NB I

Nekünk több a vesztenivalónk a görögök ellen

Kovács Zoltán szerint lehet, hogy az egy pontnak is örülnie kell majd válogatottunknak vasárnap este.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Kiesőjelöltből középcsapat, ám ez kevés az ambíciókhoz és a hagyományokhoz Újpesten – vallja a klub korábbi szenvedélyes csatára, Kovács Zoltán, akinek nem egyezett a jövőképe a belga tulajdonossal, ezért sportigazgatóként ismét befejezte a lila-fehéreknél. A játékosként görög PAOK-ban is megforduló sportvezető a DigiSport televízió péntek reggeli műsorának vendége volt.

– Közös nyelvet beszélnek a vezetők és a játékosok Újpesten, vagy van egy kisebb bábeli zűrzavar?
– Jó lenne, ha közös nyelvet beszélnének, de egyébként többnyire angolul folyik a kommunikáció. Nem kell temetni az Újpestet, meggyőződésem, hogy ez a csapat sokkal jobb annál, ahogy most elindult tavasszal, illetve annál is, ahogyan ősszel játszott. Ha egy picit szerencsésebb a csapat, akkor előkelőbb helyen végezhettünk volna az őszi szezonban is. A keret minőségével nincs probléma, itt akkor akadhatnak gondok, ha sérülések, eltiltások szólnak közbe, hiszen szűk a keret. Egy-egy sérülés vagy eltiltás sokkal érzékenyebben érinti a csapatot, mint adott esetben a vetélytársakat – mondta Kovács Zoltán.

– Mi az, amit másképp képzelt akkor, amikor visszatért a lila-fehérekhez?
– Nálam alapvető volt, hogy az Újpestnek meghatározó, komoly klubnak kell lennie. Sajnos ebben kellett csalatkoznom, mert nem érzem azokat az előremutató folyamatokat, amelyek arra irányulnának, hogy az Újpestnek fontos szerepet kell betöltenie a bajnokságban. Hosszú idő után az ősszel a dobogóért harcoltunk, most egy kicsi leszakadás van, de szerintem a csapat kész van arra, hogy mérkőzéseket nyerjen, és egy kicsit előrébb végezzen.

– Önnek akkor még ambiciózusabb tervei lettek volna, mint a belga tulajdonosnak…
– Ebből akadt sok vita, én máshogy képzeltem el. A vezetőedzővel el tudtunk küldeni a télen öt játékost, és az már erősítés volt, mert nem ezt a szintet képviselték. Az olyan játékosokat tudtuk blokkolni, akik semmiféle erősítést nem jelentettek, csak volt egy csapatuk, ahonnan fizetést kaptak, és gyarapítják a hálózaton belüli játékosok számát. Ebből sok vita volt, és nyilván frusztráció lehet, ha a sportigazgató mindig azt mondja, hogy nem, és az is, ha a mi kiszemeltünkre mondják azt, hogy nem. Ez az egész a vezetőedzővel szoros együttműködésben mehet csak, és ha mi azt mondtuk, hogy ezek a játékosok megfelelő erősítést jelentenének, akkor nemleges választ kaptunk.

– Az Újpest anyagi lehetőségeivel, és ha szabad kezet kapott volna, akkor neki lehetett volna menni a dobogónak?
– Ha ezzel a büdzsével szabadon gazdálkodhatok, mint ahogy három, nálunk komolyabb futballkultúrával rendelkező országban is így működik. A sportigazgatónak van egy önálló büdzséje, amit a csapatra lehet költeni.

– A jelenlegi Újpestnek inkább az a funkciója, hogy a belga anyaklub tartalékcsapata legyen, mint egy keleti játékos lerakat?
– Amikor megérkeztem nyáron, akkor pontosan ez volt, és ezért kellett ajtót mutatni öt játékosnak is. Megkaptam a zöld lámpát arra, hogy őket elküldjem. Ez erősítés volt, hiszen az edzésmunka és a hangulat is javult, ami nagyon fontos egy futballcsapatnál. A magyar bajnokság is komoly erőbedobást igényel. Szerencsére ősszel elkerültek minket a sérülések, eltiltások, de most a tavasz elején előjött az, hogy még kellett volna játékos. Simon Krisztiánt eladtuk, ezzel nincs probléma, erről szól a profi futball. Nemanja Andrics érkezett a pótlására, de ettől nem lettünk többen.

– Nem haragban váltak el, csak ön túlságosan sokat akaró ember volt ott, ahol ezt nem akarják?
– Ebben a helyzetben nem lehettem bólogató János, mert nem azért vittek oda, hogy asszisztáljak ahhoz, ami az elmúlt években történt. A legelső korszakomban is mindenben engem igazolt az élet, és attól tartok, hogy most is ez lesz. Nem vagyok haragos, inkább csalódott, hogy miért nem hallgattak jobban rám, vagy miért nem kaptam jobban szabad kezet. A kontrollal nincs semmi probléma, csak tisztába kell tenni a felelősségi viszonyokat.

– Vasárnap érkeznek a görögök, akiket ismert, hiszen játszott a PAOK-ban. Optimistán vagy óvatosan várja a találkozót?
– Gyorsan el kell felejteni, ha valaki azt gondolja, hogy könnyű meccs vár ránk. Szerintem az eddigi legnehezebb mérkőzés vár ránk az eddigi legerősebb ellenféllel szemben. Nagyon erős, rutinos csapat a görög, hiába áll egy ponttal az utolsó helyen. Tudják, hogyan kell nyerni az ilyen meccseken. Sokkal nagyobb veszítenivalónk van nekünk hazai pályán, hiszen reális esélyünk van arra, hogy a kitűzött a célokat elérjük. Óva intek mindenkit attól, hogy futballfiesztára számítson. A görög válogatott nagyon komoly csapat, és lehet, hogy az egy pontnak is örülnünk kell majd.

– Mi lesz a mérkőzés kulcskérdése?
– Az, hogy mennyire lesz türelmes a húszezer ember a lelátón, mert nagyon nagy erőt közvetíthetnek a csapat felé, amire nagy szükségük van a játékosoknak. Ne azt várják el a válogatottól a szurkolók, hogy már az első percbe gólt szerez, aztán még egyet, és akkor örömfoci. Lehet, hogy a kilencvenedik percben fogjuk megnyerni ezt a meccset. Nyilván nagyon jó lenne, ha gyönyörű focival nyernénk, de nagyon örülne mindenki akkor is, ha a kilencvenedik percben egy nagyon csúnya góllal nyernénk.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik