NB I

Márton Gábor meglátogatta Dárdait

A Kaposvár és a Pécs korábbi edzőjének már hiányzik a kispad, a nyártól szeretne újra dolgozni.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Januárban távozott a másodosztályú Kaposvári Rákóczi kispadjáról a korábban a PMFC-t és a Kozármislenyt is irányító Márton Gábor vezetőedző. A 48 éves tréner munka hiányában sem tétlenkedett, ugyanis egyhetes tanulmányútra utazott Dárdai Pál csapatához, a német Hertha BSC-hez. A korábbi kiváló középpályás a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt a berlini túráról, ahol testközelben tapasztalhatta, milyen egy Bundesliga-csapat heti felkészülése, és még egy bajnoki mérkőzést is megtekintett.

– Gyakorlatilag egy hetet töltöttem Berlinben, hétfőtől hétfőig. Dárdai Pállal úgy beszéltük meg, hogy csak akkor van értelme a dolognak, ha egy teljes hétig testközelben tudok lenni, és ezzel egybekötve a hétvégi bajnokit is megtekintettem – mesélte Márton Gábor. – Dárdai Pállal játszottunk egy keveset együtt Pécsen, és ha lehet ezt mondani, akkor ő a földim. Mivel mostanában ráérek, ezért azzal töltöm az időmet, hogy követek bizonyos eseményeket, valamint próbálom képezni magamat. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egyik közeli ismerősöm, barátom egy Bundesliga-csapatnál edző, tulajdonképpen ez volt az indíttatása annak, hogy kimenjek. Több mint nyolc évig én is profiskodtam külföldön, tehát sok újat az öltözőkben nem tudnak mutatni, viszont ez annyiban más, hogy most edzői szemmel követtem egy profi Bundesliga-csapat munkáját. Ez azért lényegesebben más, mint amikor játékosként láttam ezt-azt. Minden köszönetem és hálám Dárdai Pálnak, amiért ezt lehetővé tette. Nagyon rendesek voltak az egész családjával, vendégül láttak maguknál, és gyakorlatilag teljes betekintésem volt a Hertha egész heti felkészülésébe.

– Szakmai oldalon mit tapasztalt, amit a jövőben mindenképpen hasznosítani tud majd?
– Olyan edző vagyok, aki úgy gondolja, hogy tapasztalattól függetlenül mindenkitől lehet és kell is tanulni. Természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket a Pali edzésein tapasztaltak alapján be tudok építeni az én filozófiámba. Egyfajta megerősítést is kaptam, mert ahol eddig dolgoztam, ott én is hasonlóképpen építettem fel a heti edzésmunkát, és hasonló dolgokat követeltem meg a játékosoktól. A körülményekről persze nem érdemes beszélni, hiszen nagyon kevés magyar csapatnál létezik hasonló. Nyertem bizonyos tapasztalatokat, valamint megerősített abban, hogy nem rossz, amit eddig itthon próbáltam csinálni. Fejlődni azonban mindig kell, és mindig lehet is.

– Milyen volt a hangulat a Herthánál? Dárdai hogy kezelte a csapatot, amely ugyebár a kiesés ellen küzd? Mennyire volt feszült a hangulat?
– Ezt nem lehetett érezni, mert vérprofi játékosokról van szó. A labdarúgásban benne van, hogy kikapsz, nyersz, döntetlent érsz el, bár személy szerint a döntetlent nagyon nem szeretem. Semmi extrát nem tapasztaltam, Dárdai éppen úgy kezeli a csapatot, ahogy én is gondolkodom a futballról. Az edzéseken megvan a fegyelem, és látszik, hogy tisztelik Palit. Ezen kívül a poénok is ugyanúgy megvannak az edzések előtt és után, és ha belefér, akkor az edzésen is. Ha viszont munka van, akkor munka van, ha kell, akkor Dárdai kiengedi a hangját, hiszen nem lehet állandóan simogatni a játékosokat. Olyan tapasztalatokkal erősödtem, amit hasonlóképpen igyekeztem csinálni én is. Rengeteg dologban megerősítést nyertem, és remélem, hogy a későbbiekben tudom majd ezeket valahol kamatoztatni.

– Kaposváron a szerződésbontás óta sikerült már korrekt módon rendezni az elválást?
– Januárban bontottuk szerződést, és korrekt módon, a megegyezés szerint rendezték a dolgokat. Az más kérdés, hogy nagyon nehéz ősz volt mögöttünk, hiszen fél évig nem kaptunk fizetést. Július után csak márciusban, a szerződésbontást követően kaptam először. Ennek ellenére tiszta a lelkiismeretem, becsületesen dolgoztunk ott is.

– Mikor láthatjuk ismét egy kispadon? Érkeztek közben ajánlatok?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs lehetőség. A kaposvári időszak után is voltak megkeresések, de akkor nagyon rossz volt az időzítés. Az első edzésen az akkori tulajdonos megjelent az új edzővel, ami nem volt egy túl szerencsés és korrekt dolog. Voltak utána megkeresések, de közben családi problémáim is adódtak, sajnos elvesztettem az édesanyámat, ezért úgy voltam vele, hogy egyelőre csak kilencvenkilenc százalékosan tudnék koncentrálni egy csapatra. Én csak százszázalékosan szeretek csinálni valamit, és úgy gondoltam, hogy erre nem vagyok képes. Ezért nem vállaltam munkát, illetve volt olyan, ami nem jutott el olyan stádiumba, hogy adott esetben továbblépjünk. Nehéz időszakon voltam túl, nagyon elfáradtam és idegileg megviseltek ezek a dolgok. Ezt az időt fel akartam használni arra, hogy kipihenjem, de közben képezzem is magam. A berlini út így pont jókor valósult meg, de lehetőség szerint egyéb módon is képzem magam. Természetesen szándékozom még dolgozni, és már kezd hiányozni a napi munka. Vannak tapogatózó megkeresések jelenleg is, de egyelőre semmi konkrét. Bízom benne, hogy a nyártól újra munkába tudok állni.

Olvasói sztorik