NB I

A magyar mercato nyertesei és vesztesei

Csapat nélküli játékosokat még igazolhatnak a hazai klubok, ám az európai átigazolási szezon hivatalos része tegnap éjfélkor lejárt. Megnézzük, melyik hazai csapatok jártak jól és melyek nem annyira.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Persze Magyarországon sosem egyszerű előre eldönteni, ki igazolt jól, hiszen hozzánk komoly pedigrével rendelkező futballisták nem jönnek. A kérdés inkább az, a saját céljaihoz és addigi keretéhez képest melyik magyar klub jött ki jól az adás-vételekből – ami mifelénk inkább vételt jelent, mint adást, lévén a hazai focistákért ezúttal sem kapkodtak Európában.

Épp ezért akár a „magyar mercato” győztesének is kihirdethetjük a Diósgyőrt, amely két válogatott futballistáját is el tudta adni, ráadásul Elek Ákosért (Csangcsun Jataj) és Kádár Tamásért (Lech Poznan), ha hinni lehet a híreknek, mintegy 600 ezer eurót kapott a klub. Nem kölcsönbe, fél évre, ilyen-olyan fiókcsapatokba, hanem a magyarnál alighanem erősebb bajnokságokba, normális transzfer keretében adott el két futballistát a DVTK, ezt manapság meg kell becsülni.

Ha a szakmai oldalt nézzük, akkor persze a szezon vesztese is lehet Tomiszlav Szivics csapata, hiszen Eleket és Kádárt nagyon nehéz lesz pótolni, a dobogóért vívott harcban ők kulcsszereplők lehettek volna. Viszont köztudott volt, hogy mindketten mindenáron menni akartak külföldre, így alighanem mindenki jól járt, hogy találtak csapatot, a klub pedig kaszált értük valamennyit. És Koman Vladimir leigazolásával máris jelezte a klub, igyekszik betömködni az esetleges lyukakat (igaz, a középpályást élő ember nem látta futballozni majd’ egy éve).

Éppen fordított a helyzet a Videotonnál: az átigazolási időszak slágerének ígérkezett a gólkirály (és idei gólkirály-jelölt) Nikolics Nemanja elszerződése, aztán hiába volt Vladan Filipovics magabiztos nyilatkozata a „konkrét ajánlatokról”, a fehérvári szurkolók kedvenc Nikója nem talált csapatot, pedig hírbe hozták nem eggyel. A klub anyagilag biztosan rosszul járt: nyáron ingyen kell elengednie Nikolicsot (ha lesz kérője – de hát egy ingyen megszerezhető gólkirálynak nyilván lesz) – viszont ellentétben a diósgyőriekkel, meg tudta tartani legértékesebb játékosai egyikét, aki ha csak fele annyi gólt szerez tavasszal, mint az őszi termése volt, már borítékolható a bajnoki cím Fehérváron. Kérdés, a bevallottan külföldre pályázó csatár csalódottsága milyen hamar múlik el, bár Nikolicsot mindig is a profi hozzáállás jellemezte. Esetleg a klubvezetés elgondolkozhat a korábban Nikolics által is emlegetett „élethosszi” fehérvári szerződés feltételein…

Presztízs-szempontból az Újpest is jól jött ki az átigazolási időszakból Simon Krisztián értékesítésével, a Bundesliga másodosztálya egy magyar futballistának tökéletes állomás. Ugyanakkor a klub egy montenegrói fiatalon kívül az égvilágon senkit nem tud felmutatni egyelőre érkezőként – márpedig ha lesz is néhány szabadon igazolható, ismeretlen légiós vagy alacsonyabb osztályú magyar, vajon elég lesz-e a kulcsember pótlására a máskülönben kiegyensúlyozott őszt produkáló csapatnál?

