Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Vérbeli kiesési rangadót rendeztek szombaton Pécsett, hiszen a sereghajtó Haladás volt a PMFC vendége. Hazai szempontból kiválóan kezdődött a meccs, hiszen Makrijev fejjel hozta remek helyzetbe Pauljevicset, aki 14 méterről a hálóba lőtt (1-0). A 11. percben Halmosi remekül gurított középre, Radó lyukat rúgott, Gaál Bálint azonban ajtó-ablak helyzetben lőhetett; Polekszics sokáig kivárt, így óriási bravúrral, lábbal védett. A folytatásban mindkét csapat előtt adódtak komolyabb lehetőségek, de újabb gól az első félidőben nem született.
A 62. percben Uzoma 26 méterről óriási gólt lőtt Branescu kapujának jobb felső sarkába (2-0). A 75. percben Martínez 16 méteres kapáslövésével szépítettek a szombathelyiek (ez volt az első idegenbeli góljuk tavaly augusztus óta), de Németh Márió öt perccel később megkapta második sárga lapját, és az emberhátrányban játszó csapata a hajrában nem tudott egyenlíteni – tudósított a PMFC honlapja.
A mérkőzést a Rangadó.hu szakértőjeként Toma Árpád, a PMSC egykori kiváló játékosa értékelte:
Pécsi szempontból jól kezdődött a mérkőzés, hiszen hamar megszerezték a vezetést a hazaiak. Döntőnek bizonyult, hogy a Haladás ezután két nagy helyzetet is kihagyott, és ezzel nagyjából ellőtte a puskaporát. A PMFC nagyon szervezetten tartotta az eredményt, kontrákra rendezkedett be, a vendégek nem tudtak komoly lehetőségeket kidolgozni, illetve nyomást helyezni ellenfelükre. A második gól egy parádésan eltalált lövésből született, öröm volt nézni. A kiállítás után úgy tűnt, sima lesz a vége, de nem így történt, és ez a pécsi csapat hibája is. Nem próbálták kihasználni a létszámfölényt, csak rugdosták előre a labdát.
Izgalmasak voltak az utolsó percek, de komoly helyzete nem volt a Haladásnak. A Pécs megérdemelte a győzelmet, mert szervezettebben, nagyobb akarattal, elszántsággal küzdött. A téli érkezők közül Pauljevics mindenképpen erősítés, Weitzer is jól beépült, Makrijevvel viszont szerintem nincs elérőbb a csapat. Az előrelépést elsősorban abban látom, hogy az őszhöz képest a stabilitás, a védekezés javult, ez pedig az egész játék alapja. A hozzáállásban, lelkesedésben, harcosságban is fejlődés mutatkozik, ilyen értelemben a csapat magán viseli az edző keze nyomát. Egy hónappal ezelőtt egy teremtornán egy csapatban játszottam Robert Jarnival. Bámulatos volt, ahogyan a korábbi világklasszis játékos odatette magát, küzdött, hajtott. Ezt a mentalitást sikerült átadnia a játékosoknak.
