Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Játék határok nélkül című televíziós műsorfolyam végeredményének értelmezéséről napok óta folyik a diskurzus a közmédiában. Mivel ez nem az a játék, ahol a végén mindig a németek győznek, a magyar és az orosz fél tart igényt a trófeára. Szerintünk mi nyertünk, szerintük ők.
Azt most hagyjuk, mennyi értelme van egy olyan vetélkedőn izgulni, amiben Michelin-babának öltöztetett, bukósisakos testnevelők dróton lógatva szivacsokat dobálnak vízen úszó gumivárakba. A történet ennél sokkal példaértékűbb: a magyar sport nagy drámái újraértelmezhetőek általa!
Ugyanis a vita konkrétan azon folyik, beleszámít-e a végeredménybe az utolsó versenyszám, vagy attól függetlenül már megnyertük a sorozatot. Ez pedig egészen nagyszerű párhuzamokat kínál, átértelmezhetjük a vereségeinket győzelemmé: elég, ha a megfelelő pillanatban hirdetünk győztest és máris megszabadulunk töröktől, tatártól, pláne futballtraumától!
Íme, a magyar futball nagy diadalai, amiket a most napvilágra került újfajta játékértelmezés tett napnál is világosabbá:
1954. Bern, világbajnoki döntő: Magyarország–NSZK 2-0
A világ elismerten legjobb csapata simán megverte a lelkes németeket a zuhogó esőben, ugyanis a találkozó előzetesen a „ki tud több gólt lőni az első tíz percben?” kiírással lett meghirdetve. Logikusan, hiszen amelyik csapat annyival jobb az összes többinél, hogy a világ legfontosabb mérkőzésén ilyen hamar kétgólos előnyt szerez – az nyert, és kész! A németek utóbb a maradék nyolcvan percben belőtt három góljukra hivatkozva győztesnek hirdették magukat, de erről vitatkozzon, akinek két játékelmélet-kutató anyja van.
1969. Marseille, világbajnoki pótselejtező: Magyarország–Csehszlovákia 4-1
Mivel a mérkőzést eleve csak a magyar fél engedékenysége miatt játszották le, a hivatalos jegyzőkönyvekbe nem is kerülhet más eredmény. Hiszen a megelőző selejtezősorozatban mi lőttünk több gólt és a csehszlovákokkal szemben oda-vissza is jobban álltunk (idegenben lőttünk nekik hármat!), ezért az akkori, igencsak hiányos és értelmezhetetlen kiírás értelmében a „pótselejtező” eleve csak egy nem hivatalos bónusz volt. Az, hogy „jönnek a csehszlovákok!”, a magyar győzelmet már a meccs előtt ünneplő, meglepett riporter felkiáltása volt, amikor meglátta, hogy a másik csapat megjelenik a pályán.
1985. UEFA Kupa-döntő: Videoton–Real Madrid 1-0, kupagyőztes a Vidi!
Ez a mérkőzés valóban megtörtént, nincs mit magyarázni rajta, Májer góljával a Bernabéu-stadionban nyerte meg a Vidi az UEFA Kupát a nagy hírű Real Madrid ellen, a magyar hősöket felállva tapsolta százezer spanyol szurkoló. A trófea ma is látható lenne a Sóstói-stadion vitrinjében, ha a döntő előtti fehérvári edzőmérkőzésen, a foghíjas (mert a madridi fináléra tartalékoló) Vidi ellen győzelmet arató Real vezérkara utólag úgy nem értelmezi a dolgot, hogy az a meccs is „beleszámított” a fináléba. Persze, mit várunk egy Franco-rezsimen szocializálódott bandától…
1986. Irapuato, világbajnoki csoportmeccs: Magyarország–Szovjetunió 0-0 (jóindulattal)
Ez a félsiker a sajátos korabeli pontszámításnak köszönhető: a Mezey-féle magyar válogatott akkoriban ugyanis a kontinens egyik legjobb csapatának számított, és a világbajnoki selejtezősorozat, illetve az azt követő barátságos mérkőzések eredményeit súlyozottan számították bele a későbbi csoportmeccsekbe. Ez egy ilyen kiírás volt, mit tegyünk. Mi két év alatt ripityára vertük a hollandokat, osztrákokat, brazilokat, németeket, spanyolokat, rengeteg bónuszpontot gyűjtve a nemzetközi szövetség pontszámításában, ezalatt a szovjetek majdnem ki se jutottak a vébére, még szövetségi kapitányt is cseréltek, és hiába kérték, hogy a Dinamo Kijev (egy klubcsapat, muhaha!) eredményeit is vegye figyelembe a FIFA, természetesen esélyük sem volt az összetettben utolérni a magyarokat. Mire a verseny végjátékában a mexikói hőségben egy kis lötyögésre kikocogtak a mieink, már be-hoz-ha-tat-lan előnnyel vezettek. Persze, az oroszok utólag a komolytalan meccs eredményét úgy könyvelték el, mintha ők nyerték volna az egész párharcot. A valódi végeredmény természetesen nekünk kedvezett, Mezey György nem véletlenül szívesen látott vendég ma bárhol Európában.
2013. Amszterdam, világbajnoki selejtező: Hollandia–Magyarország 0-1
A Dzsudzsák Balázs gólja előtt és után történteket nem kell figyelembe venni, mert azok egy másik sportág történései voltak, mi ott sem voltunk. Arjen Robben is arra kérte Devecserit, amikor lehajolt hozzá, hogy egyezzünk ki döntetlenben. A tárgyalások még tartanak.
