Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Két vereség eddig az NB I-ben, miközben a szombati, felcsúti sikerével sorozatban a hetedik sikerénél jár és a Videoton nyakán lihegve a második a tabellán az MTK. A kék-fehérek a kupában a nyolc közé jutásért játszanak szerdán, Szolnokon. A DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában a játékmester, csapatkapitány, Kanta József értékelt.
– Második hely a bajnokságban, sorozatban hét győzelem. A bajnokság előtt ezt valószínűleg aláírta volna, de gondolta volna?
– Nyilván aláírtam volna, de megmondom őszintén, hogy tíz meccsből nyolcat megnyerünk az elég ritkán fordul elő egy csapattal. Nagyon örülünk neki, hiszen a tavalyi szezon után, amikor a kiesés ellen küzdöttünk, akkor szerettük volna megmutatni, hogy nem vagyunk azért mi olyan rossz csapat, hogy a kiesés ellen harcoljunk. A tavasszal már látszott, hogy ez a csapat összeállt. Sikerült azokat a játékosokat idehozni, akik stabilitást adnak a csapatnak. Nagyon sikerre éhesek is vagyunk és szerintem ez is az oka annak, hogy ilyen jól szerepelünk – magyarázta Kanta József.
– Egy olyan edző, mint Garami József, aki már volt fenn és lenn, aki már mindent látott, miből meríti és adja át önöknek azt az energiát, hogy még mindig ilyen sikeréhessé tudja tenni ennyi idősen a fiatal csapatát?
– Ő már sok mindent átélt a futballban, jót, rosszat, úgyhogy megvan a tapasztalata ahhoz, hogy mit kell csinálni bizonyos szituációkban. Az ő futball iránti elkötelezettsége hihetetlen. Tehát az élete a futball. Úgy gondolom, hogy Józsi bácsi tökéletesen alkalmazkodik a csapathoz. Nagyszerűen fel tudja készíteni a csapatot bizonyos taktikai dolgokkal, meg sok minden mással az adott mérkőzésekre, úgyhogy azért még van benne sok erő.
– Szokott ő bármikor is kiabálni önökkel, ha nem teszik neki valami?
– Kevesen hinnék el, de természetesen azért előfordul. Úgy gondolom, hogy ha már ő kiabál, akkor valamit rosszul csináltunk.
– A tavalyi szezon első felét ön is bukdácsolásként jellemezte. Azok után volt valami bizonyítási vágy is a csapatban erre az évre, amiért nem tükrözte a valóságot az az eredmény?
– Igen, úgy gondolom, hogy ez egyértelmű. A csapatban volt és talán még most is van egy kis dac. Azt az évet azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni, azt az érzést, amikor az ember hétről-hétre úgy lép pályára, hogy a kiesés ellen kell küzdenie és muszáj nyernie. Megmondom őszintén, most nagyon kiélvezzük ezt a sikeres időszakot. Nyilván a realitások talaján maradva a csapat szeretné folytatni ezt a sikeres szériát. Nyilvánvaló, hogy azért az összes mérkőzést nem fogjuk tudni végig megnyerni a bajnokságban, de ha valaki, akkor mi igenis meg fogjuk próbálni. Meglátjuk, hogy alakul. Élvezzük most ezt a sikeres időszakot, mert a csapat teher nélkül játszhat, felszabadultan élvezni kell a futballt, főleg, ha már ilyen jó eredményekkel szolgáltunk.
– Melyik az a helyezés a tabellán, mondjuk, ha a középmezőnyben lennének, akkor már volna teher? Mit várnak el önöktől ebben a bajnokságban, azon kívül, hogy élvezzék a játékot?
– Az első és a nyolcadik hely közé, tehát a középmezőny elejére szántuk magunkat a szezon elején. Hát most elég stabilan ott vagyunk a második helyen. Úgy gondolom, hogy még nagyon hosszú a bajnokság, mindenkinek lesznek nehezebb, vagy jobb periódusai. Szerintem a jelenlegi helyezésből kiindulva én mindenképpen az első ötbe várom a csapatot.
– Azért néha az öltözőben beszélgetnek már a nemzetközi szereplésről?
– Nyilván mindenki azért küzd, hogy elérjünk egy ilyen szép sikert. Egy dobogós helyezés ennek a csapatnak fantasztikus lenne szerintem, de megmondom őszintén, ez még annyira nem került szóba. Igyekszünk ezeket elhárítani egymástól, ilyen felesleges dolgokba nem kell belemenni. Nagyon sok mindent átéltünk már a futballban, tudjuk jól, hogy hétről hétre küzdeni kell a pontokért. Eddig tényleg nagyon jól állunk, de hibát követnénk el, ha most nekiállnánk számolgatni, hogy milyen meccsek jönnek, hány pontot kell még szerezni. Mindig a következő mérkőzéssel igyekszünk foglalkozni és senki nem esik abba a hibába, hogy a tabellát nézegessük, vagy számolgassunk.
– A tavalyhoz képest a legnagyobb változás az volt, hogy most nem volt változás?
– Ez azért jellemző volt a csapatra, hogy ha néhány évig együtt tudták tartani a keretet a vezetők, akkor látszott, hogy ez az MTK sikeres csapat. Két évvel ezelőtt a dobogóért harcoltunk, majd megint elment jó néhány játékos és ismét a táblázat hátsó feléhez tartoztunk. Sajnos, az egy olyan időszak volt, de úgy gondolom, a klub helyzete stabilizálódott. Most már képes a klub megtartani az értékeit, sőt akár még erősíteni is. Úgy gondolom, hogy az elmúlt éveket tekintve elég erős keret gyűlt most össze. Elég sok választási lehetőse van Józsi bácsinak is, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy az MTK sikeres legyen.
