NB I

Akit motiválni kell, az ne játsszon Diósgyőrben

Árki Gábor sportigazgató a mindenáron való győzni akarást hiányolja a csapatból.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Az őszt még a harmadik helyen zárta az élvonalban a Diósgyőr, amely télen eladta két kulcsemberét, hogy aztán tavaszi zuhanásba kezdjen. Jelenleg a hetedik helyen áll a csapat, legutóbb ikszelt a Honvéddal, és már bejelentették Tomiszlav Szivics vezetőedző nyári távozását. A hektikus szezonról Árki Gábor sportigazgató beszélt a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában.

– A Honvéd elleni meccs fontos lett volna az önbizalom visszaszerzése érdekében?
– Feltétlenül fontos lett volna, de tipikusan olyan volt a mérkőzés, mint a tavaszunk. A csapat egy-nullra vezetett, meggyőzően játszott és volt még egy óriási helyzete. Ha azt berúgjuk, akkor szerintem vége, és végre begyűjtöttük volna a három pontot. Tavasszal sorozatban játsszuk az ilyen meccseket – kezdte Árki Gábor.

– Mi a gond tavasszal?
– Nyilván elég összetett ez a dolog. Mindenki arról beszél, hogy a két válogatott játékosunk távozásával annyira meggyengült a csapat, hogy a tavalyi harmadik helyet nem tudjuk ebben a félévben abszolválni. A két játékos távozása ennyire nem rengethette meg a csapatot, hiszen a pótlásukra érkezőket egyértelműen a szakma kérte. A felkészülésünk teljesen zökkenőmentes és nyugodt volt. Ha az első, szombathelyi bajnokin megérezzük a vérszagot és jobban értékesítjük a helyzeteinket, akkor lehet, hogy teljesen más tavasz előtt vagyunk. Sorra játszottuk az ilyen meccseket, a Kecskemét ellen büntetőt hibáztunk, a Pécs ellen kettő-nullról játszottunk ikszet, úgyhogy állhatnánk akár a dobogó harmadik fokán is, de legalábbis ott lehetnénk a közelében. A játékosoknak is át kell érezni ennek a felelősségét, amikor ott a lehetőség, akkor ki kell végezni az ellenfelet.

– Lehet, hogy az ősz után egy kicsit elkényelmesedtek a játékosok?
– Az őszi menetelés során érezni lehetett azt a mindenáron való győzni akarást, ami a Diósgyőrt jellemezte. Több alkalommal az utolsó pillanatokban nyertünk meg meccseket, hihetetlen alázattal tették a dolgukat a játékosok, most ezt hiányolom. Lehet az is, hogy túlságosan rendben volt minden, impulzus nélküli volt a teljes alapozás. A klub minden olyan feltételt megteremtett, ami szükséges volt a kiegyensúlyozott felkészüléshez.

– Az egyik ok lehet Tomiszlav Szivics is? Ezért jelentették be idejekorán a távozását?
– A felelősség mindig közös. Nem gondolom, hogy Tomiszlav Szivics nyakába kéne varrni az egészet, egyáltalán nem erről van szó. A felelősségnek a játékosok vállát is nyomnia kell. Szivics szerződése a nyár végén lejár, tehát nem el lett küldve, hanem nem lett megújítva a megállapodás. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint egy lejárt szerződésű labdarúgó esetében. A játékosok felelőssége is megvan, nekik is ki lett jelentve, hogy aki nem úgy fog teljesíteni, ami a Diósgyőr elvárása, és nem úgy áll a kérdéshez, attól meg fogunk válni. Sportemberekről beszélünk, nehogy már nekem motiválnom kelljen, amikor az a hobbija, amiből megélhet. Akit motiválni kell, az ne játsszon Diósgyőrben.

– A helyezést tekintve kifejezhető, hogy mikor kudarc és mikor van rendben az idei szezon?
– Az őszi harmadik helyünk tíz másodpercen és negyven centin múlt. A hosszabbítás utolsó pillanataiban Griffiths negyven centivel magasabbra ugrott a normálisnál. Ennyin múlt, hogy harmadik vagy ötödik hely, de valahol a kettő között van az igazság. A tavaszi szereplésünk alapján ugyanúgy a kettő között van az igazság, mert azt mondhatom, hogy nem vagyunk harmadik helyezettek, de azért hetedikek sem. Reálisan a negyedik-ötödik helyre tenném magunkat, és akkor legalább továbbra is harcban lennénk az Európa Ligáért.

Olvasói sztorik