Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A marosvásárhelyi születésű Bölöni László játékosként több mint százszor szerepelt a román válogatottban, sőt tagja volt a BEK-győztes Steaua Bucuresti csapatának is. Edzői pályáját 1994-ben a francia Nancy-nál kezdte, ahol hat évet húzott le, majd román szövetségi kapitány lett. 2001-ben a portugál Sportinghoz szerződött, amellyel bajnoki címet szerzett. Később három évig a francia Rennes-t irányította, majd két közel-keleti kitérő mellett a Monaco, a belga Standard Liége, a francia Lens és a görög PAOK Szaloniki szakmai vezetője volt, 2012-től pedig a katari Al-Khor trénere. Bölöni László a SportKlub televízió Dodzsem című műsorában elmondta, hogy pozitív változásokat tapasztalt a magyar futballal kapcsolatban.
– A magyar fociról itt csak akkor van hír, ha én esetleg érdeklődöm és interneten követek dolgokat, vagy barátok, ismerősök beszámolnak. Így érkeznek hozzám a hírek, én úgy látom, hogy vannak változások pozitív értelemben is – kezdte Bölöni László. – A futballpályák szaporodnak, végre Magyarországon is vannak olyan stadionok, ahova az ember szívesen megy meccset nézni. Nagyon örvendek, hogy több ilyen létesítmény is épül. Mesélték, hogy sok futballpálya épül gyerekek számára, tehát a magyar futball fogadóképessége mindenféleképpen megnövekedett.
– Csütörtökön Dániával játszik barátságos mérkőzést a magyar válogatott. Pintér Attila azt mondta, hogy a mostanában elmaradt összetartások miatt ne várjunk nagy eredményt. Nem furcsa ez a nyilatkozat?
– Én nem fogom kritizálni a szövetségi kapitány nyilatkozatát. Edző vagyok, tudom, hogy nehéz munkát végzünk nehéz körülmények között. Sok a nyomás körülöttünk, nagyon erkölcstelen lenne, ha bármelyik edző munkáját kritizálnám. Annyi biztos, hogy óvatos álláspontra helyezkedik, és ezt normálisnak tartom. Az eredmény fontos, mert a győzelmek hozzák a győzelmet, de azt hiszem, hogy nem elsődleges dolog.
– Önnel mi lesz most?
– Most véget érnek a bajnokságok, és van, amikor az ember tud válogatni, van, amikor vár, és van, amikor folytat dolgokat. Körülbelül ebben az egyvelegben vagyok most benne. Nem feltétlenül panaszkodom, mert azt hiszem, hogy amikor két javaslat között lehet válogatni a mai időben, annak örvendeni kell. Nem vagyok még elkötelezve, de különösebben nem búsulok.
– Magyarországra szívesen jönne? Keresték már, vagy számít arra, hogy valaki megkeresi?
– Magyarországról akkor kerestek meg, akkor kapitányváltás történt. Azóta nem keresett senki. Nem furcsállom ezt, mert azt hiszem, hogy attól is megijedtek az emberek, hogy Katarban dolgoztam.
– A pénz miatt ijednek meg? Azt gondolhatják, hogy nem tudják megfizetni?
– Igen, erre gondoltam. Az emberek általában mindig sokkal többet gondolnak. Katarban elkényeztethetik az embert, de ugyanolyan hamar akár le is csaphatnak. Egyelőre lekopogom, de ha az ember két évig húzza, akkor az már rekordnak számít Katarban.
– Katarból sok halálesetet lehet hallani a világbajnokságra való készülés kapcsán. Ön mit tapasztal? Dühíti az embereket ez a probléma?
– Pontos értesüléseimhez nekem sincsenek, de én is hallok híreket. Én nem látok semmit egyelőre a világbajnokságra való készülődésből, ellenben olyan borzasztó ritmusban épül az ország, amit otthoni szem soha nem láthatott. Minden sarkon építkezés folyik. Nem feltétlenül a világbajnokság miatt vannak balesetek.
