Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Jelentős volt az egy négyzetméterre jutó Jagodicsok száma az élvonal tizedik fordulójában a szombathelyi stadionban, hiszen Zoltán, az édesapa a Haladás edzőjeként, fiai közül Márk a hazaiak, Bence pedig a vendég Lombard Pápa játékosaként szerepelt az élvonal tizedik fordulójának zárómeccsén. A kiesőhelyen álló vasiak végül 2-0-s győzelmet arattak, a pályafutásuk során egymással most először szembekerülő két fiatal védő pedig végigjátszotta a találkozót.
A Rangadó.hu érdeklődésére Jagodics Zoltán elmondta: nagyon feszülten várt fiai összecsapását, és örül, hogy mindketten jól teljesítettek.
– Milyen érzésekkel várta a két fia egymás elleni meccsét?
– Hálával tartozom mindenkinek és mindennek, hogy ez egyáltalán létrejöhetett, soha nem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik. Már a hét elejétől feszültebb állapotban voltam, és ez a meccs napjára kicsúcsosodott. Természetesen beszélgettem velük, de próbáltam megmaradni annál, hogy sok sikert kívántam nekik. Biztos voltam benne, hogy szorítanak a másikért, és jobban izgulnak, mint más mérkőzések előtt, de nem akartam rájuk ragasztani az én feszültségemet – kezdte Jagodics Zoltán.
– A mérkőzéssel edzőként és édesapaként is elégedett volt?
– Nem csak a két fiú egymás elleni játéka miatt volt bennem feszültség. Ez annak is szólt, hogy nem állunk túlságosan előkelő helyen a tabellán, ezért nagyon fontos volt ez a meccs. Külön pikantériája, hogy éppen a Lombard ellen játszottunk. Ez olyan párosítás, amely a szurkolóknak és mindenkinek nagyon fontos, akár húsz pontunk van, akár kettő. A Haladás győzelméért szurkoltam, igyekeztünk minél jobb taktikával, minél jobban felkészíteni a srácokat, mert egy rutinos játékosokból álló csapat – mint a Pápa – veszélyes tud lenni. Persze, szorítottam Bencének is, hogy jól teljesítsen. Szerintem mindketten jó teljesítményt nyújtottak. Márknak voltak nagyon szép dolgai, az első gól előtt Rocchinak nagyon szép labdát adott. Bencének pedig például volt egy olyan labdakihozatala, amilyen megoldást korábban, utánpótlás-szinten nem láttam tőle, ez a fejlődést mutatja nála.
– A veterán olasz csatár, Rocchi esetében is egyértelműen látszik a fejlődés, manapság talán már senki nem kérdőjelezi meg a leigazolása létjogosultságát.
– Nagyon nem jó állapotban volt, amikor idekerült. Korábban nagyjából háromszáz olasz első osztályú mérkőzést játszott, ezt senki nem veheti el tőle, és mindenki láthatja a mozdulatain. Nagyon pozitív, jó mentalitású ember, akivel kapcsolatban nem az volt a kérdés, hogy tud-e segíteni nekünk, hanem az, hogy jelenleg tud-e segíteni. Nekünk olyan ember kellett, akit azonnal betehetünk, és hozza a mérkőzéseket. Neki kellett négy-öt hét, mire felépítette magát, de amikor labdához ér, mindig látni, milyen futballista. Hogy menyire tud többet kihozni magából, vagy mennyire tudunk többet kihozni belőle, az a jövő zenéje. Azon dolgozunk, hogy még több gól legyen benne, mert nagy szükségünk van rá. Nem voltunk ellene, hogy idejöjjön, hiszen minden játékosra szükség van, aki tud segíteni.
– A Videoton elleni meccs második félideje, illetve a Ferencváros elleni találkozó már megmutatta, hogy ismét rátalált a helyes útra a Haladás, aztán a Pápa ellen ez már győzelmet eredményezett.
– Fel kellett ébrednünk a tavalyi álomból, abból, amit a csapat elért. Komoly személyi változások történtek a keretben, más állománnyal kellett nekivágnunk az új szezonnak. Talán picit gyengébb ez a keret, ebbe picit beleültünk, és csak a Vidi-meccs előtt kezdtünk kimászni belőle. Ennek a hozadéka a Lombard elleni meccs. Ahhoz, hogy ez folytatódjon, ugyanúgy kell hozzáállniuk a játékosoknak és persze nekünk is. Nem mehetünk el szó nélkül a közönségünk mellett, hiszen teljes mellszélességgel mellettünk állnak, és mint tudjuk, a bajban kell igazán az összefogás.
