NB I

„Nem szurkolok a Debrecen ellen”

Rudolf Gergely szerint a bajnoki címvédőnek a hátralévő öt meccsén is meg kell szenvednie a három pontért.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Tavaly szeptemberben igazolt a DVTK csapatától a bajnoki címvédő győriekhez Rudolf Gergely. Sokáig sérült volt, majd igen lassan nyerte vissza korábbi formáját, de már négy gólnál jár a bajnokságban, visszatért a válogatottba is, és ott is eredményes volt.

Az ETO hátránya a listavezető Debrecennel szemben a 19. forduló után tíz pont volt, ma viszont már csak három. A 29 éves csatár a Sport Televízió vasárnap esti, Harmadik Félidő című műsorában elmondta, ha a hátralévő öt meccsen is mindent megtesznek a sikerért, akkor a végén boldogok lehetnek, akár sikerül behozniuk a Debrecent, akár nem.

– Sok olyan hang volt, amely összefüggést vélt felfedezni a távozása, és a csapat akkori jó szériája között. Hogy élte ezt meg, és mit jelent manapság önnek a Diósgyőr?
– Jól érzem magamat Győrben, amióta ott vagyok, amióta átigazoltam, azóta játszom, és egyre jobban megy a játék, egyre jobb formába lendülök, úgyhogy próbálok nem visszatekinteni erre az időszakra. Lehet párhuzamot vonni a hét nem megnyert meccsel is. Nem hiszem, hogy egy ember miatt menne egy csapatnak annyira jól vagy annyira rosszul. Hoztam akkor egy döntést, és úgy érzem, jól döntöttem – kezdte Rudolf Gergely.

– Korábbi debreceni játékosként milyen érzés mostanság a Debrecen ellen szurkolni?
– Nem szurkolok a Debrecen ellen, én magunknak szurkolok. Annak örülök, ha mi nyerni tudunk, és szerencsére jó játékkal tudunk nyerni mostanában, úgyhogy nekem maximálisan megfelelő ez. Ha pedig a Debrecen esetleg pontokat veszít, vagy nem, az már nyilván nem tőlünk függ.

– Mi szól a DVSC mellett, és mi a Győr mellett?
– Mi egyre jobb formába lendülünk, azt hiszem, ez meccsről-meccsre egyre látványosabb. Egyre több helyzetünk van, és egyre többet tudunk értékesíteni. A mérkőzéseken most már általában a mi akaratunk érvényesül. Azt hiszem, ha így folytatjuk tovább, akkor a következő öt meccsen meg tudjuk szerezni a három pontokat, és ezzel nyomást helyezünk a Debrecenre, amely szerintem egy kicsit elvesztette a fonalat.

– Az eredmények miatt, vagy a játék miatt is?
– Az eredmények miatt is. Mi sem tudtunk nyerni náluk, tíz emberrel fejeztük be a mérkőzést, már az első félidőtől kezdve, ami nem egyszerű, de így is el tudtunk hozni egy pontot. Úgy gondolom, lesznek még fordulatok a végéig. Nekünk biztosan mindent meg kell tennünk, hogy a következő öt meccsen megszerezzük a győzelmeket.

– A paksi meccsen, és most Pápán is nagyszerű első félidőt produkáltak, de utána teljesen érthetetlen visszaállás következett. Mi lehet az oka, hogy ez megismétlődött?
– Nem tudom, talán túlságosan megnyugodtunk a vezetés miatt, és tényleg két teljesen ellentétes félidőt láthattunk. Ez nem tudatos, de valami oka biztosan van. Nyilván nem így szeretnénk kimenni a második félidőre. A pápaiak úgy jöttek ki, hogy márpedig gólokat akarnak szerezni, és szeretnék megnehezíteni a dolgunkat, ami így is alakult a második félidőben. Úgy gondolom, hogy ha tovább játsszuk a mi játékunkat, és letámadunk, ahogy addig, akkor nem kaphatnánk ilyen gólokat, és nem nehezítenénk meg a saját dolgunkat.

