Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Pápa után Pakson is folytatódott a korábbi fiatal Ferencváros-játékos, Tóth Bence kálváriája. A 24 éves középpályással és Délczeg Gergellyel az MTK elleni, vesztes bajnoki után bontottak szerződést a tolnaiak. A Pakshoz télen érkező korábbi utánpótlás-válogatott labdarúgó a tavaszi meccseken végig a pályán volt, aztán Csertői Aurél vezetőedző „álvagánynak” nevezte. Tóth Bence a DigiSport péntek reggeli műsorában beszélt további sodródásának okairól.
– Milyen focistának tartja magát? Stimmel az „álvagány” kifejezés?
– Nem tudom igazából, hogy mit jelenthet ez a kifejezés. Miután megvolt a szerződésbontás, én nehezményeztem ezt a nyilatkozatot Haraszti Zsolt ügyvezető felé, és azt mondta, hogy ez nem nekünk szólt, hanem később jelent meg. Senki nem nyújtott olyan teljesítményt a csapatban a mérkőzéseken, ami megfelelő lett volna, ezért úgy gondolom, hogy bárkire is mondhatták – kezdte Tóth Bence.
– Rövid időn belül a harmadik helyről távozott, az edzőkkel nem jön ki jól?
– Nem erről van szó. Talán még nem is volt ennyire jó kapcsolatom edzővel, mint most Csertői Auréllal, és lehet, hogy ennyire felkészült szakemberrel sem találkoztam eddig, mint ő. Nekem óriási hidegzuhany volt ez a szerződésbontás, mert szakmai szempontból is biztos vagyok benne, hogy jó helyre kerültem.
– Ráadásul végigjátszotta a meccseket is…
– A felkészülési mérkőzéseken és a bajnokikon is végig kezdő voltam, tehát érdekes, hogy az lett kifelé kommunikálva, hogy a teljesítményem miatt kellett eljönnöm. Nem tudom, hogy megállja-e a helyét, hogy hatszor kezdő valaki, és utána elküldik. Lehettem volna csere, vagy büntetésként az U21-ben is tudtam volna játszani esetleg. Mindegy, ez már elmúlt, kénytelen vagyok a jövőbe tekinteni. Nem így terveztem, de új csapat után kell néznem. Lassan most már mindig ezt mondom, hogy felépítem magam, és rendben lesz a következő, de még mindig nem tettem le arról, hogy a Ferencvárosban futballozzak. Nem titkoltan most is az volt a célom, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Nyugodt helyen voltam, és óriási pozitívum, hogy ott rendben van minden. Úgy gondoltam, fel tudom magamat építeni, ha nem is fél, de egy vagy másfél év alatt annyira, hogy oda tudjak kerülni. Aztán megint voltak olyan dolgok, ami miatt ez nem jött össze. Nyilván bennem is megvan a hiba.
– Ön szerint mi volt most a hiba?
– Nem tudom. A helyemet kivívtam a csapatban, de úgy gondolom, hogy magamhoz képest nem nyújtottam megfelelő teljesítményt. Vagyok annyira kritikus magammal szemben, hogy ezt azért el tudjam mondani. Tisztában voltam azzal, hogy ennél sokkal jobban is tudok teljesíteni. Ugyanakkor az is benne van, hogy előtte megvolt az a majdnem féléves kihagyás, hiszen ugye Pápáról is idő előtt kellett távoznom bizonyos okok miatt. Mondhatom, hogy nem vagyok túl jó passzban, viszont nem fogom elhagyni magamat, nem fogok elgyengülni. Próbálok a mentális dolgokon változtatni, mert szerintem arra van a legnagyobb szükségem. Hinnem kell magamban, hogy igenis tudok futballozni.
– Jár pszichológushoz?
– Nem volt még vele dolgom, de van egy ilyen önképzésszerű dolog, amit szoktam csinálni.
– Nagyobb türelmet, vagy hosszabb ideig tartó bizalmat várt volna?
– A bizalom megvolt, de ha nem is számítottak volna rám, akkor ez nyáron is bekövetkezhetett volna, mert fél plusz kétéves szerződésem volt. Nem voltam közösségromboló hatással, és nem lehet azt mondani, hogy nem tettem oda magam akármilyen edzésen.
– Mennyire erős ez a Paks? Úgy tűnik, hogy a csapat megemberelte magát, és sikerül a bennmaradás…
– Az elején is biztos volt. Úgy gondolom, hogy sikerülni fog a csapatnak a bennmaradás. Ha matematikailag van is még rá esély, de nem fognak kiesni. Ez egy jó csapat, és nem is érdemelné meg, hogy a másodosztályban szerepeljen. Pakson minden NB I-es, nagyon jó játékosok alkotják keretet, nagyon jó edző van, és a klub is teljesen rendezett. Talán egy valami hiányzik, a nézők, de a város nagysága miatt sem lehet azt mondani, hogy sokkal többen tudnának lenni.
– Mit tud ilyenkor csinálni egy labdarúgó, amikor szezon közben csapat nélkül marad?
– Edzésben kell maradni, és nem is hagyom el magam. Egyébként sem tudnám, mert hiányozna a mozgás. Egy-két nap kimarad, és utána rosszul érzem magam. Reggelente felkelek és futással kezdek. Délután szoktam a baráti társasággal futballozni, és konditerembe is járok. Nem mondom, hogy ugyanolyan állapotban vagyok, mint amikor kilencven perceket játszottam, viszont nem is hagytam el magam. Nekem a kemény edzés része akkor következik, amikor a többiek befejezik. Május végén, amikor ők befejezik a bajnokságot, én akkor kezdek el keményen edzeni, hogy a felkészülés kezdetére jobb állapotban legyek a következő csapatomnál. Nem engedhetem meg, hogy úgy kezdjem el a bajnokságot, hogy erőt kelljen szereznem. Lesz időm, meg kell csinálnom.
– Vannak érdeklődők, vagy inkább önnek vannak elképzelései, hogy merre tovább?
– Mindkettő. Volt már érdeklődés az első- és a másodosztályból is. Nekem is van egy elképzelésem, és nagyon remélem, hogy ezek tudnak találkozni. Az én elképzelésem azonban most másodrangú, hiszen nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak.
– Mi az ön elképzelése?
– Most majdnem három évet voltam vidéken, és Pest vonzáskörzetében azért jobban érzem magam. Ha lehet, akkor nyilván Pest közelében maradnék. Egyáltalán nem probléma, ha vidékre kell mennem, de ez döntő érv lehet.
– Lehetséges még a visszaút a Fradiba?
– Még csak huszonnégy éves vagyok, ezért úgy gondolom, hogy igen. Futballozni nem felejtettem el, viszont nagyon lent vagyok a karrierem szempontjából. Innen szokott az következni, hogy felfelé megyünk. Nagyon szeretnék még a Ferencvárosba futballozni, nem titkoltan Fradi-drukker is vagyok. Majd meglátjuk hogyan sikerül. Teszek érte, és remélem, hogy pályára léphetek nem csak vendégként az új stadionban.
– Kapcsolatban áll a vezetőkkel?
– Nem, de biztos vagyok benne, hogy amikor történik velem valami, akkor Orosz Pálék elolvassák a hírt. Azt nem tudom, hogy milyen szájízzel gondolnak erre az egészre.
