NB I

Cirkuszba és színházba illő gólt is láthattunk

Részletes elemzés az élvonal nyolcadik fordulójának pécsi, diósgyőri és szombathelyi mérkőzéséről.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Ahogy olvasóink már régóta megszokhatták, a Rangadó.hu szakértői minden NB I-es mérkőzésről elmondják véleményüket. Ebben a fordulóban is így volt, így van ez, de kiválasztottunk három meccset, amelyet külön is elemeztek az általunk felkért szakemberek. Érdekesség, hogy az eredmények megoszlása: egy hazai siker, egy vendéggyőzelem és egy döntetlen.

Pécsi MFC-Matias – MVM-Paks 1-1

A mérkőzés tudósítása ide kattintva olvasható!

A Rangadó.hu szakértője, Kovács Bálint, az AFCK menedzsere:

A Paks várható összetételben lépett pályára, a Pécsnél annyi változás volt, hogy Pölöskey Péter helyett Fröhlich Roland kezdett, így amennyire lehetett, dinamikusabb volt a játékuk előrefelé. Hajtós, brusztolós mérkőzés volt, nem szép és látványos. A PMFC a támadásai jelentős részét próbálta középen végrehajtani, ez nem vezetett eredményre, hiszen egy gólt szereztek, azt is szabadrúgásból. A Paks jobb oldala nem volt valami jó, hiszen Fiola Attila és Könyves Norbert sem játszott olyan jól, mint az eddigi fordulók során. Egyik csapat sem volt különösen veszélyes, a kapusoknak nem sok dolguk akadt.

A pécsieknek el kell gondolkodniuk, hogy ez a játék mire lesz elég, mert sok elképzelést nem láttam tőlük. Küzdeni fognak a bennmaradásért, és nem a játékoskeret minőségével van probléma. Átlövést, kényszerítőket, mögé kerüléseket nem láttam, és azt sem, hogy a belső védelemből beléptek volna a támadásban. Mezőnygólra esélyük sem volt. A vendégek legalább lőttek távolról. De a baranyaiak a céljukat így is elérték, hiszen egy pontot szereztek.

A paksi gól komikus volt, a Fővárosi Nagycirkuszban is elférne, hiszen a szögletet három védő elnézte, és az is későn reagált, aki a kapufánál állt. A PMFC szabadrúgásánál nem voltak jól elosztva a kapu előtt a paksi játékosok, a 166 centis Uzoma egyedül maradt, és talpról megfejelte a labdát, egy védő beleért, így lett öngól. Egyszerű kérdés: az a védő, aki az öngólt vétette, kit fogott? Ha egy szabadrúgás során a hátvédnek az ötösön belül nincs embere, az húzós…

Szombathelyi Haladás – Videoton FC 0-2

A mérkőzés tudósítása ide kattintva olvasható!

Glázer Róbert, a Rába ETO egykori kiváló játékosa, majd vezetőedzője:

Az első tizenöt percben egyenlő erők küzdelme zajlott a pályán, semmi különös nem történt. Labdatartást láthattunk, és mindkét csapat támadgatott. Aztán a Videoton megvillant, gólt lőtt, a két kiállítás pedig rányomta a bélyegét a mérkőzésre. Amikor megszületett a második gól és villant a második piros lap, a stadionban mindenki nagyobb különbségű végeredményre gondolt, de a fehérváriak nem is erőltették különösebben a támadásokat. Pedig a végén már négy-kettő-négyben játszottak, de így sem dolgoztak ki helyzeteket. Egy profi csapat ilyenkor több gólt lő, ők viszont elvoltak, elpasszolgattak a mezőnyben.

A Haladás nyolc mezőnyjátékossal hősiesen tartotta magát, illetve a kétgólos hátrányt. Közepes színvonalú mérkőzés volt. A hazaiaknál Rocchinak volt egy-két szép megmozdulása. A dinamikája még nem megfelelő, de látszik, hogy jó futballista. Még mindig hiányzik egy-két minőségi játékos a szombathelyiektől. Elég sok volt a technikai hiba a meccsen, pláne a Videoton részéről volt feltűnő ez a labdakihozatalnál.

Diósgyőri VTK – Bp. Honvéd 2-1

A mérkőzés tudósítása ide kattintva olvasható!

A Rangadó.hu szakértője, Kovács Bálint, az AFCK menedzsere:

A mérkőzés irama nem volt túlságosan nagy. A Honvéd részéről érdekes volt, hogy Ignjatovics csak a kispadon kapott helyet, de a második félidőben be is állt, mert az edző labilisnak érezte a védekezést – nem alaptalanul. Az első félidőben különösebben szép és eredményes futballt nem láthattunk. Antal Botond kiállításával teljes mértékben egyetértek, ezzel megnehezítette csapata dolgát. Utána a gól, amit nem adott meg a játékvezető, szerintem gól volt, annak ellenére, hogy a lassításból kivehető, hogy megpattant valakin. Ha akkor a Honvéd vezet egy-nullra, a vége biztosan nem kettő-egy.

Ivan Rados olyan gólt kapott a szünet előtt, amiért megye kettőben, utánpótlásszinten rászólnának. Hidi Patrik harminc méterről lőtt, és senki nem takarta a labdát, Rados viszont csak nézte, mintha a színház első sorában lenne. Ez egy jól eltalált U15-ös lövés volt, én U17-ben már rászólnék a kapusomra.

A második félidőre sokkal harciasabban ment ki a DVTK. Takács Tamás jól szállt be a játékba. Hogy tizenegyes volt-e? Erre azt mondom, hogy Griffiths visszahúzta a védőt, abból nyert fél méter előnyt. Utána valóban meghúzta, nyúlt a mez, a bíró pedig befújta. Talán kompenzálni akarta a kiállítást, de egyébként is össze-vissza fújkált a mérkőzésen, nem NB I-es szinten bíráskodott, többször nem tudta eldönteni, mi van. Megítélésem szerint ez a játékosok lélektanára eléggé hatott. Tomiszlav Szivics elég heves volt a kiállítást követően, de a második gól után fordult a kocka, és Pietro Vierchowod lett idegesebb.

Ha Hidi Patrik a végén értékesíti azt a nagy helyzetét, kettő-kettő lett volna a vége – azt érezném igazságosnak. A kiállítás nem a Diósgyőrt zavarta meg, hanem a Honvédot, amely nem tudta feldolgozni és kihasználni, hogy emberelőnyben van. A piros lap után sem volt jobb a Honvéd, több olyan időszak is volt, amikor a hazaiak irányítottak. Végül egy klasszikust idéznék: a futballunk mindig a társadalmunk tükörképe, amíg az országban nincs rend, a labdarúgásban sem lesz.

Olvasói sztorik