Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mint arról már többször beszámoltunk, az NB II Nyugati-csoportjában nagy meglepetésre ezüstérmet szerző Kozármislenyi SE a következő szezontól szorosan együttműködik a Pécsi MFC-vel. A másodosztályú klub honlapja azt írja, a csapat biztosan elindul a másodosztályban, és könnyen elképzelhető, hogy az együttes otthona nem a kisváros, hanem a megyeszékhely lesz. Kilencvenöt százalékos valószínűséggel kijelenthető, hogy zömében a PMFC utánpótlásából kikerülő fiatalokból áll majd az NB II-es csapat. Ezek szerint az elmúlt évek egyik legstabilabb (persze, nem anyagilag…) kiscsapata így gyakorlatilag megszűnik. Az elmúlt két szezon sikeredzője, Márton Gábor a Rangadó.hu érdeklődésére a sikeres idényről, illetve a változással kapcsolatos fejleményekről elmondta, hogy egyetlen megkeresést sem kapott az ezüstérem megszerzése óta.
– Nagyon nagy bravúrt értünk el a bajnokságban, mégis alig cikkeznek rólunk. Semmi publicitást nem kapott az ezüstérmünk a médiában, alig szólt egy-két rövid hír erről az eredményről – kezdte a Kozármisleny sikeredzője.
– A szorosabb kapcsolat sem kapott nagy hírverést, pedig még telephely-váltásról is szó esett. Úgy tűnik, ismét költözik egy csapat…
– Egyelőre erről annyit tudok, mint amennyit önök is. Nem kaptam még bővebb tájékoztatást a változásokról, talán a következő hetekben részletesebben informálnak majd a vezetők. Jeleztem az elnöknek, ha kirángatják ezt a csapatot Kozármislenyből, akkor az már semmiben sem lesz ugyanaz a gárda. Megszűnik az a családias hangulat, a nyugodt közeg, ami eddig ennek a kiscsapatnak az erejét jelentette. Gyakorlatilag a senki csapatává válik a gárda, ha elköltöztetik mostani helyéről.
– Mi a tanulság?
– Ez a magyar valóság! És nem pozitív értelemben mondom ezt. Szinte minden évben hallhatunk hasonló sztorikat magyar csapatokról. Nem vállalják a feljutást, vagy mint a mi esetünkben is: gyakorlatilag megszűnik egy ezüstérmes gárda. Külföldön euró milliókat költenek arra, hogy egy csapat egyre feljebb és feljebb jusson. Nálunk még azok a minimális lépcsőfokok sincsenek meg, amelyekkel a fiatal játékosok folyamatos fejlődése biztosított lenne. Feljut az NB III-ból, vagy éppen ezüstérmet szerez a másodosztályban egy csapat, és utána mi történik? Az együttes nem vállalja a feljutást vagy egyszerűen megszűnik. Így nem lehet előre tervezni, karriert építeni.
– A játékosoknak, illetve a szakmai stábnak mi lesz a sorsa?
– Az biztos, hogy a keret nem marad együtt. Szerencsére sok játékosomat az NB I-ből figyelik, keresik, többen is az első osztályban köthetnek ki közülük. Azt még nem tudom, hogy én maradok-e az edző. Korábban beszéltem Feleki Attilával, azt az ígéretet kaptam, hogy hamarosan egyeztetünk a részletekről.
– Vannak más lehetőségei is? Egy ilyen eredmény után nem csak a játékosokra, de az edzőre is felfigyelnek a csapatok.
– Ez egy másik tipikus hazai eset. Nem túl optimális körülmények között készültünk a kollégáimmal és a játékosokkal. Ennek ellenére sikerült egy komoly eredményt elérnünk, viszont bevallom őszintén, egyetlen telefonhívást sem kaptam az ezüstérmünk megszerzése óta. Ez a sikertörténet nem sok mindenkit foglalkoztat Kozármislenyen kívül.
