NB I

Vége a buta hibák időszakának

Kanta József örül, hogy két-hárommal több olyan játékosuk van, aki vezére lehet a csapatnak.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Nagy baj került a két tavaszi fordulóval kibővített ősz végére az MTK, hiszen a hosszú szünetet kiesőhelyen kellett töltenie az élvonalban. A téli erősítések során a mennyiség helyett a minőséget részesítették előnyben a klubvezetők, hiszen három tapasztalt játékossal, Vass Ádámmal, Torghelle Sándorral és Rodenbücher Istvánnal erősítették meg a keretet, amelybe visszatért néhány sérülésből felépülő labdarúgó is.

Az MTK legbiztosabb pontjának a pályán továbbra is a csapatkapitány, Kanta József számít, aki természetesen a remek tavaszi rajtnak is tevékeny részese volt. A Haladás elleni 0-0 után két szép győzelem, a Ferencváros és a Győr elleni meccs következett, vasárnap pedig Pécsre látogatnak a kék-fehérek. A DigiSport televízió péntek reggeli műsorában Kanta elmondta, örül, hogy két-hárommal több olyan játékosuk van, aki vezére lehet a csapatnak.

– Az ősz folyamán megfordult a fejében, hogy ebből bizony kiesés is lehet?
– Hogyne, természetesen. Aki egyszer már átélte a kiesést, annak megfordul a fejében egy ilyen gyenge teljesítmény után, hogy akár a legrosszabb is megeshet velünk. Az egész felkészülés során azt próbáltuk hangsúlyozni minden játékosnak, hogy nem fordulhat elő még egyszer, hogy kiessünk. A tavaszi rajt jól sikerült, hiszen jól kezdtük a bajnokságot, és a kupában is sikerült nyernünk. A klub megtett mindent az erősítésekkel, hogy elkerüljük a kiesést – mondta Kanta József.

– Az MTK-tól rendszeresen távoznak a tehetséges fiatalok, de most először tapasztalt játékosok érkeztek.
– Úgy gondolom, a klub is felmérte, hogy túlságosan nagy volt a játékosmozgás, és meghatározó emberek tömkelege távozott a tavalyi csapatból, ezért muszáj volt igazolni rutinos játékosokat. A bennmaradásért folytatott küzdelemben nagyon nagy segítséget jelentenek ezek a válogatott futballisták, mint Torghelle Sándor vagy Vass Ádám.

– Ősszel az volt a gond, hogy hiányzott egy-két rutinos játékos a fiatalok mellé?
– Egyértelmű. Nagyon kevés gólt rúgtunk, ez volt a legnagyobb probléma szerintem a csapat játékával, amellett pedig elég buta, elkerülhető gólokat is kaptunk.

– Milyen az összhang, mennyire passzolnak Torghelle Sándorral?
– Egyre jobban. Nyilván meg kellett szoknunk egymás mozgását, egymás elképzeléseit, de látszik a mérkőzéseken – mindketten góllal tudtuk segíteni a csapatot az örökrangadón és a kupameccsen is –, hogy egyre jobban egyezünk. Nekem is meg kellett szoknom az ő mozgásait, hova és mikor indul be, mikor lép vissza. A felkészülés elég hosszú volt ahhoz, hogy ezt viszonylag tökéletesíteni tudjuk.

– Milyen mostanság Torghelle Sándor? Mit tart a legfőbb erényének?
– Sanyi egy vérprofi játékos. A mentalitása és akaratereje a legfontosabb dolog, ami őt jellemzi. Úgy gondolom, a fiatal játékosok példát vehetnek arról, amit ő teljesítményben lead a pályán. A megalkuvás nélküli játéka, amit mindenki ismer, szerintem kiemeli őt a magyar mezőnyből.

– Milyen Vass Ádám, aki számára a felnőtt NB I azért újdonság?
– Látszik rajta, hogy egy Olaszországban, Romániában és Belgiumban profiskodó játékosról van szó. Fiatal korában került külföldre, és nagyon jól érződik rajta a rutin. Kicsit még neki is szoknia kell a társaságot, és azt a mozgást, amit a Józsi bácsi kér tőle, de úgy gondolom, ő is hatalmas erősítésnek számít.

