Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nagyon-nagyon reméljük, eljön majd az idő a magyar futballban, amikor nem jelent automatikus belépőt az edzők közé az, ha valaki egy klubban eltöltött néhány évet játékosként, és előre köszön neki a kávéautomata a klubházban. Persze kétségtelenül fontos az elfogadottság, ám a futballedzői szakma ma már annyival többet jelent annál, hogy a „nekem ne akarják már bemutatni a pályát” felkiáltással birtokba vegye valaki, hogy azt nehéz lenne kifejteni.
Nagyon jól ismerjük a modellt, amikor a volt játékos panaszkodik, hogy az ő generációja nem kap esélyt – miközben a területen, ahol esetleg mégis dolgozhat, csak rombolást végez. A helyi legendaság még nem jogosítvány egy olyan összetett, a szakmai mellett kommunikációs és pedagógiai erényeket is követelő munkához, mint a vezetőedzőé.
A magyar futballban a munka felépítése, a pozíciók egymásra épülése fájóan hiányzik ma is, a legtöbb helyen persze kiszolgáltatott az edző a mindenkori vezetésnek, így nehéz is eredményt produkálni. De az elvárható, hogy egy trénernek legyen valamilyen képe a modern futballról, tudjon kapcsolatokat építeni és legyen rálátása az egész klubra.
A Rangadó.hu gondolatkísérletében tíz olyan játékost neveztünk meg a jelenlegi hazai mezőnyből, akik – ha nem is lesznek nemzetközi szintű csúcsedzők – az uram-bátyám-szerű, kommunikációjában és szemléletében is poros magyar edzői stílust talán meghaladhatják. De van köztük olyan is, akit mi is az adott klubnál betöltött szerepe, elfogadottsága alapján tippelünk leendő – most nem pejoratív értelemben mondott – jó kis magyar edzőnek. A tévedés jogát fenntartva, természetesen. És megelőlegezve, hogy a szakmai hierarchiában akár fokról fokra haladó, nem azonnal kispadokat kapó szakemberekről beszélünk.
Juhász Roland – Egyértelműen rendelkezik a megfelelő intelligenciával, játékosként csatárból lett remek hátvéd (és alkalmanként ismét csatár), így „globálisan” átlátja a játékot. Évekig szerepelt profiként egy komoly európai csapatnál, játszott a Bajnokok Ligájában, ha képezni akarja magát, vannak remek kapcsolatai külföldön. És emellett Juhász valódi vezéregyéniség, akire hallgatnak a társak, edzőként ez nélkülözhetetlen.
Korcsmár Zsolt – Az intelligens védők közé tartozik, védekező középpályásként is játszik/játszott, fiatalon került külföldre. Ha van benne ambíció és tanulási vágy, sok mindent hasznosíthat a pályán látottakból később, akár az utánpótlásban is.
Tőzsér Dániel – Ő is olyan posztokon szerepel, ahonnan jól átlátni a játékot, mélységi irányító és védekező középpályás is volt már. Belgiumban alapember tudott lenni egy jó csapatban, Olaszországban is megfordult, jelenleg Angliában futballozik, és van véleménye a dolgokról, nem „elbújós” fajta. Nem csak edzőként, klubvezetőként is el tudjuk képzelni.
Vadócz Krisztián – Nála is az ambíciót érdemes említeni: ha nem is tudott a közelmúltban európai élbajnokságba szerződni, mégsem akart idő előtt visszatérni a langyos magyar közegbe. Játszott Észak- és Dél-Európában is, bőven van tapasztalata. Igaz, nem az az odamondogatós típus, márpedig a hazai közegben az önmenedzselés is fontos kérdés…
Szakály Péter – Őt a debreceni hagyományok miatt soroltuk a leendő trénerek közé: Kondás Elemér vagy Herczeg András a példa, mennyit számít a Lokinál a „beágyazottság”. Szakály nem tősgyökeres debreceni, de már annak számít; nem játszott ugyan külföldön, de a helyi körülményeket jól ismeri, a kommunikációs készsége pedig megvan az irányításhoz. A jelenlegi Lokiból őt a legkönnyebb elképzelni egy majdani edzői stábban.
Sándor György – Az „edző meghosszabbított keze” típusú játékos, aki a pályán folyamatosan irányít, szóban is. Külföldön nem futott be komolyabb karriert, de a hazai közeget remekül ismeri és általában jól kijön a csapattársakkal. Persze kérdés, a kispadon is vezéregyéniség tudna-e lenni. Ne feledjük azt sem, elismert hazai és külföldi trénerektől leshette el a szakma alapjait, például az édesapjától!
Dusan Vasziljevcs – A hazánkban játszó légiósok közül az újpesti játékosról tudjuk könnyen elképzelni, hogy egyszer élvonalbeli csapat edzője lesz. Vasziljevics sokat melózó, jó munkabírású és intelligens középpályás, megvan benne a délszláv játékosokra jellemző kombinatív készség és elszántság is. Jó kapcsolatépítő, beszél magyarul, és nem a magyar közeg szocializálta. Ha nem játékosügynök lesz, akkor edző…
Kanta József – Átveheti-e valaha Garami József helyét bárki az MTK-nál, akit a mesterhez hasonló tisztelet és szeretet övezne? Ha igen, az Kanta József, a kék-fehérek saját nevelésű, mára emblematikusnak mondható középpályása. Nála jobban aztán kevesen ismerik belülről a klubot, a pályán pedig mindig átlátja a játékot. Ha van benne ilyen ambíció, pályafutása végén akár azonnal az edzői stábban folytathatja.
Buzsáky Ákos – Az utóbbi években balszerencsés a sok sérülés miatt, de ettől még a Portugáliában és Angliában tanult dolgok aligha merültek feledésbe. Nyelveket beszélő, jól kommunikáló játékos, akit szintén el tudunk képzelni klubvezetőként és edzőként is a későbbiekben.
Polonkai Attila – Talán meglepő választás, hiszen a szőke középpályás soha nem állt reflektorfényben és nem volt afféle megmondóember a csapataiban. Ellenben mindig sokat dolgozott a pályán és mindig számíthattak rá az edzői. A maga csendes módján lehetnek jó meglátásai a kispadról is, olyan edzőnek képzeljük, aki nem lesz finnyás akkor sem, ha egy kis csapatnál a kiesés ellen kell harcolnia edzőként.
