Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Ferencváros vezetőedzője, Thomas Doll volt a SportKlub televízió Dodzsem című műsorának vendége a törökországi edzőtáborba indulás előtt. A német tréner mesélt a karrierjéről, ideszerződésének körülményeiről, új csapatáról, a légiósokról, a terveiről, a szurkolókról, a fiatalokról, valamint a magyar fociról is elmondta véleményét. Hangsúlyozta: edzői pályafutása szempontjából az FTC nem csak egy átmeneti bázis.
– Meddig kell még várniuk a szurkolóknak az új csapatra?
– Az új edző már megérkezett, ez kezdetnek egész jó, és a felkészülés során megnézzük, hogyan áll az új csapat. Tudunk még igazolni is, de remek srácok vannak kezeim alatt, akikkel biztosan jó lesz együtt dolgozni – mondta Thomas Doll.
– Mikor járt legutóbb Magyarországon?
– Harminckét évvel ezelőtt, tízévesen voltam a szüleimmel a Balatonnál, aztán tizenhat-tizenhét évesen a barátaimmal vonatoztunk Budapestre.
– Akkoriban hallott a Ferencvárosról?
– Természetesen igen. A korábbi NDK-ból jövök, és az FTC már akkor is jó névnek számított, különösen nálunk. Már akkor tudtam, hogy komoly tradíciókkal rendelkezik.
– Hogyan adódott a lehetőség a Fradinál?
– Ez egy különös történet. Decemberben felvették velem a kapcsolatot, utánanéztem a klubnak, iderepültem Budapestre, körbenéztem, és jó érzés alakult ki bennem. Nagyon jó érzésem volt. Láttam játszani a csapatot Székesfehérváron, majd az edzőközpontban találkoztam Orosz Pálékkal. A beszélgetés után úgy éreztem, hogy ők tenni akarnak a jobb futballért. Láttam az edzőcentrumot és az épülő stadiont, ami igazán gyönyörű lesz. A megérzéseimre hallgattam végül.
– Amikor először találkozott a játékosokkal, érezte, hogy hamarosan bajnok lehet velük?
– Senki se várja, hogy most suhintok egyet a varázspálcával, és rögtön bajnokok leszünk. Nagyon fontos, hogy minőséget hozzon egy edző, bárhol is dolgozik. Itt sok tehetséges srácot láttam, akikből talán még nem hozták ki a maximumot, és még dolgozni kell velük.
– Milyen poszton kellene erősíteni?
– Úgy gondolom, tavaly nyáron néhány igazolásnál nem volt túl szerencsés a klub, mert ha valaki komoly összegért, külföldről érkezik a Ferencvároshoz, annak azonnal húzóemberré kell válnia. Az nem fordulhat elő, hogy négy igazolásból hárman csak a padon ülnek. Ez az én időszakom előtt volt, ezután máshogy lesz. Nagyon fontos, hogy a védelembe mindenképpen igazolnunk kell. Mindannyian ismerjük Akeem Adams tragédiáját, aztán Gerson nem jött vissza Brazíliából, a szerződését felbontották. Két belsővédőnk van: Mateos és Besics, de ez nagyon kevés, mert valamelyiküket eltilthatják vagy megsérülhet. Mindössze egyetlen belső támadónk van a válogatott Böde Dániel személyében, erre is feltétlenül megoldást kell találnunk. Meggyőződésem, hogy a klub igazolni fog, ha tud.
– Mi lesz a taktikája a Thomas Doll-féle Fradinak? Van saját stílusa?
– Természetesen, mint minden edzőnek, nekem is megvan a magam filozófiája. Szeretem a támadófutballt, hiszen én is csatár voltam, de pontosan tudom, hogy meg kell teremteni az egyensúlyt a védekező- és a támadójáték között. A Ferencváros az őszi idény alatt huszonhat gólt kapott. Ez tizenhét forduló után túl sok. Nagyon sokszor lekontrázták a csapatot, amiből hét-nyolc gól is született, tizenegyszer pedig rögzített szituáció után kapták a gólt, ami azt jelenti, hogy csapatként sokkal, de sokkal jobban kell működnünk. Ezért fontos számomra, hogy mielőtt játszunk, és mielőtt a támadófutballról beszélünk, a futball alapjai a helyükre kell, hogy kerüljenek. Azt szeretném, hogy a védelemben minden stimmeljen.
– Mi lehet a cél? Meddig juthatnak el ezzel a kerettel?
– Fontos, hogy a csapat tovább dolgozzon, és a játékosmegfigyelők szerepkörében is fejlődést érjünk el. A játékunkat nem csak egyéni taktikai szinten, hanem csapatszinten is javítani kell. Nem kell mindenkinek barátnak lennie, nagyon fontos, hogy a játékosok kritikusan álljanak egymáshoz, a pályán ebből igazi egység lesz. Ha ez sikerül, akkor a Ferencváros visszakerül majd arra a helyre, ahol lennie kell, az első helyre. De ez csakis úgy sikerülhet, ha keményen dolgoznunk, és nem csak a levegőbe beszélünk, vagy a címert csókolgatjuk a mezen.
