NB I

Több munka, nagyobb szerénység

Az AFCK menedzsere, Kovács Bálint hat összetevőből ki tudja zárni, kiből nem lesz jó futballista.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A FIFA a lovak közé dobta a gyeplőt, nemzeti hatáskörbe került a labdarúgásban dolgozó menedzserek, játékosügynökök tevékenységének szabályozása, a magyar szövetség már meg is alakult. A piacon három éve működik és főleg az utánpótlásra koncentrál az AFCK iroda, amelynek menedzsere, Kovács Bálint a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában arról is beszélt, hogy hat összetevő segítségével ki lehet zárni, kiből nem lesz jó focista.

– Hat összetevőből nem megmondja, hogy kiből, hanem kizárja, hogy kiből nem lesz profi futballista…
– Ez José Mourinho elmélete: ki lehet zárni, hogy kiből lesz, kiből nem lesz futballista. Amikor a kör beszűkült, utána lehet kideríteni, hogy kiből lesz Xavi vagy Iniesta – kezdte Kovács Bálint.

– Mi az, ami kizáró tényező?
– Ez egy piramis felépítésű rendszer, ami hat összetevőből áll. Három rész az alap, az egyik az anatómiai felépítés, a másik a minimális futballtudás, amit tud maga a gyermek. Ezután jön a mozgásmechanikai képesség. Ha ez a három megvan, utána tudunk továbbhaladni a másik kettőre. Ha ez nincs meg, akkor érzékeny búcsúval abba kell hagyni ezt a játékot. Az ezt követő két összetevő a mentális felkészültség, illetve az érintésmechanika. Ha ez a kettő is rendben van, akkor az öt főrész megvan. Utána tudunk rámenni a profi futball legfontosabb részére, ami az automatizmusok használata és annak felismerése. Ha ez a hat megvan, akkor abból az egyénből lehet profi labdarúgó. Ha bármelyik hiányzik, akkor nagy részüket lehet pótolni sok-sok munkával.

– Hol csúszik el általában a magyar focista?
– Kezdjük az anatómiánál: a hatvanadik percben elkezdünk savasodni, a tejsavtermelődés magas, kellene a lúgos víz, de nem használjuk. Sok csapatnál nem dietetikusok foglalkoznak a játékosokkal, ami újfent problémát gerjeszt. Profin kellene működni, utána jön a futballtudás. A gyerekeknél ki kell alakulnia egy minimális gömbérzéknek. Sokan úgy gondolják, hogy ehhez százezer labdaérintés kell, megítélésem szerint még hozzá kell tenni egy nullát. Látjuk, hogy ügyetlenek vagyunk, nem tudunk közlekedni. Ezután jön a mozgásmechanikai képesség, a koordináció, a dinamikus-statikus izmok, törzserő. Kellene ütközni, meg lehet nézni, hogy Európában a csapatok milyen tempóban közlekednek, hogyan haladnak. Van egy „minimális” differencia egy magyar bajnokihoz képest…

– Mennyi idő alatt lehet szisztematikus utánpótlásmunkával kinevelni olyan környező országbeli játékosokat, mint például Modric, Hamsik, Pjanic vagy éppen Alaba? Mi kell ahhoz, hogy nálunk is kijöjjön egy-egy ilyen játékos?
– Nagyon fontos dolog a munka. Az említett országokban beletették a munkát, nálunk ebben érzek hiányokat. Nem feltétlenül olyan edzésmódszereket alkalmazunk az utánpótlásban, amivel piacképes játékosokat lehet nevelni. Nem akarom minősíteni az akadémiákat, vagy focisulikat, de egy a lényeg: vagy kijön a játékos, vagy nem. Vagy jó lesz, vagy nem. Modric és Pjanic futballisták, akik a földön vannak tartva. Magyarországon egy tizenhét-tizennyolc éves fiatal játszik öt meccset az NB I-ben, és úgy sétál már az utcán, mint akinek harminc holdja van. Szerényebben kellene, bele kellene tenni a munkát, az előbb-utóbb visszaköszönne. Szisztematikusan, normális munkával négy-öt év alatt lehetne kinevelni egy Modricot vagy Pjanicot. A játékosok ezekben az országokban is emberek, ott is három kilóval születnek. A különbség az időintervallum felhasználása. Ott edzenek, itt inkább lazítanak. Nem egyszer hallottam, hogy néhol olyan edzések vannak, mintha elmennénk wellnessezni. Ezt a játékot Európában profin játsszák, nálunk azért sokszor vannak ebben eltérések.

Olvasói sztorik