Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A románok csodálkoznak és a kapitányukat kritizálják, aki Dárdai Pál szerint is követett el taktikai hibát. A magyar válogatott több évtizedes vereségsorozatnak vettet véget Bukarestben az Európa-bajnoki selejtezőn, kedden pedig Feröer-szigeteken jön a folytatás. A mieink korábbi szövetségi kapitánya, Várhidi Péter a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában elemezte a válogatott játékát és teljesítményét.
– Szép sikert ért el a válogatott. Nyilván ünnepelni kell, de meddig és mennyire?
– Az nem vitás, hogy részsiker, de nagyon elszállnunk nem szabad, hiszen az északírek elleni vereség ott lebeg felettünk. Egy ilyen selejtezősorozatban mindig mindenki kiszámolja, mennyi az a pont, amivel el lehet érni a továbbjutást. Szerintem húsz-huszonegy pont mindenképp kell, ehhez képest most még csak egy van. A románokkal szemben jól állunk, és ha tovább akarunk jutni, akkor ellenük négyet kell szerezni, ami még összehozható. Az északírek ellen vagyunk mínuszban, de még nagyon sok meccs van hátra. Hurrá-hangulat nem lehet, de az nem vitás, hogy a csapatnak sokkal nagyobb tartása volt, mint az eddigiekben – kezdte Várhidi Péter.
– Mi változott a válogatott játékában az Egervári- és Pintér-csapathoz képest?
– Maximálisan pozitív, hogy bátor volt a játék. Az első perctől kezdve azt gondoltam, hogy Dárdai Pál azért lesz jó választás, mert a csapat egy baráti légkört tud kialakítani. Tudjuk jól, hogy Magyarországon elég nagy probléma a külföldről hazajövő játékosok mentalitása, hozzáállása, akarása. Ebből a szempontból volt játékostársként sokkal jobb csapategységet tud kialakítani. Nagyon jó belépés az ő személye a válogatott köré. Az más kérdés, hogy hosszútávon ez mennyire jó megoldás.
– Szövetségi kapitányként ön rengeteg szemtelenül fiatal játékost próbált ki. Dárdai Pál egyértelműen a rutinos futballistákat preferálja. Mit gondol, a következő meccseken sem fog próbálgatni másokat?
– Nem, mert most egészen más a helyzet. Az MLSZ részéről ki van mondva, hogy ki akarunk jutni az Európa-bajnokságra. Nem lehet kísérletezni, ez nem arról szól, hogy csapatot építünk, mint annak idején, amikor program volt a szövetség részéről, hogy dobjunk be fiatalokat, akikből azért sokan tartósan válogatottak lettek. Most mindenképp meg kell szereznünk legalább a harmadik helyet ahhoz, hogy pótselejtezővel megpróbáljunk kijutni. Elő kell venni azokat a játékosokat, akik a tudásuk alapján odavalók. Jelen pillanatban meg kell nézni minden poszton, hogy kik azok az egyéniségek, akik nemzetközi szinten tudnak teljesíteni. Nem lehet abba belemenni, hogy kik a nagy tehetségek, és adunk nekik nemzetközi mérkőzéseket, és belőlük lehet esetleg hosszútávon válogatottat építeni.
– A védekezésünk miben, és miért volt jobb, mint korábban?
– Fizikálisan elég jó a védelmünk, magasak, ütköznek, és jól fejelnek, a levegőben nem nagyon lehet minket megverni. A földön való játékban, főleg a széleken más már a helyzet, mert nemzetközi szinten teljesítő jobb- és baloldali védőnk nagyon kevés van, ezért ott mindig sebezhetőek vagyunk. Mindig egyszerűbb a rombolás olyan csapat ellen, amely próbál kezdeményezni, támadni, mint amikor oda-vissza játék alakul ki. Nem féltettem a védelmet ettől a mérkőzéstől, mert várható volt, hogy nagy részben a tizenhatosunk előtt fogjuk lejátszani a mérkőzést, és azért a románok annyira nem kreatívak. Nagyon hiányzott nekik Marica, aki gólképes, jó futballista, és akitől mindig lehet tartani. Egyébként nem érzem a román csapatot klasszis válogatottnak, ellenük mindenképp esély van arra, hogy azt a négy pontot megszerezzük, amivel magunk mögé tudjuk utasítani őket.
– Mi lehet a magyarázat a két félidő közti hatalmas különbségre?
– Az első félidőben a támadójátékunk nagyon messze volt a középpályától és a védelemtől. Nagyon meg kellett volna tartani a labdákat a felpasszoknál, Szalai Ádám ezt nem tudta megoldani a mérkőzés folyamán, ezért nagyon beszorultunk a kapunk elé. Nem volt olyan kreativitás a játékunkban, hogy ki tudjuk hozni a labdákat. A románok domináns játékkal kezdtek, jól járatták a labdát, jók voltak a kiugratásaik és mögénk tudtak kerülni. A csapatnak arra kellett törekednie, hogy kivédekezze ezt az időszakot, és ez felemésztette az összes energiát. Amikor a románok vezetést szereztek, szerintem túlzott magabiztosság lett úrrá rajtuk, és a második játékrészre talán el is fáradtak. Ez mindenféleképpen nekünk kedvezett, és ha kis szerencsénk van, akkor a végén még nyerhettünk is volna, de azért ne legyünk elégedetlenek.
