Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Felemás szezonon van túl az NB II-ben harmadik helyen záró Gyirmót csapata. A kisalföldiek a gyengébb őszi szereplés után az idény második felében megtáltosodtak, tavaszi bajnokok lettek, és a legtöbb gólt rúgták a másodosztályban, sőt sokáig a feljutásért is versenyben voltak. A győriek ezt az eredményt a rutinos tréner, Sisa Tibor irányításával érték el, aki tavaly nyáron vette át a csapatot. A korábban az utánpótlás-válogatottakat, a Honvédot, a Tatabányát, a Kaposvárt és a Diósgyőrt is vezető szakember a Rangadó.hu megkeresésére értékelte a szezont.
– A célunk az volt az első évben, hogy egy új koncepció alapján egy új csapatot alakítsunk ki – kezdte Sisa Tibor. – Az eddigi „nagy név, nagy pénz” ellentétében lett letéve a voks. Így lett feladatom a saját nevelésből felemelni az általam tehetségesnek tartottakat. Másik feladatom volt találni fiatal, ambiciózus játékosokat, és leigazolni őket. Harmadik feladat volt a saját meglévő értékeinkből kiválasztani a megfelelőeket. Ebből kellett összegyúrni egy szinte új csapatot, hogy egy jövőbemutató társaságot jelentsen. Ez nem kis edzői feladat. Megtalálni azokat az embereket a magyar játékospiacon, akik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, és az értékrendjük a helyén van. Ehhez képest kifejezetten jó szellemiségű és feladatkövető csapatot lehetett lépésről-lépésre felépíteni. A saját nevelésből közel féltucatnyi játékost választottam ki, és nagyon sokat fejlődtek, sokan bemutatkoztak és volt, aki alapemberré vált. Nagyon fontos volt, hogy a meglévő keret játékosaiból az értéket átmentsük. Úgy hiszem – és az eredmények is azt mutatják –, jól sikerült ötvözni a rutinosabbakat és fiatalokat. Szám szerint tizenhat játékos távozott és tizenkettő érkezett. Ezt mondják nem egyszerű edzői feladatnak. Ennek tükrében, hogy bronzérmesek lettünk, enyhe túlzással bravúros szereplésnek is mondhatnánk. Az értékeléshez még hozzátartozik, hogy mi rúgtuk a legtöbb gólt az NB II-ben, emellett tavaszi bajnokok lettünk, ez a támadófocinkat dicséri és a csapat fejlődését.
– A téli szünetet azonban csak nyolcadik helyről várták. Mi volt a gond az ősz folyamán?
– Az újjáalakult csapat télen alapozott együtt először. Akkor a napi három edzéssel a munkára helyeztük a hangsúlyt. Aki benne van a labdarúgásban az tudja, fél év alatt nem lehet komoly eredményt elérni. Sokszor évekig kell egy csapatot építeni, hogy az kifuthassa azt a teljesítményt, amit várnak tőle, és még ez is lehet ingadozó. Ez sok munka és türelem kérdése. Emellett pedig anyagi kérdés is. Ha pedig itt tartunk, ebből a szempontból is erősen átrendeződött az új másodosztály. Ugye semmi sem marad titokban és óhatatlanul is átlátja mindenki a másik csapat lehetőségeit, ezért ha a játékosok fizetéseit nézem, akkor körülbelül a nyolcadik-tizedik helyen tanyáznánk. Erre egy megerősítés, hogy volt olyan játékos, akivel tárgyaltunk a télen és másnap mégis a kieső csapatnál írt alá. Tehát itt a fizetések nem szálltak el, viszont a tulajdonosok betartották minden ígéretüket. Ami nem mellékes annak, aki így gondolkodik. Ha pozitívan szemlélem, akkor nem az a kérdés, hogy az ősszel mi volt a gond, hanem a tavasszal mitől tudtunk ilyen bravúrosan szerepelni.
– Tehát minek köszönhető a tavaszi remek menetelés?
– A munkára helyeztük a hangsúlyt és itt már együtt alapozott az addigra kialakuló csapat. Ennek talán legjobb bizonyítéka, hogy télen hat játékos távozott és csak kettő érkezett, mégis jobban szerepeltünk. Az edzések mennyisége mellett sok fontos tényező van még, így az edzés minősége és a játékosok feladatkövetési tényezője például. Ezek mind folyamatot képeznek. Ez is egy tanulási folyamat, ezzel is lépésről-lépésre lehet haladni előre. Egy jó szellemiségű társaság alakult ki az új csapatból, akik ha kell, tudnak küzdeni, ha kell védekezni, ha kell minőségi támadást végrehajtani. Jó döntés volt az – mint annak idején Kaposváron is –, hogy az alattam lévő csapat szakmai felelőse is én voltam. Ami fontos volt még a szakmai kérdések mellett, hogy ki lett alakítva egy olyan aktív mag, ami vezérszerepet tudott betölteni. Egy szekér sem megy magától, energiát kell befektetni. Itt pedig sok-sok lett beletéve, sokan és sokat dolgoztak a csapatért. Nagyon remélem, hogy ez így is marad.