– Nyolc pontról háromra csökkent a hátrányuk, ez okozza az előny féltését?
– Erről többször is beszélünk, és Horváth Ferenc is sokszor kiemeli, hogy próbáljunk csak magunkra összpontosítani, és nem arra figyelni, aki előttünk van, illetve akik mögöttünk vannak. Próbáljuk meg minden mérkőzésünket megnyerni, onnantól kezdve pedig történik majd, ami történik. Hogyha mindent megteszünk, akkor a végén majd boldogok lehetünk, akár sikerül behozni a Debrecent, akár nem.

– Mit szólt Marek Strestík kihagyott helyzetéhez, illetve az értékesített helyzetéhez?
– Úgy érzem, hogy az első helyzeténél talán Varga Rolandot kellett volna választania, aki mellette érkezett, és kérte is a labdát. A második esetben nagyon higgadtan befejezte az akciót, a kapus már feküdt, amikor elrúgta a labdát, és nagyon okosan átemelte felette. Nagyon örültünk ennek a gólnak, mert egy kicsit megnyugtatta a csapatot. Ez nagyszerű befejezés volt, az elsőnél pedig talán túlságosan kivárt, mérlegelte, hogy elrúgja vagy bepasszolja.

– Mi a kulcs, hogy visszataláljon önmagához?
– Nem felejtettem el gólt rúgni, volt egy rosszabb időszakom, amely sérülésekkel volt tele. Mióta Győrbe kerültem, nagyon jól érzem magam, és megtaláltam újra a régi önmagamat. Nagyon jó játékosokkal vagyok körülvéve, akik megfelelően kiszolgálnak. Jó állapotban vagyok, fizikálisan visszanyertem a régi erőmet. Nagyon fontos, hogy már mentálisan is jól vagyok.

– Százalékosan ki lehet ezt fejezni?
– Nem tudnám pontosan meghatározni, szerintem nem is nagyon lehet. Egyre jobb formában vagyok, egyre jobban érzem a kaput. Most az a legfontosabb, hogy elérjük a céljainkat a Győrrel. Örülök neki, hogy így megy a játék, és annak is, hogy ilyen bizalom van felém, igyekszem meghálálni.

– Az a szabad szerep, amiben futballozik, néha használ a csapatnak, néha viszont talán árt…
– Nyilván vannak korlátok, tehát ez nem azt jelenti, hogy én szabadon bárhova megyek a pályán, és azt csinálok, amit akarok. Azokon a korlátokon belül, amit a csapat, és a meccstaktika megkíván aznap, azon belül szabadon mozoghatok és szabadon dönthetek a játékszituációkban, ezt jelenti.

– Megértő szurkolótáboruk van Győrben?
– Mindenki látja – főleg a szurkolóink – a csapaton, hogy megpróbálunk mindent megtenni a győzelemért, és azért, hogy minden meccsen nyerni tudjunk. A drukkereink meccsről-meccsre ott vannak mögöttünk, ami nagyon jó érzés, hiszen ilyen szurkolók előtt érdemes játszani.

– A hátralévő mérkőzések közül melyiket tartja a legnehezebbnek?
– Úgy gondolom, nincs könnyű mérkőzés, mindegyiken meg kell szenvednünk a három pontért. Egyiknek sem megyünk neki úgy, hogy márpedig itt tutira meglesz a három pont. Mindegyik meccsen a maximumot kell nyújtanunk, amit tudunk.

– Mit gondol Kalmár Zsoltról, ön szerint is nagy jövő előtt áll?
– Igen, nagyon szimpatikus, nagyon jó futballista. Nagy jövő előtt áll, de ehhez még sok rutinra van szüksége, de minden adottsága megvan hozzá.

– Mit tanácsolna neki?
– Hogy passzoljon többet! Sokszor szoktuk mondani neki, hogy néha túl sokat cipeli a labdát, de ez nála még belefér, hiszen nagyon fiatal, és sok meccsrutin kell még neki, hogy ezeket a labdákat megjátssza.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.