– Gera Zoltán miért tudott egy olyan szerepben meghatározó lenni, ami nem feltétlenül a sajátja?
– Angliában rengeteget játszott ezen a poszton, hiszen előtérben van a hagyományos négy-négy-kettő felállási forma, ami azt jelenti, hogy ott is a belső középpályás poszton szerepelt, és ki kellett vennie a részét a védekezésből. Gera egyébként nagy munkabírású játékos, soha nem volt gond a futómennyiségével. Inkább a szerelőkészségével, de ezt lehet tehermentesíteni, úgyhogy nem érzem azt, hogy ez egy baklövés lenne. Nem vitás, hogy sokkal többet tud segíteni a támadójátékban, ha egy picit feljebb játszik, de ha erre van szüksége a csapatnak, akkor ezt kell csinálni. Mindenképp meghatározó volt a teljesítménye. Nagyon kevesen tudják, de ő olyan típusú játékos, aki nem csak a pályán, de azon kívül is óriási vezéregyéniség, úgyhogy nagy szüksége van rá a válogatottnak.
– A román csapat sem a régi, és a görögök is átalakulóban vannak. Összességében mondhatjuk, hogy szerencsénk van ezzel a csoporttal?
– A sorsolás után én azt mondtam, hogy ebből a csoportból tovább fog jutni a magyar válogatott. Nagyon nehéz megmondani, hogy másodikként vagy harmadikként. Arról nem is beszélve, hogy nincs a csoportban olyan válogatott, amely mindenkit meg fog verni, és amelynek ki lehet osztani az első helyet. A görög is egy átalakulóban lévő csapat, és egyáltalán nem érzem azt, hogy olyan biztos helye van az első háromban. Természetesen oda fog érni, de amíg ők is bukdácsolnak, addig óriási keresztbeverések lesznek. Nagyon remélem, hogy mi ebből jól fogunk kijönni.
– A következő két mérkőzésen Dárdainak mást kell játszatnia a csapattal, és mindenképpen nyerni kellene…
– A Feröer-szigetek ellen kényszer a győzelem, hiszen Feröer a futottak még kategóriába tartozik, még akkor is, ha mindig óvatosan kell bánni az ilyen kijelentésekkel. Nem nagyon szoktak pontokat szerezni, de elég határozott játékot játszanak ők is. Nincsenek már öt-hat nullák, meg kell szenvedni ellenük is a sikerért, de azt hiszem, hogy erre maximálisan alkalmas a csapat. Tizenegy poszton tizenegy jobb játékosa van a magyar válogatottnak, úgyhogy ezt a mérkőzést minőségből meg kell nyerni. A finnek elleni már egy kicsit más lesz, hiszen a finnek nagyon jól kontráznak. Jó a középpályás-játékuk, és jók labdaszerzésben is, és ott már óvatosan kell bánni a lehetőségekkel, de addig van még egy hónap.
– A lengyelek elképesztő sebességgel játszottak Németország ellen. Mi kell ahhoz, hogy ilyen szintre fellépjünk?
– Ahhoz fel kell építeni a fiatalokat. A magyar futballnak ez a generációja tud egy szintet, és szerintem ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni az elmúlt időszakban. Jó formában, jó anyaggal rendelkező csapat, de hosszútávon már előtérbe kellene helyezni a fiatalokat. Azokat, akikben van már minőség. Nevekbe nem akarok belemenni, mert azt gondolom, hogy a magyar futball egyre több fiatalt ad az NB I-nek. A bajnoki színvonal természetesen nem a legjobb, jóval lassabb a játék, mint nemzetközi szinten. Sok egyéni képzéssel, és edzői segítséggel azonban lehet a játékosokat minőségi szintre juttatni, és kell nekik nemzetközi tapasztalatot adni. Akkor lesz jobb egy játékos, ha játszik harminc-negyven nemzetközi mérkőzést. A magyar bajnokságból nehéz Európa középszintjére ugrani. Van erre koncepció, és biztosan tudják mások is, hogyan lehet a fiatalokat olyan helyzetbe hozni, hogy a későbbiekben ne kelljen idegeskednünk és eljussunk arra a szintre, ahol a szlovákok vagy a lengyelek vannak.
– Ön szerint Dárdai Pál rávehető a maradásra?
– Szerintem nem, és nem is erről szólt ez az egész. Az MLSZ szeretne egy nyugodt két-három hónapot, hogy kiválassza a megfelelő kapitányt, akinek hosszúttávon kell bizalmat szavazni. Nem lehet háromhavonta edzőket cserélgetni, hiszen mindenkinek van egy elképzelése a magyar futballról. Szerintem Magyarországon nincs három egyformán gondolkodó edző. Elképesztő, hogy mire oda kell figyelni a magyar futballban, sokkal sokrétűbb a feladat, mint mondjuk a német válogatott edzőjének lenni. Nálunk hiányposztok vannak, nincsenek adott posztra megfelelő játékosaink. Fel kell őket építeni, lehetőséget kell nekik adni ahhoz, hogy sikerüljön, és emellett a selejtezőkön is jól kell működni. Ki kell alakítani két keretet, két olyan válogatottat, ahol az egyiket építjük, a másikat pedig versenyeztetjük az Európa-bajnokságért folytatott harcban, hiszen ez egy óriási lehetőség. Nem tudom mikor lesz ilyen legközelebb, hogy ilyen könnyen ki lehet jutni, mint ebből a csoportból.
