NB I

Csertői nem haverkodik a játékosokkal

A paksi védelem alapembere, Kovács Gábor szerint három-négy játékost próbálnak igazolni télen a vezetők.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Februárban pótolják a pálya alkalmatlansága miatt múlt szombaton elmaradt Paks–Nyíregyháza bajnoki meccset, tehát a hetedik helyen álló tolnaiak számára is véget ért az NB I őszi idénye. A jó rajt után sokáig dobogósok voltak, és most is tagjai az élmezőnynek. A 27 éves védő, az ősz folyamán 16 bajnoki mérkőzésen szereplő Kovács Gábor a Ferencvárosban nevelkedett, majd megfordult a Vasasban is. A Dinó Sporthíradó vendégeként hétfő délután elmondta: három-négy új játékos érkezésére számít a téli szünetben, amelynek egy részét Bogdán Ádámnál fogja tölteni Angliában.

– Pakson elég sűrűn gond van a pályával…
– Valóban nem az igazi a pályánk, főleg, ha sok eső esik. Egyszerűen nem tudja elvezetni a vizet, és teljesen felázik – kezdte Kovács Gábor.

– Nyertek volna egyébként a Nyíregyháza ellen?
– Úgy érzem, hogy igen, és kellett volna nekünk ez a győzelem, hogy kapaszkodni tudjunk a tabellán. Sajnos az utóbbi néhány meccsünk nem úgy alakult eredményességben, ahogy terveztük. Nagyon sokáig a harmadik pozíciót foglaltuk el a tabellán, és most, az idény végére sajnos visszaestünk a hetedik helyre, ami nem néz ki olyan jól. Egész évben azért dolgoztunk, hogy a harmadik helyet megtartsuk, ha már egyszer megszereztük. Kicsit keserű a szájízünk, amiért most nem ezt látjuk.

– Hol csúszott meg a történet?
– Annyira nem csúszott meg, de valóban látszott a bajnokság vége felé, hogy egy kicsit mintha fejben elfáradtunk volna. Fizikailag domináltunk a meccsek végén, de fejben elfáradtunk picit. Kevesen vagyunk, és nem tudtunk úgy rotálni.

– Rövid a kispad?
– Rövid, és inkább fiatalok vannak. A paksi klub próbál a helyi, saját nevelésű, fiatal játékosokra támaszkodni, beépíteni őket. Ezzel nincs is probléma, de amikor a harmadik helyért harcolunk, akkor azért jobb lenne, ha tapasztaltabb játékosokat tudnánk bevetni. Számolgattunk a játékosokkal, és voltak olyan bravúrpontjaink, amikre nem számítottunk. Viszont sajnos el is hullajtottunk jó pár pontot. De ha összességében nézzük, akkor jól szerepeltünk ebben a félévben. Persze, kellett volna az a győzelem a végén a Nyíregyháza ellen. Akkor azt mondhatnánk, hogy megtettünk mindent.

– Akkor is legfeljebb a hatodik helyen állnának, az Újpestet előzték volna meg…
– Igen, a hatodik helyen, viszont pontszámban nagyon közel lennénk, két pontra a harmadik helyről. A mostani eredmény is csak ahhoz képest rossz, hogy előtte a harmadik helyet végig tartottuk.

– Ez akár azt is okozhatja, hogy pont emiatt fognak még jobban hajtani, és az idény végén odaérni a harmadik helyre… Hiszen egyelőre nem tudnak kényelmesen hátradőlni.
– Ezzel eddig sem volt probléma, keményen dolgozunk minden nap, de remélem, ez majd motiválni fog minket. Úgy érzem, a téli felkészülés mindig jól sikerült, és most is jó lesz, még jobban összeáll majd a csapatunk, és még erősebbek leszünk. Nekünk mindig a második félév szokott jobban sikerülni, mint ahogy tavaly is jól hajráztunk. Reméljük, idén is így lesz.

– Akár a második hely is meglehet…
– Úgy készülünk napról-napra, hétről-hétre, hogy mindig a következő meccset akarjuk megnyerni, és talán ez a változás az elmúlt szezonhoz képest, hogy minden mérkőzésre győzelmi esélyekkel megyünk ki. Tavaly volt, amikor úgy mentünk ki, hogy jó az iksz, csak ne kapjunk ki. Tehát fejben is máshogy kezeljük ezt.

– Mióta játszik Pakson? Hogy érzi magát a csapatnál?
– Második éve. Ha összességében nézzük, akkor jó döntés volt Paksra igazolni. Nem volt zökkenőmentes az első évem, de mostanra úgy érzem, kiharcoltam magamnak egy stabil helyet.

