Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A téli szünetet a tabella harmadik helyén töltötte a Diósgyőr, de a remek őszi szereplést gyenge tavaszi folytatás követte. Az eredmények és a játék képe is lehangoló volt, ezért edzőváltásra került sor: Tomiszlav Szivics helyét ideiglenesen Vitelki Zoltán vette át, és láss csodát, öt mérkőzésből négyet megnyert a csapat, egyszer pedig döntetlent játszott.
A szezon utolsó bajnoki meccse, az MTK legyőzése után a beugró edző köszönetet mondott kollégáinak a segítségért, de a közös munka nem ér véget, hiszen korábban is együtt dolgoztak a DVTK korosztályos együtteseinél, ahova most visszatérnek. A Rangadó.hu érdeklődésére az utánpótlás szakmai igazgatója, Bene Ferenc elmondta, szerinte minek köszönhető a kiváló idényzárás, és az edzői csapatuk módszereiről is elárult néhány részletet.
– Vitelki Zoltán részéről elhangzott, hogy az ön feladata az ellenfelek feltérképezése volt. Pontosan mit kell értenünk ezalatt?
– Nagyon örülök, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmúlt másfél évben az utánpótlásban olyan edzőkkel dolgozhattam együtt, mint Vitelki Zoltán, Lippai József, Kriston István és Kiser László. Ők vették át most a felnőtt csapatot – az én kis segítségemmel –, és természetesen az állandó kapusedzőnk, a DVTK ikonja, Veréb Gyuri bácsi is a stáb tagja volt. Egyrészt nagyon jó garnitúra állt össze, másrészt ugyanaz zajlott, ami az elmúlt másfél évben az utánpótlásban, tehát összetartó csapatként dolgoztunk, amelynek Vitelki Zoli volt a vezetője, aki nagyszerű ember és kitűnő szakember – mesélte Bene Ferenc. – Annak különösen örülök, hogy az elmúlt időszakban az utánpótlásban sikereket értünk el – főleg Vitelki Zoli által. Ez nem kapott különösebben nagy reflektorfényt, viszont ez az öt mérkőzés – amelyet kitűnően oldott meg a stáb – olyan publicitást kap, amilyet ezek az edzők megérdemelnek. Az ellenfelek feltérképezésén kívül a mérkőzések előtt, illetve a szünetben is beszéltünk néhány percet – mielőtt a csapattal beszélt volna –, hogy nekem mik a meglátásaim, és hogy láttam az első félidőt a lelátóról, más aspektusból. Hozzáteszem, hogy ez már így működött – és egész jól működött – nálunk az utánpótlásban is. Egy-egy apró tanáccsal tudtam segíteni Zolit, de kitűnő meglátásai és húzásai voltak önállóan a mérkőzéseken. Úgy gondolom, hogy kilencvenkilenc százalékban az ő érdeme ez a remek szereplés, egy százalékot pedig hozzá tudtunk tenni mi, a stáb többi tagja.
– Miért lehetett ilyen nagy a kontraszt a Vitelki-féle időszak előtti és utáni eredményességben, illetve a játékban mekkora különbséget látott?
– Nem szabad elfelejteni, hogy Tomiszlav Szivics vezetésével is hosszú ideig sikeres volt ez a csapat. Büszke vagyok, hogy az ő időszakának elején én is a szakmai stáb tagja voltam, hiszen örömmel dolgoztam együtt vele. A tavaszi szezon első felében valami elszakadt a csapat és a vezetőedző között, és ezen tudott változtatni Vitelki Zoltán. Ő korban is közelebb áll a játékosokhoz, illetve mindenki elismerte, hiszen kitűnő labdarúgó volt, és igazi DVTK-legenda, akinek a szakmai pályafutása is példás, mind pedig az emberi magatartása és mentalitása. Úgy gondolom, jó kommunikációval, jó pedagógiai érzékkel nyúlt a csapathoz, megtalálta a játékosok posztját, tehát jó szakmaisággal rakta össze őket, nagyon jól cserélt a mérkőzéseken, tehát bejöttek a húzásai. Talán ez lehet az öt mérkőzés sikerének kulcsa.
– Nincs önben egy kis szomorúság amiatt, hogy ha már ez ilyen jól sült el, akkor kár, hogy csak öt meccs adatott meg ebből a felállásból?
– Ez a stáb az elmúlt másfél év alatt nagyon jól összeszokott. Gyakorlatilag most ugyanazt csináltuk a felnőtteknél, amit az ificsapatainknál. A DVTK azon kevés – szám szerint hat – hazai akadémia közé tartozik, amelyeknek mindkét ificsapata bent volt a felsőházi rájátszásban, erre szintén büszkék vagyunk. Az sem utolsó szempont, hogy Vitelki Zoli vezetésével a felnőtt csapatban most három játékos is bemutatkozott, nem is akárhogyan… Említhetem akár Boros Gábor győztes gólját, akár Nemes Milán három teljes mérkőzését, akár Csicsvári Milán beállását, aki a dunaújvárosi meccsen nagyon nehéz periódusban lépett pályára. Ez az előző munkánk erejét is jelzi. Azért volt nagyon jó érzés velük dolgozni, mert mindenki tudta, mi a feladata, és a saját területén hozzátette a maga tudását. Nem véletlenül mondta Vitelki Zoli, hogy ez tényleg csapatmunka volt, amiben a legnagyobb szerep természetesen rá hárult, és a legnagyobb dicséret is őt illeti. Minden tudásunkat és tanácsunkat a legnagyobb szeretettel és tisztelettel adjuk meg a következő szakmai stábnak, és Bekő Balázsnak elsősorban. Mi stábszinten visszatérünk az utánpótlásba. Természetesen annak örülnénk a legjobban, ha ez továbbra is ilyen sikeresen működne, és a fiatal játékosok beépítése zökkenőmentes lenne.
– Mi lesz Vitelki sorsa a közeljövőben, hiszen elmondta, hogy szeretne irányítani egy csapatot.
– Az biztos, hogy a DVTK-nál Vitelki Zolinak lesz csapata. A napokban tárgyalunk arról, hogy számára mi lenne a legkedvezőbb megoldás. Egy biztos: amíg én Diósgyőrben utánpótlás szakmai igazgató vagyok, addig neki mindig lesz csapata. Ez viszonylag könnyű kijelentés, mert a szakmai tudása és az emberi tulajdonságai predesztinálják erre. Bízom benne, hogy ez a stáb együtt tud maradni, és tovább tudjuk folytatni a klub irányába a szolgálatunkat. Ahol a vezetőink számítanak a munkánkra, ott fogunk dolgozni, legyen az az utánpótlás, vagy a felnőtt csapat.
– Bár az utánpótlás szakmai igazgatói poszt nem feltétlenül kötődik a bajnoki évadokhoz, az ön szerepében várható változás?
– Természetesen elsősorban edzőnek tartom magamat, ezért ha jönne egy olyan komoly kihívás, ami edzői pozíciót takar egy klubnál, akkor elgondolkodnék, nem titkolom. Viszont amennyiben ez nem történik meg, akkor örömmel folytatom a munkámat a DVTK utánpótlásában, mert sok dolgunk van még, és szeretnénk folytatni a közösen megkezdett munkát. A Vitelki Zoltán felé a segítségnyújtásom egy életre szól, ő a jövőben is bármikor számíthat rám.
