NB I

Polekszics pontot csenne a Fraditól

A PMFC kapusa hamarosan a 150. élvonalbeli meccsén áll a kapuban, de háromszázig meg sem állna.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Vasárnap este a Ferencváros együttesét látja vendégül a Pécs az élvonal 26. körének zárómeccsén. Öt fordulóval a bajnokság vége előtt a bombaformában lévő Fradi a második helyen áll, míg a PMFC a kiesőzóna közvetlen közelében szerénykedik. A papírforma a vendégek mellett szól, de a pécsiek montenegrói válogatott kapusa, Vukasin Polekszics bízik a pontszerzésben.

– Nagyon nehéz mérkőzésre számítok, hiszen a Ferencváros jelenleg a legjobb formában lévő csapat Magyarországon. Nekünk azonban szükségünk van a pontokra, és szeretnénk legalább egy pontot szerezni a Fradi ellen – kezdte a Rangadó.hu megkeresésére Vukasin Polekszics. – Thomas Doll érkezése után még nem ment annyira jól a zöld-fehéreknek, hiszen egy új stílust kellett megszokniuk a játékosoknak. Látszik, hogy most kezd beérni a munkája, a játékosok megértették, mit kér tőlük. A másik dolog pedig, hogy nagyon jó futballisták vannak a Fradiban, úgyhogy szerintem most minden úgy alakul számukra, ahogy akarják. Harcolni fogunk ellenük, hiszen a bennmaradáshoz nagy szükségünk van a pontokra. Teljesen mindegy, ki az ellenfél, mindig azt tervezzük, hogy pontot, pontokat szerzünk.

– Számos mérkőzésen szerepelt már a Fradi ellen. Melyik volt a legemlékezetesebb?
– A Debrecen kapusaként volt egy mérkőzés, amikor a Ferencváros egy-nullra vezetett, de fordítani tudtunk és kettő-egyre nyertünk. A Fradi elleni legelső meccsem is emlékezetes, a Tatabányával nyertünk három-kettőre az Üllői úton.

– Ha a hátralévő találkozókat nem hagyja ki, akkor az utolsó előtti fordulóban fog a százötvenedik NB I-es mérkőzésén a kapuban állni…
– Megmondom őszintén, nem is nézegetem vagy számolgatom, de úgy gondolom, hogy ez egy szép szám. Remélem, tudom folytatni, és egyszer elérem majd a háromszázat is, ha itt maradok Magyarországon.

Olvasói sztorik