A Ferencváros kifejezetten az időszak nyertesei közé tartozik: Hajnal Tamás és Varga Roland személyében a magyar mezőnyben biztosan erősítésnek számító, rutinos játékosokat szerződtettek, jött egy ecuadori védő is, Holman Dávidot pedig kölcsönadták, elővásárlási opcióval a Lech Poznannak. A csapatszerkezetet figyelembe véve, alighanem jól gazdálkodott az igazolásokkal a Fradi.

Varga Roland abból a Győrből távozott, ahol Miriuta Vasile amolyan nagytakarítást végzett. A bizalom egyelőre töretlen a Romániából jött tréner elképzelései iránt, de nyilván ő is tudja: ekkora (és szinte egy személyben levezényelt) átalakításnál nagyon rajta lesz a teher, hogy a felforgatott csapatnak jónak kell lennie. Csupa légiós érkezett, akiket Miriuta részben már ismert, Győrben az elmúlt években nem először kezdhetnek csapatnyi új nevet és arcot megtanulni a szurkolók.

Ha már csapatnyi külföldi: a magyar bajnokság báját adó sajátosságot, hogy tavasszal gyakorlatilag új bajnokság indul, új csapatokkal, ezúttal például a Nyíregyháza igazolja, ahonnan nagyjából markolóval söpörtek ki egy csapatnyi embert és raktak le az öltözőbe helyettük másik csapatnyit. Apró részletkérdés, hogy a távozók egy kivétellel mind magyarok, az érkezők ellenben szinte kivétel nélkül légiósok – nesze neked, hazai… Mátyus János ősszel Pápáról lépett le elég hamar, mert nem volt megfelelő az erősítés a számára, a jelek szerint most nem bíz semmit a véletlenre.

A Bp.Honvéd a komikum műfajában alkot szinte minden egyes mercato idején (esetükben az olasz kifejezés még nem is annyira téves megjelölés): most megint kiraktak egy halom légióst, akikre nagyjából az őszi szezon lefújásakor sem emlékezett már senki – de máris megvannak az újabb, szabadon igazolható kiszemeltek a földgolyó minden részéről. Tovább bővíthető a „Kispesten fociztam” Facebook-csoport…

Olasz vonal él a Haladásnál is, ki is kötött Szombathelyen két talján a Kispesten leselejtezettek közül. Rajtuk kívül jött román kapus (a Juventus kötelékéből) és a már-már eltűntnek hitt Dudás Ádám, meglátjuk, mennyire lesz ez elég a kiesés elleni harcban.

És persze vannak csapatok, ahol az állandóságban bíznak, de legalábbis nem kapkodtak az átigazolási szezonban fűhöz-fához. Van, ahol ennek anyagi okai vannak (Kecskemét, Lombard), van, ahol egyszerűen nem látják értelmét a téli „nagygenerálnak” – már csak az eredmények miatt sem: a Debrecen és a Videoton is ide tartozik. A Lokinál a kölcsönből visszatérteken kívül konkrétan egyetlen új ember van Wittrédi Dávid személyében, a Vidi pedig posztra igazolt külföldieket, más kérdés, hogy a Nikolics pótlására jött macedón Ivanovszkinak végül nincs kit pótolnia.

A Dunaújváros magyar szinten jól csengő nevekkel biztosítaná bennmaradását (Jahics, Marics, Wolfe, Vaskó), a Puskás Akadémia szintén ezen a vonalon mozog (és nem igazolt rosszul), Pécsen pár ismeretlen légiós köszönt be az öltözőbe, kérdés, ez mire lesz elég az utolsó helyről rajtoló csapatnál.

És ahol szinte semmi nem változott, az – természetesen – az MTK, mert Garami mester sosem szerette a nagy jövés-menést. Valamint a Paks, ahol elég nagy a csend: elment az egy szem válogatottjuk, Fiola Attila – és mindössze ketten érkeztek. Kérdés, ez a nyugalom szigetét vagy a vég kezdetét jelzi-e egy klubnál.

Olvasói sztorik