Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Szerintem az NB II-ben most nehéz elhelyezkedni, hiszen akik kivívták az átszervezésből adódó bennmaradást, megérdemlik, hogy tovább irányítsák a csapatukat, csakúgy, mint azok a kollégák, akiknek sikerült feljutniuk” – mondta a Rangadó.hu hasábjain Soós Imre, de kedden kiderült, hogy ezt nem mindenhol gondolják így, ugyanis Vass László megbízatása csak hét mérkőzésre szólt az FC Ajka élén. A rutinos vezetőedző áprilisban vette át a Németh Zoltán irányításával remek őszt produkáló, de a tavaszi idényben leszállóágba kerülő bakonyiakat, és az együttes végül osztályozó nélkül bennmaradt a másodvonalban.
Az egyesület elnöksége elégedett volt Vass László munkájával, hiszen megcsinálta, amire szerződtek vele, mégsem marasztalták. A vezetőség fiatalítani állítólag akar a játékoskeretben, ezért az indoklás szerint egy fiatalabb évjáratú edzőnek, ifj. Mihalecz Istvánnak szavaztak bizalmat.
A Rangadó.hu megkeresésére Vass László elmondta, nincs kibékülve azzal, hogy az életkorát emlegetik indokként.
– Mit gondol az ajkai vezetők döntéséről?
– Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Mivel az első ötben végeztünk, és sikerült bennmaradnunk, számítottam arra, hogy továbbra is vihetem a csapat szakmai unkáját. Meglepett, hogy mégsem így történt – magyarázta Vass László. – Kicsit érdekes a megközelítés, mert ha azt mondták volna, hogy mással képzelik el a jövőt, azt simábban elfogadom, mint így, hogy a kort emlegetik. Láttam már negyvenéves edzőt öregesen, fásultan dolgozni, és hatvanévest is fiatalosan, modern gondolatokkal felvértezve. Ez a játékosokra ugyanúgy vonatkozik.
– A rutinos játékosok azt hozták, amire számított?
– A keret összetétel nagyon érdekes. Kicsit öregnek éreztem, de az idősebb játékosok egy-két kivétellel jó teljesítményt nyújtottak. A klub szervezettsége, felépítése teljesen jól van megcsinálva. Kis létszámmal dolgoznak, de mindenkinek megvan a feladata, ebből kifolyólag normális a működés. Jó volt ott dolgozni. Jákli Péterben maximálisan megbíztam, kikértem a véleményét. Érdekes felállás, hogy az edzések során másodedzőként kvázi a beosztottam volt, előtte és utána viszont én voltam az ő beosztottja, hiszen ő a klub alelnöke is egyben. Ettől függetlenül az edzések előtt, alatt és után is remekül együttműködtünk és megértettük egymást, ezek a posztok elmosódtak, nem éreztettük egymással az alá-fölérendeltséget.
– Hogyan emlékszik vissza erre a hét mérkőzésre?
– Volt benne kakukktojás, mégpedig a Paks kettő elleni vereség. De haladjunk időrendben. Az első a Baja otthonában, határozott játékkal aratott győzelem volt. Akkor még nagyon új voltam, hiszen három nappal korábban neveztek ki. Én vezettem az együttest, de abszolút a csapat érdeme a siker. Működtek a régebbi beidegződések, és biztosan fegyelmezettebbek voltak, hiszen az új edző érkezése hozzáállásban és motiváltságban mindig újdonságot hoz. Fontos győzelem volt, mert ha nem jön össze, közel kerültek volna hozzánk az üldözőink.
– Az első sikert a Gyirmót elleni vereség követte.
– Nagyon érdekes meccs volt, mert a játék képe alapján nem volt benne a három-nullás vereség. Ezen a találkozón már láttam bíztató jeleket az előrejátékban. Folyamatos volt a játékunk, de null-nullnál kihagytunk egy hatalmas helyzetet, egy-nullnál pedig egy tizenegyest. Összességében pozitívnak ítélem meg azt a meccset, a vereség ellenére is.
– Egy hazai döntetlen következett a Csákvár ellen.
– Egy hét alatt ez volt a harmadik meccsünk, az alapcsapaton mégsem változtattam jelentősen, mert azt akartam, hogy pontot, pontokat szerezzünk. Pályán hagytam a rutinosakat, pedig nem voltak frissek, mégis bennük bíztam. Utólag visszagondolva, ha rotáltam volna, lehet, hogy jobban jövünk ki abból a mérkőzésből, bár így is szereztünk egy pontot, és Sowunminak a 88. percben volt egy nagy helyzete. Tény, hogy fáradtnak tűnt a csapat a sorozatterhelés miatt.
– Egy vereséggel és egy győzelemmel folytatták szereplésüket.
– Kozármislenyben az első félidőben teljesen egálban voltunk az egyik kimagasló csapattal. A második felvonás elején fogtak meg minket, és eldöntötték a találkozót, de összességében azt az összecsapást is pozitívnak értékelem. A Haladás kettő elleni a számok önmagukért beszélnek. A játékunkban nagyobb felszabadultságot vártam, különösen kettő-null után, amikor volt egy érthetetlen visszaállás, de az eredményességünkre nem lehet panasz.
– És elérkeztünk ahhoz a bizonyos kakukktojáshoz…
– Nem kifogásként említem, de végül döntő tényező volt, hogy a Paks kettő otthonában három játékosunk hiányzott sárga lapok miatt. Végig uraltuk a játékot, öt-hat nagy helyzet dolgoztunk ki, de a hajrában egy lepattanó labdából mégis mi kaptunk balszerencsés gólt. A vereség ellenére jól és folyamatosan játszottunk, és lépegettünk előre.
– A Győri ETO II elleni siker a biztos bennmaradást jelentette.
– Az utolsó meccs nagyon feszülős volt, egyszer-egyszer villantunk, és végül magabiztosan hoztuk a győzelmet. Érződött a játékunkon feszültség, de megérdemeltük a győzelmet és a csont nélküli bennmaradást. Összegezve azt mondom, az érkezésem után pozitív irányú változásokat tapasztaltam a csapat játékában. Pontrúgásból több gólt is szereztük, de ennek a játékelemnek a mélyebb kimunkálása csak ezután következett volna. Sajnos erre már nincs lehetőségem.
– Hogyan tovább?
– Rám szakadt, hogy nincs csapatom, de remélem, ez az állapot átmeneti lesz. Maximálisan köszönöm az ajkaiak megkeresését, örülök, hogy tudtam élni a bizalommal, és hoztam, amit szerettek volna. Ez az eredménysor is bizonyítja, hogy kész vagyok nagyobb feladatok ellátására is. Várom az újabb kihívást, szeretnék ismét csapatot. Szeretnék edzősködni, mert ez az életemhez tartozik. Szeretek kint lenni a pályán, élvezem a hangulatát, és azt, hogy olyan dolgokra taníthatom a játékosokat, amire még nem tanította őket senki.
