakban is próbáltuk mindig közösen tölteni a gyerekeinkkel a karácsonyt, még ha a szülőkkel nem is sikerült. A feleségem részéről a szülők sajnos már nem élnek, ők itt laktak velünk Sopronban hosszú évtizedeken keresztül. Az év szüleim távol vannak tőlünk, Hatvanban, hozzájuk általában a két ünnep között szoktunk elutazni. Abban az időszakban vagy a gyerekek jöttek hozzánk, és együtt töltöttük a karácsonyt Debrecenben, Békéscsabán, Pécsett, vagy pedig úgy próbáltuk alakítani, hogy a bővebb családdal együtt tudjunk lenni Sopronban, de sajnos ez nagyon ritkán fordult elő, mert a magyar futballban egy edzőnek ez nem mindig sikerül – mesélte Supka Attila.
– A karácsonyi előkészületekből és az ünnepi teendőkből mivel veszi ki a részét?
– Mindennel, amit a feleségem igényel, és amit enged, hogy én is végezzek. Természetesen részt vállalok a ház körüli takarításból, a bevásárlásban és a főzésben is segítek, általában ez nálunk úgy működik, hogy a halászlét az esti vacsorához én szoktam készíteni, a főételt és a süteményt a feleségem, de a gyerekek is nagyon sok dologban besegítenek.
– A magyar labdarúgás egyik sajátossága, hogy a téli szünet hosszabb, mint a nyári. Bár jelenleg szezon közben vagyunk, ilyenkor ki tud kapcsolni, ki tud kapcsolódni, ki tudja pihenni magát?
– Amennyire lehet, az ember természetesen próbál kikapcsolódni. December közepén még pro licences edzőtovábbképzés volt, a klubvezetéssel pedig folyamatosan próbáljuk előkészíteni a tavaszi felkészülést, sőt már kilencven százalékban készen is van, valamint még az elmúlt napokban is tárgyaltunk játékosokkal, akiket szeretnénk majd idehozni. A karácsony előtti egy-két napban, és a két ünnep között csak a pihenésen lesz a hangsúly.
– A lelátó népe és az utca népe, tehát a közvélemény különbséget tesz hazai és nem hazai edző között? Türelmesebbek önnel a soproni szurkolók, vagy éppen kritikusabbak, mint a debreceniek, a békéscsabaiak voltak?
– Ez változó. Nagyon jó időszakban voltam Debrecenben, ott nagyon jó volt a kapcsolat a szurkolókkal, és a mai napig is nagy szeretettel fogadnak, bármikor megyünk oda a családdal. Amikor eljöttünk, a B-közép és a közönség többi része is elbúcsúztatott bennünket, de ugyanez elmondható Békéscsabáról is, ott is nagyon jól éreztük magunkat. Itt teljesen más a közeg, természetesen itt is megvannak azok az emberek, akik imádják a futballt, velük nap mint nap beszélgetünk, karácsony előtt is találkoztunk egy-két emberrel, aki nem szorosan a futballban dolgozik, de szereti, és próbál minket támogatni. Azt mondják, hogy a saját hazájában senki nem lehet próféta, ezt azért próbáljuk cáfolni, és a csapattal, illetve a kollégáimmal próbálunk olyan eredményt elérni, amivel ezt cáfolhatjuk majd.
– Eseménydús évet zárt, de összességében talán mondhatjuk eredményesnek is…
– Másfél éve dolgozom újra Sopronban. Az első év tele volt különböző problémákkal, amiket nem kellett oldani, de a végére sikerült, a csapat a tizedik helyen végzett, és bennmaradt az NB II-ben – ez előtte kétszer is csak a zöld asztalnál jött össze. Ez az év kicsit jobban indult, vezetőségváltás volt, olyan kolléga került mellém, akiben száz százalékig megbízom, és akivel jó tudunk együtt dolgozni. Sikerült olyan fiatal játékosokat kiválasztanunk, akik akarnak még valamit a futballtól, jó példa, hogy az NB II-ben nekünk volt a legfiatalabb csapatunk.
– A jövő évtől mit vár, mit szeretne elérni?
– Kétezer-tizenötben szeretnénk előrébb végezni a tabellán, mint ebben a félszezonban. Most is megvolt a lehetőségünk, hogy jobb helyezést érjünk el az őszi bajnokságban, de nem jött össze, mert az utolsó mérkőzésen hibáztunk – játékosok és edzők együtt, mert valamit nem jól raktunk össze az utolsó hétre. Szeretnénk hiba nélkül lehozni a tavaszt, ami azt jelenti, hogy minél több jó eredményt elérni, és szeretnénk, ha esetleg a vezetőkkel lehetne arról beszélni, hogy komolyabb lépéseket tudjon megtenni a soproni futball, ne csak az NB II középmezőnye legyen a cél, hanem magasabb szintben is lehessen gondolkozni…
