Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Már nem sereghajtó a Dunaújváros, képletesen és szó szerint is fényesebb kicsit a helyzet a villanyfényes stadionját nemrég avató újoncnál. Böőr Zoltánt, a csapat egyik legrutinosabb játékosát a fordulópontról és a további reményekről kérdezte a Rangadó.hu.
– Az elmúlt három meccsen hét pont a mérlegük, amivel elmozdultak az utolsó helyről. Minek tulajdonítható a nagy nekibuzdulás?
– Benne voltunk egy rossz szériában, amikor jött a válogatott szünet. Ekkor elkezdtünk másfajta munkát végezni, plusz volt két Ligakupa-mérkőzés a Mezőkövesd ellen. Ez nagyon jól jött, rendezni tudtuk a sorokat, majd végre hazai pályán is játszhattunk bajnokit, a Haladás ellen. Annyira jól sikerült ez az időszak a bajnoki szünettel, hogy végre pontokat tudtunk szerezni – kezdte a csapatkapitány, Böőr Zoltán.
– Addig is benne volt már a csapatban a jobb eredmény?
– Igazság szerint tudtuk, hogy idő kell, mert sok új játékos érkezett, gyakorlatilag az egész nyár folyamán jöttek, magyarok, külföldiek is. Még a bajnokság megkezdése után is jöttek néhányan, ezért nem volt egyszerű dolgunk, de természetesen tudtuk, hogy annál többre vagyunk képesek, mint amit addig mutattunk.
– Akkor a Haladás elleni győzelem lendítette át a holtponton a csapatot?
– Én inkább a már említett két Ligakupa-találkozóra hegyezném ezt ki. Addig rossz formában voltunk, a Mezőkövesd pedig élcsapatnak számít a másodosztályban. De azon a két mérkőzésen rúgtunk tíz gólt nekik, ami nagyon fontos volt számunkra. Általában ilyenkor, ha az első osztály utolsó helyezettje játszik a másodosztály egyik éllovasával, el szokott tűnni az osztálykülönbség, mi mégis érvényesítettük. Egyénileg is fontos volt a játékosoknak: a védelem stabilnak bizonyult, elöl majdnem mindenki gólt szerzett, ez hatalmas lökést adott nekünk, amire szükségünk volt a Haladás elleni meccs előtt.
– Azóta aztán kiderült, valóban képes támadófutballra a Dunaújváros, hiszen a Diósgyőr ellen is vezettek már három-nullra. Lehet a bennmaradás záloga, hogy elöl eredményesebbek, mint általában a kis csapatok?
– Bár úgy lenne. De az igazi stabilitást egy csapatnak az adhatja meg, hogy minél kevesebb gólt kap. Most két olyan meccs van mögöttünk, amin ugyan sokat kaptunk, de sokat is lőttünk, és szereztünk négy pontot. De ahhoz, hogy ne kelljen pengeélen táncolni, kell a kevesebb kapott gól. Persze, ha minden második meccsünk után lesz négy pontunk meg hat-ötös gólkülönbségünk, az a szurkolóknak is jó lenne és mi sem fogunk bánkódni.
– Önnek mennyire fekszik a Dunaújváros jelenlegi játéka?
– Jól érzem magam a pályán, de ez korábban is így volt. Bíztam benne, hogy kijövünk a rossz periódusból. Korábban sem volt temetői hangulat, köszönhetően az edzőnknek és a stáb tagjainak. Megviselt ugyan minket a rossz kezdés, de senki sem esett letargiába.
– Debrecenbe mennek a hét végén, gondolom, ez önnek különös érzés lesz.
– Most már inkább csak a stadion miatt lesz különös, hiszen már elég régen, hét éve eljöttem Debrecenből, az egykori csapattársaim közül már nem nagyon játszik ott senki. Akkoriban még furcsa volt ellenük játszani. Örülök, hogy ilyen remek stadionban futballozhatok, már a másodosztályban is motivált minket, hogy olyan pályákon játszhatunk, amiken eggyel lejjebb nem. Sajnálom, hogy Debrecenben most kevesen járnak meccsre, jobb lenne tízezer néző előtt focizni, de hát ez van.
– A szezon feléhez közeledve, látva a mezőnyt, mennyire optimista a bennmaradást illetően?
– Máshogy nem is lehet játszani, csak ha pozitívan áll hozzá az ember. Az eredményes meccseink mellett voltak olyanok is, amiken bár kikaptunk, biztatóan játszottunk, gondolok itt például a Győr vagy a Fradi ellenire. Úgy gondolom, ebben a keretben benne van a lehetőség, nyilván jobb lenne, ha mindig úgy tudnánk játszani, mint az elmúlt fordulóban. Kemény munkával ki lehet harcolni a bennmaradást.