– Most már tekintélye is van? Már odafigyelnek önre a játékosok, és arra, amit mond a pályán?
– Mondhatjuk így is, de akár úgy is, hogy kiegyensúlyozottabb a teljesítményem. Igen, odafigyelnek rám, és mi, idősebb játékosok próbáljuk terelgetni a fiatalokat.

– Meddig szól még a szerződése?
– Még fél évig, de volt már róla szó, hogy leülünk tárgyalni a jövőről. Ez így szokott lenni, hogy fél évvel a szerződés lejárta előtt beszélünk erről. Valószínűleg most is vár rám egy ilyen beszélgetés.

– Külföldre nem akar menni?
– Reálisan kell látni a dolgokat, nagyon nehéz külföldre igazolnia egy magyar játékosnak. Szerintem a közeljövőben talán az lehet célom, hogy először egy magasabban jegyzett csapatba igazoljak. De mivel ilyen jól szerepelünk, és ennyire jó csapatnak számítunk most, ezért meg kell gondolnom, hogy érdemes-e eligazolni Paksról. A megítélésünk alapján hiába vagyunk kis csapat, kiharcoltuk magunknak azt, hogy már nem számítunk kis csapatnak a pályán. Hiába mondja a közvélemény, hogy a Paks egy kis csapat, mi a pályán teszünk arról, hogy ez ne így legyen.

– Ha a Fradi hívná, menne?
– Ez egy érdekes kérdés, én úgy látom, erre nincs esély. A Fradinak mások az elképzelései.

– Van önben egy kis tüske, hogy el kellett jönnie a Fradiból? Annak idején úgy járt oda edzeni, hogy ott lesz majd nagy játékos?
– Igen, én ott nevelkedtem fiatalon. Ez volt az álmom, de sajnos nem így alakult. Azon vezetők közül, akik akkor voltak, amikor ott játszottam fiatalként, hattól tizennyolc éves koromig, közülük már nincs ott senki. Tehát senki nem tudja, hogy én ott nevelkedtem. Most már mindenki inkább úgy tekint rám, mint Vasas-játékos, hiszen ott tudtam bemutatkozni az NB I-ben. Lejátszottam közel száz mérkőzést a Vasas színeiben. Talán emiatt ez maradt meg az emberekben. Úgy érzem, hogy a Paksra igazolásom hosszútávon kellett nekem. Nem csak a foci miatt, de emberileg is kicsit más lettem. Máshogy gondolkodom, jó irányba változtam, úgy érzem.

– Ezelőtt lazábban vette az edzést, a meccseket? Vagy mit lehet másként csinálni?
– Nem, azt soha. De tudatosabb lettem, és nem csak a focira gondolok, hanem az életben is. Máshogy gondolom az életet, más dolgok lettek fontosabbak. Pakson csak a foci van, nem tudja elvinni a fejeket semmi, nem hat a fiatal játékosokra annyi inger, ami megzavarhatná, mint mondjuk Budapesten. Futball szempontjából ez jó.

– Benőtt a feje lágya?
– Mondhatjuk így is. A kedvesemmel élek Pakson. Ez is egy lépés volt, hogy összeköltöztünk, és úgy érzem, ez is jót tett nekem. A következő lépcső a házasság, gyerek.

– Csertői Aurél milyen? Jó vele dolgozni?
– Ő nem törekszik arra, de nem is tisztje ez, hogy jóban legyen a játékosokkal. Úgy érzem, megtartja a két-három lépés távolságot. Szerintem ez így van rendjén. Az sem jó, ha az edző barátkozik a játékosokkal, és kiválaszt egy-kettőt, akikkel szorosabb a kapcsolata. Mindenkit ugyanúgy kezel.

– Van olyan edző, aki ezt csinálja?
– Találkoztam már ilyen edzővel is. De Aurél ezt nagyon jól kezeli, és nagyon jó hatással van a játékosokra. Mindenkit ugyanúgy kezel, aki nem játszik, aki csere, aki a keretben sincs.

– Edzeni hol tudnak?
– Van két edzőpályánk, azok elég jó állapotban vannak a főpályához képest, úgyhogy ott tudunk edzeni. Van még egy műfüves pályánk is, ha leesik a hó, akkor azon tudunk majd edzeni. De ezen első osztályú meccset nem lehet játszani, viszont Ligakupát itt játszottunk legutóbb.

– Tényleg nagy a különbség a műfű és a rendes fű között?
– Teljesen más, ég és föld. Ha hozzászokik az ember izomzata a mély pályákhoz, és átmegyünk a műfűre, ott jönnek a sérülések, meg a fájdalmak, főleg, ha az ember nagyobb súlyú, mint például én. Nekem sokkal nehezebb, más a terhelés.