– Lassan az egész élvonal tele van az önöktől eligazolt kulcsjátékosokkal. Nyilván egy jó játékosból még jobbat tudtak csinálni. Gondolkodott már azon, hogy a legjobbakat megtartva, hol tartanának?
– Nem szoktam ilyenen gondolkozni. Én mindig is imádtam az MTK-ban futballozni, pontosan azért, mert egy nagyszerű közeg volt. Nagyszerű barátokra leltem olyan játékosokban is, akik most az ellenfeleim lettek sajnos. Nyilván nem jó érzés a barátaim ellen futballozni, de hát ilyen ez a játék. Mindenkinek van egy saját karrierje, amit építeni próbál, változtatni próbál rajta. Ez a futball velejárója, szerintem. Biztos vagyok benne, hogy néhány játékos, aki régen az MTK-ban játszott most is velünk lenne, akkor évekig meghatározó csapat lenne az MTK.
– Azzal, hogy Torghelle Sándor és Vass Ádám ott van önök között, az ő rutinjuk és jelenlétük, jelentheti-e azt, hogy ez önnek is terheket vesz le a válláról, tehát az ön teljesítményéhez is hozzá ad?
– Ha úgy vesszük, akkor két nagyon rutinos játékossal több van a csapatban, ami mindenkinek jó. Egyrészt ez elég nagy probléma volt, hogy kevés rutinos játékos van a keretben. Eddig talán Vukmir és én voltunk azok, akik idézőjelben rutinos játékosoknak számítottunk. Túl nagy volt az aránya azoknak a fiatalabb játékosoknak, akiknek még nem volt meg a kellő tapasztalatuk az NB I-ben. Jött Sanyi és Ádám, akik komoly külföldi bajnokságokban futballoztak, emellett a fiatalabb játékosok is egy évvel idősebbek lettek és jó néhány mérkőzés van már a lábukban. Ők is ráéreztek, és tudták mit kell tenni ahhoz, hogy a csapat megnyerje a mérkőzést.
– Egyáltalán nem zavarja a Hungária körút hiánya, ez az albérletezés, ami vár még önökre, míg elkészül az új stadion?
– Nem zavaró, szerintem erre mindenki felkészült, hiszen tudtuk jól, hogy lesz egy ilyen időszak. Kellemetlen, de eddig az összes hazai mérkőzést megnyertük. Kispesten én személy szerint mindig szerettem futballozni vendégként, jó hangulata van a stadionnak. A csapat is kezdi valamilyen szinten otthon érezni magát. Nagy panaszunk nem lehet a hazai pályára, hiszen sikereket érünk el ott.
– Legutóbb Felcsúton játszottak, ahol egy elég horrorisztikus, de ugyanakkor tréfás jelenet történt, egy kampó állt ki a tizenhatoson belül a gyepből. Kutyával, macskával gondolom már találkozott, de ilyen akadállyal szembesült már futballpályán az NB I-ben?
– Ez úgy történt, hogy éppen szöglethez készülődtem és a partjelző szólt, hogy várjak egy picit, mert egy szög kiáll a pályából. Ezt hirtelen nem is tudtam hova tenni, de előfordul ilyen is sajnos. Elég mély volt a talaj, biztos valami pálya alatti berendezésből kerülhetett oda az a szög. Érdekes volt.
– Kemenes Szabolcs az mondta, két gólt lőtt neki legutóbb, és ő soha életében nem szeretne többet Kanta József ellen játszani. Mit gondol, ez a forma elég lehet ahhoz, hogy meglegyen a harmadik válogatottbeli szereplése előbb-utóbb?
– Kicsit meglepődnék, ha meghívnának, de nyilván úgy szeretnék futballozni, hogy felhívjam a figyelmet magamra. Eddig nem túl sok szerepet kaptam a válogatottban, de ezzel nincs semmi baj, a szövetségi kapitány szíve joga eldönteni, hogy kit hív be. Sosem tagadtam, hogy szívesen mennék, igyekszem is úgy teljesíteni. Úgy néz ki, eddig nem sikerült olyan teljesítményt nyújtani, hogy számításba vegyenek. Ezt egy kicsit saját magam számlájára is írom, többet kell tennem azért, hogy odakerüljek.
– Garami József is jelezte, hogy szerinte MTK-s is beférne a keretbe, és az ő szavát Dárdai Pál nagyon sokra tartja. Kiderült, hogy etalonnak, és az egyik legkitűnőbb, nemzetközi szinten is nívós edzőnek tartja őt. Kiket hívhatna meg ön szerint, kit ajánlana a figyelmébe?
– Legelsőként Hegedüs Lajost ajánlanám, úgy gondolom, ő az NB I legjobb kapusa jelenleg. Kimagaslóan teljesít, kevés szó van róla, hogy milyen jó formában van, pedig nagy része van abban, hogy a csapat ilyen jól teljesít. Ajánlanám még Pölöskei Zsoltot, és Kelemen Dávidot, mint belsővédőt. Megvannak a tehetségeink, kérdés, hogy mikor jön el az ő idejük válogatottság terén.
