Felvezetőinkben több oldalról is megközelítettük a szombat délután rajtoló élvonalbeli bajnokságot, ezúttal a 12 résztvevő gazdasági lehetőségeit, a hazai üzleti modellt vettük górcső alá.
Azzal nem árulunk el titkot, hogy a címvédő Videoton – amely időközben a Mol még erőteljesebb szerepvállalásával Vidivé változtatta a nevét –, illetve az FTC költségvetése kiemelkedik a mezőnyből, a riválisok akár „takarózhatnának” vele, a harc egyenlőtlenné válik azzal, hogy szakadéknyi a különbség a lehetőségek, a költségvetések közt.
Hogy milyen összegekről beszélünk?
Szabados Gábor sportközgazdász szerint a székesfehérvári bajnokcsapat esetében minimum négy-ötmilliárd forinttal számolhatunk, míg a trónkövetelő Ferencváros költségvetése ennél is több, bizonyosan ötmilliárd feletti. Évente, természetesen. Sokat elárul az NB I-es versenyhelyzetről, hogy a két „nagy” után egyetlen klub pénze sem éri el a kétmilliárdot.
Piaci helyzetről, valódi üzleti modellről továbbra sem beszélhetünk a magyar profi futballban, ugyanakkor a központi bevételeknek, a szerencsejátékból származó MLSZ-pénzeknek, a televíziós jogdíjaknak betudhatóan kialakult az erős középmezőny, mely lényegében tíz csapatot jelent – magyarázza a sportközgazdász. – A pénz szétosztása jelentős stabilitást eredményez, a bevétel tervezhető, ma már nem egyik napról a másikra élnek az NB I-es klubok.
Szabados azt mondja, a költségvetés az élvonal „legszegényebb” csapatánál is eléri az egymilliárdot, az NB I-es átlagfizetés sem csekély, havi egy-kétmillió forint közé tehető.
Igazán „nagy” pénzt persze a Vidi és az FTC képes kínálni, a csúcsgázsi minden bizonnyal meghaladja a havi tízmillió forintot. A sportközgazdász példaként említi Davide Lanzafame váltását, az olasz csatár nem is titkolta, elsősorban a pénz vezette a Ferencvároshoz.
Noha egyelőre túlzás lenne a Vidi és a Fradi hegemóniájáról beszélni (gondoljunk csak a Honvéd bajnoki címére a 2016-17-es idényben), a kialakulóban lévő magyar modell kezd hasonlítani a skótra. Ismert, hogy a Premiershipet évtizedek óta nem nyerheti más, kizárólag a Celtic vagy a Glasgow Rangers.
A skót példa helytálló, de említhetnénk a topligák alatti bajnokságok közül a portugált, a törököt, valamint a hollandot is: mindenütt hosszú ideje két-három együttes uralja az országot, a többieknek nem nagyon jut főszerep – teszi hozzá Szabados Gábor.
Jó ez vagy sem?
Szakértőnk úgy véli, a nemzetközi szereplés szempontjából Magyarországon is működőképes lehet a skót modell, ugyanis csak így lehet esély európai szinten is eredményes csapat kialakítására. A hazai bajnokság kiegyenlítettségének tükrében már kevésbé rózsás a helyzet, az pedig még kellemetlenebb, ha a csoportkörbe vágyó magyar együttes a selejtező első köreiben elhasal.
Hogy friss emléket idézzünk, az FTC már csütörtökön, azaz július közepén búcsút intett Európának. Gyorsan, nyomtalanul, súlytalanul, ahogy azt az utóbbi években megszokhattuk. Tucatnyi légiós ide, ötmilliárdos költségvetés oda, az NB I maradt „játszótérnek”.
Ha úgy tetszik, már a bajnoki rajt előtt megbukott a modell a zöld-fehéreknél…
Nyitókép: Szirtesi László/Getty Images