– A Fradi-szurkolók olyanok, mint a Dortmund drukkerei: erős a kötelék közöttük.
– Abszolút így van. Nagyon sokat hallottam már a kollégáktól a Ferencvárosról. Szeretem ezt a helyzetet. Őszinte munkát akarnak látni, én pedig olyasvalaki vagyok, aki becsületesen, keményen dolgozik, és felhúzza a kesztyűt. Fontos, hogy a nap végén bele tudjunk nézni a tükörbe, és azt mondani, hogy mindent megtettünk a sikerért. Ha valaki ezután elveszít egy labdát, a szurkoló azt fogja mondani: oké, ez megeshet bárkivel, hiszen emberek vagyunk. De azt is akarja látni, hogy a játékos megküzd azért a labdáért, és ő is felveszi a kesztyűt. Kétezer szurkoló jött el a Soroksár elleni felkészülési meccsünkre, ami nagyon kellemes élmény volt. Utána fotózkodtam, és egy kicsit beszélgettem a drukkerekkel. Láttam, hogy milyen fontos számukra ez a klub.
– Milyen szerepe van a karrierjében a Fradinak? Dolgozott már a Bundesligában is, egyszer biztosan vissza akar menni…
– Ha egy új csapathoz kerülök, nem lehet úgy gondolkozni, hogy minél gyorsabban vissza akarok menni a Bundesligába. Jól ismerem a német élvonalat a kiváló körülményeivel, az új stadionokkal, a profizmusával együtt, de számomra ez a lépés nagyon fontos. Szeretnénk a Ferencvárossal valamit felépíteni, és százszázalékosan végezni a munkánkat. Ha azon gondolkozunk, hogy ezután hol fogunk dolgozni, azt az emberek észre fogják venni. A játékosoktól is azt várjuk el, hogy száz százalékban a csapatra koncentráljanak, és ne azon gondolkozzanak, hogy hol lesz majd a következő állomásuk külföldön. Edzői pályafutásom szempontjából a Ferencváros nem csak egy átmeneti bázis.
– A szurkolók egyik legnagyobb problémája, hogy kevés igazi Fradi-játékos szerepel a csapatban. Lát rá esélyt, hogy a fiatal tehetségek beépüljenek a csapatba?
– Igen, már többen velünk edzenek, de a legfontosabb, hogy a megfelelő alapokat letegyük a fejlődésükhöz. A borzasztó kétezer-négyes Európa-bajnokság után Németország az utánpótlás akadémiákra helyezte a hangsúlyt. Nem csak a technikai és taktikai képzés került előtérbe, hanem a játékosok mentalitásának és személyiségének fejlesztése is. Az egész német labdarúgás elkezdett más irányba fejlődni. Láttuk, hogy elkötelezett, az edzésekre szívesen járó fiataljaink vannak, de ez még nem jelenti azt, hogy azt mondhatom nekik tizenhét-tizennyolc évesen, hogy mehettek tovább, mint például Özil, vagy Draxler esetében. Nagyon fontos, hogy az alapokat mindig tovább kell fejleszteni, és talán ebben is tudok segíteni.
– Mi a probléma a magyar focival, a magyar csapatokkal?
– Mindent az alapoknál kell elkezdeni. Kiváló edzőkre van szükség az utánpótlásban is. A játékosoktól követelni kell, közben persze támogatni is őket. Nagyon fiatalon el kell kezdeni a koordináció, a technika, a labdával való bánás, a gyorsaság fejlesztését. El kell kezdeni a munkát a korosztályos válogatottaknál is, hogy az edzők jól együtt tudjanak velük dolgozni. Akik a klubjukban jól játszanak, azok külön is találkozzanak jó edzőkkel, a válogatottnál is.
– Ebben a Ferencváros lehet példakép?
– Igen, abszolút. Ezért fontos, hogy az utánpótlás-csapatokat, és az edzőket is megismerjük. A kemény felkészülés során sokat dolgozunk majd együtt, meg tudjuk beszélni az elképzeléseket, és egymás ötleteiből is tudunk profitálni. Tudom, hogy a Ferencváros edzőjeként sok a tennivalóm, de ezt az időt kihasználjuk, és élünk az alkalommal.
Megérkezett a csapat
A csapat szombaton, nem sokkal fél 5 előtt megérkezett Antalyába. Isztambulig semmi probléma nem volt, de Antalyában heves esőzések vannak, így az odafele út nem sikerült teljesen simára. A pilóta csak második próbálkozásra tudta letenni a repülőgépet, úgyhogy a vártnál kicsit nehezebben, de a Fradi küldöttsége végül szerencsésen landolt, majd busszal ment tovább a törökországi edzőtábor helyszínére, Belekbe – írja a klub Facebook-oldala.