– Nem áll fenn most a több dudás egy csárdában esete a csapaton belül?
– Ilyenről szó sincs. Én csak örülök annak, hogy van két-hárommal több olyan játékos, aki vezére lehet a csapatnak. Úgy gondolom, az ősszel nem volt megfelelő a fiatalok és az idősebbek aránya, túl fiatal volt a keret. Mindenképp szükség volt ilyen játékosokra, akik tudják húzni a szekeret.

– Miben változott a csapat játéka, ami miatt úgy tűnik, hogy jobbak lettek?
– Garami József taktikai szempontból nagyon erősnek számít. Az a stabilitás, amit gyakoroltunk a felkészülés alatt, ezeken a mérkőzéseken jellemző volt ránk. Nem követtünk el olyan buta hibákat, mint az őszi fordulókban. A legszembetűnőbb változás, hogy elől a kevés helyzetünket gólra tudjuk váltani. A legnagyobb problémánk a gólszerzéssel volt, és úgy gondolom, hogy ebben is lépegetünk előre. Természetesen még nagyon hosszú a szezon, és hétről-hétre bizonyítanunk kell, hogy igenis sokat fejlődtünk, és bennmaradó csapat vagyunk.

– Mivel sikerült legyőzni a Ferencvárost?
– Nekünk nincs más lehetőségünk, mint minden meccsen begyűjteni a három pontot, hiszen bravúros döntetlenekkel sokra nem megyünk. Nagyon szerettük volna megnyerni a mérkőzést, és úgy gondolom, hogy ez az akarat diadala volt. A Fradi nagyon jó csapat, ahol egyénileg extra játékosok szerepelnek, de mi csapatmunkával igyekeztünk ezt pótolni. Természetesen valamilyen szinten a szerencse is mellénk állt, és minden úgy alakult, hogy a találkozó a mi javunkra dőljön el. Úgy gondolom, hogy a csapat összetartása eredményezte ezt a győzelmet.

– A Győri ETO elleni sikerben benne volt, hogy magabiztosak lettek a Fradi legyőzése miatt?
– Természetesen, hiszen egy örökrangadó megnyerése megdobja az ember önbizalmát, és meghozza a bátorságot. Úgy érzem, ezzel a győzelemmel kicsit elindultunk felfelé, hiszen a játékosok átérezhették, hogy képesek vagyunk nyerni bárki ellen. Ez a Győr ellen már sokkal magabiztosabb játékot eredményezett, de kimondottan jól most sem játszottunk. Megvolt az a magabiztosság, ami azt eredményezte, hogy kétgólos előnnyel várhatjuk a visszavágót.

– Vannak merész álmaik a Magyar Kupában?
– Természetesen! A mérkőzés előtt pont erről beszéltünk, hogy NB II-es csapatként is sikerült már kijutnunk a nemzetközi porondra. A bajnokságban bármilyen gyengén is szerepeltünk eddig, a kupán keresztül ki lehet jutni Európába. Ha továbbjutunk ebből a párharcból, akkor már elődöntőt játszunk, tehát nem kell olyan sok, hogy kiharcoljuk a kupaindulást.

– A bajnokságban hányadik helyre várja a csapatot a szezon végén?
– A felkészülés alatt végig ezen gondolkoztam, hogy hova lehet várni a csapatunkat. Mindenféleképpen azt szeretném, hogy alattunk húzzák meg azt a bizonyos vonalat. Ha azon belül vagyunk, akkor mindegy, hol végzünk. Ha úgy alakul azonban, és a csapat teljesíti azt, amire igazából képes, akkor akár feljebb is kerülhetünk, a tizedik hely környékére. Még egyszer mondom, elsődleges szempont, hogy a bennmaradó hely meglegyen.

Olvasói sztorik