– Akkor nem jó a futballnak a műfű?
– Nem a futballnak, a testünknek nem jó. Teljesen kiégeti a testünket, izmokat, ízületeket. Sérülésveszélyesebb, mint a rendes fű. De műfű és műfű között is van különbség. A legdrágább műfüveken még talán éles cipőben is lehet játszani. Ilyennel sajnos én még nem találkoztam itthon. Külföldön biztosan úgy építik ezeket meg, hogy akár világbajnokságot is lehessen rajta rendezni.

– Jön a szünet, mit csinál majd télen? Ilyenkor elmegy Magyarországról, kikapcsolódik, elfelejt mindent?
– Mindig az aktív pihenést választom, nem az otthonülést. Szeretek utazni. Szerencsére Bogdán Ádám barátom, akivel együtt nőttünk fel, mindig meginvitál a téli szünetben magához, Manchesterbe. Hozzá szoktunk néhányan kimenni fiúk, és ott töltjük együtt ezeket a napokat. Elmegyünk a meccsére, kikapcsolódunk, együtt vagyunk, beszélgetünk. Kicsit kilépek ebből a magyar közegből.

– Bogdán Ádám szokta azzal húzni, hogy ő válogatott, ön pedig nem?
– Nem, ilyesmivel nem. Mással persze zrikáljuk egymást, de ő inkább támogat mindenben, hogy egyszer én is válogatott lehessek. Jó tanácsokkal lát el. Támogatjuk egymást mindenben, amiben tudjuk, de mint barátoknál általában, szurkálódunk is néha. De a válogatottsággal kapcsolatban nem szokott, tudja, hogy az érzékeny pont. Minden játékosnak az a vágya, hogy egyszer válogatott játékos lehessen, de sajnos számomra még nem jött el ennek az ideje.

– Mit gondol, miért nem?
– Ez nagyon összetett kérdés. Úgy érzem, a mostani válogatott keretben az én pozíciómban nagyon jól teljesítenek a játékosok. Nincs miért váltani.

– És ha más lesz a kapitány? Hiszen még nem dőlt el, hogy marad-e Dárdai Pál. Akkor lehet majd valamilyen változásban reménykedni?
– Azzal tudnék tenni az ellen, hogy nem vagyok válogatott, hogy minden héten megmutatom, hogy jó játékos vagyok. Persze, ehhez kell egy csapat is, kell, hogy a Paks továbbra is jól szerepeljen. Ha harmadik-negyedik helyen lenne a csapatunk, akkor nyilván a szövetségi kapitány is azt mondaná, hogy ez a fiú megérdemli, hogy behívjuk. Ha egy középcsapat leszünk, akkor nincs miért. Ez csapatjáték, segítenünk kell a társainkat is. Itt jön elő az egyéni felelősség, amiben fejlődnünk kell. Felelősséggel tartozunk saját magunkért, de a csapattársainkért is. Ez a védelemben és a kapusposzton úgy nyilvánul meg, hogy ne kapjunk gólt, de a felelősség ugyanúgy megvan a támadókon is, hogy berúgják a helyzetet. Az se járja, hogy négy-öt helyzetből ne tudjunk gólt szerezni.

– Ilyenkor leszúrják egymást a meccs után, ha valaki akár két nagy helyzetet is kihagyott, és ez esetleg pontba, pontokba került a csapatnak?
– Eddig ez nem így volt, de szerintem ebben is fejlődnünk kell, hogy őszinték legyünk egymással, mondjuk meg a másiknak, ha hibázott.

– Kanyarodjunk vissza a bajnokságra. Egyértelmű, hogy a Videoton nyeri meg, vagy a Debrecen még utolérheti?
– Úgy érzem, szerzett annyi előnyt a Videoton, hogy már ne engedje ki a kezéből ezt a bajnokságot. Természetesen megérdemelten, hiszen kiemelkedtek ebből a mezőnyből. A Debrecen viszont mindenképp odaérhet a második helyre.

– Volt olyan meccs, amelyen a bíróknak köszönhetően alakult másként az eredmény?
– Biztosan voltak ilyen meccsek, de mi nem foglalkozunk a bírókkal. Ha mi a saját játékunkat játsszunk, akkor a bíró sem tud az ellenfélnek segíteni, hogy ne nyerjünk. Talán ebben is változtunk a tavalyi évhez képest. Most már a csapatok is, az ellenfelek úgy kezelnek minket, hogy a Paks jó csapat, és tartanak is picit tőlünk. Ezt mi harcoltuk ki a pályán.

– Erősítés azért kellene? Hiszen ahogy már mondta, elég rövid a kispad…
– Mindenképpen kellene, én úgy tudom, három-négy játékost próbálnak majd igazolni télen.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.