– Összességében mennyire elégedett ezzel a harmadik helyezéssel, és a csapat mutatott játékával?
– Elégedett vagyok. Sok tényezőt és az ellenfeleink lehetőségeit figyelembe véve sikeres szereplésről beszélhetünk. Egyénileg és játékban is sokat léptünk előre. Eleinte még a folyamat elejének megfelelő képet lehetett visszakapni. Később azonban a jártasság szintjéről a teljesítményképes tudás felé haladt a csapat, ami természetes, mint oktatási kategória.
– A tavaszi jó szereplés azt eredményezi, hogy nem lesz komoly mozgás a játékoskeretben?
– Gondolom, eddigi válaszaimból is érződik, hogy abban hiszek, amilyen munkát elvégez egy csapat. A miénk az eddig tapasztaltak alapján pedig azt mutatja, hogy jó szellemiségű társaság és igyekvő. Ez esetben nem szívesen változtatnék, de ez nem csak tőlem függ. Télen igazoltak tőlünk játékost az NB I-be, ami eddig ritkán következett be a Gyirmót életében, gondolok itt Egerszegi Tamás diósgyőri távozására. Olyan is lehet, hogy a kölcsönkapott játékos annyit fejlődik, hogy visszaviszik. Ez jóleső érzés nekem, aki nevelőedzőnek tartom magam. Most is sokat lépett előre két kölcsönjátékosunk, Fejes János és Farkas Márk, akiket már vissza is rendeltek a klubjaik. Reméljük, olyan pályát fognak befutni, mint korábbi játékosaim, például Vaskó Tamás, akit Tatabányáról vittek vissza, és egy év alatt annyit lépett előre, hogy az Újpestben alapember lett, sőt csapatkapitány, és még abban az évben felnőtt válogatott is. Korhut Mihály példája is hasonló, aki egy kaposvári év után a Debrecen veretlen csapatának lett alapembere és ma már válogatott. Igyekeztem már sok játékosnak segíteni. A változásról még annyit, hogy az utánpótlásból felhozott és kiválasztott játékosokból is lesz olyan, aki iskolaváltás miatt nem biztos, hogy továbbra is a rendelkezésünkre tud állni, de ezt csak a felvételi eredmények után tudjuk majd meg. Szívesen végzek ilyen munkát, főleg akkor, ha kimondják a számomra bűvös szót, hogy köszönöm. Természetesen ha van olyan, aki a játék helyett inkább az észrevételeivel akar kitűnni, azt elengedem, hogy keresse meg azt a csapatot vagy edzőt, ahol ezt megteheti. Tehát a rövid válasz az, hogy már most változott a csapatunk, de remélem, egyben lehet tartani. Remélem, nem lesz túl nagy változás, mert akkor kezdhetjük elölről.
– A következő szezonban egyértelműen a feljutás lesz a cél?
– A változásoktól sok függ, amelyek már most történtek, és még várhatóak is. Természetesen a többi csapat változásait is figyelembe kell venni, és utána lehet felelősséggel nyilatkozni. Talán úgy lehetne egy példával szemléltetni, hogy elég sokszor célba kell találni a végső győzelemhez, ehhez pedig tudnunk kell, milyen lőszerünk lesz. Egyelőre kevés információval rendelkezünk, de egy biztos, szeretnénk versenyben lenni a feljutásért.
– Legutóbb az ön irányításával lett Európa-bajnoki bronzérmes a magyar U19-es válogatott. Mit vár a nyári, hazai rendezésű kontinenstornától? Mire lehet képes a mostani generáció?
– Hét évet dolgoztam az ifjúsági válogatott mellett. Háromszor jutottam ki Európa-bajnokságra és egyszer világbajnokságra, így van némi rálátásom az utánpótlás nemzetközi szintjére. Ügyes, tehetséges csapatnak látom a korosztályt. Sok edzőmérkőzést láttam tőlük, ami jó lehetőségeket mutat. A szövetség jól is menedzseli őket, sok mérkőzést biztosít nekik, ami így még jobb esélyt teremthet. Az is szerencsés, hogy nem kellett a saját rendezés miatt élet-halál meccseket vívniuk, amely ebben a korosztályban kiszámíthatatlanul sülhet el. Így viszont egyből a legjobb nyolc között vannak, és akár egy hivatalos tétmeccs megnyerésével kijuthatnak a világbajnokságra. Remélem, ez sikerül, és erre komoly esélyt látok, de még több is van bennük. Egy dologban bizakodom, hogy az az edző, aki kijut a világbajnokságra, az ki is utazhat velük. Nekem ez nem adatott meg, és még most is rossz rágondolni.
