Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Befejezte pályafutását a zalaegerszegi ikon, Kocsárdi Gergely. A zalai labdarúgás legendájának személyében olyan játékos vonult vissza, amilyenből már nagyon kevés van idehaza: a ZTE saját nevelésű futballistájaként egy féléves szlovéniai kitérőt leszámítva kizárólag nevelőegyesületében futballozott. A korábbi csapatkapitány azonban pályára lépett a gárda szombati, Haladás elleni mérkőzésén. A Rangadó.hu utánajárt a dolognak, és megkereste Kocsárdit, aki elmondta, hogy Simon Antal vezetőedző kérésére ugrott be segíteni a csapatnak.
– Tulajdonképpen az edzéseket még látogatom, igaz, nem az összeset. Magam miatt csinálom igazából, nem a csapat miatt – mesélte Kocsárdi Gergely. – Pénteken jött egy felkérés, miután megsérült a jobbhátvéd poszton bevethető Pál Dávid is, illetve többen is sérültek voltak, így megkérdezte Simon Antal vezetőedző, nem tudnék-e beszállni szombaton, mert kevesen vannak. Én vállaltam a felkérést, igazából ennyi a történet. Szerintem ez egy egyszeri alkalom volt. Nem hinném, hogy valamikor még hasonlóképpen alakulna a helyzet. A következő munkakörömmel is egyre több dolgom lesz, ezért kevesebb időm lesz a futballra. Illetve az sem titok, hogy nem akarom teljesen abbahagyni a focit, és ez ügyben is van megkeresés alacsonyabb osztályból, ami heti szinten nem foglal le annyira.
A zalaegerszegiek rutinos védője arról is tájékoztatott, hogy mi áll a visszavonulásának hátterében.
– A tényeket nézve: harmincnyolc éves leszek. Fizikálisan nincs olyan problémám, amiért sürgősen abba kéne hagynom a focit, de azért érzem magamon, hogy nem vagyok már mai gyerek – vélekedett Kocsárdi Gergely. – Mérlegeltem a szakmai oldalát, és úgy gondoltam, inkább úgy hagyom abba, hogy a jobb dolgokra emlékezzenek rólam, ne pedig az legyen a vége egyszer, hogy mondjuk lefütyülnek a pályáról. Már tavaly úgy volt, hogy befejezem, de a vezetők megkértek, hogy még egy évet maradjak. Az NB II-ben már egyre több fiatalnak kell játszania, és nem akartam akadályt gördíteni eléjük. Szakmailag meg tudnám oldani a feladatot, de most így döntöttem.
Kocsárdi Gergely sok szép emléket őriz a pályafutásából, de az élvonalból való kiesést szívesen elfelejtené.
– Szerencsére sok olyan dolog történt, amire szívesen gondolok vissza. A legszebb emlék természetesen a bajnoki cím, illetve az a körüli időszak. Örök emlék marad az is, amikor feljutottunk az NB I-be 1994-ben. Az is nagy dolog volt! A nemzetközi mérkőzések is felejhetetlenek, illetve a Debrecen elleni kétezer-tízes kupadöntő. A nem túl szép oldala a dolgoknak pedig a kiesés, ami szintén egy egész életre szól – szögezte le Kocsárdi.
