Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az előző szezonban a kiesőzónától távol, a 11. helyen végzett a Kaposvár. Idén ősszel viszont komoly felhők gyülekeznek, mert az elmúlt 12 fordulóban mindössze öt pontot gyűjtöttek, és hat ponttal le vannak maradva a bennmaradást jelentő helyhez képest. A sereghajtó kegyetlen sorozat előtt áll: a Videoton, a Győr, az MTK és a Debrecen következik számukra.
Kedden 6-0-s győzelmet aratott a Rákóczi a másodosztályú Ajka otthonában, a Magyar Kupa negyedik fordulójában. Prukner László vezetőedző a Digi Sport televízió szerda reggeli műsorában elmondta, hisz a saját tudásában, és hisz abban, hogy a csapattal és a vezetéssel közösen meg tudják oldani a problémákat.
– Ilyen szezonra számított? Borítékolhatóak voltak a nehézségek?
– Az eredmények minősítik az ember munkáját. Természetesen erre nem számítottunk, és nem is volt előjele annak, hogy a csapat ilyen vesszőfutáson fog keresztülmenni. Nehéz ellenfelekkel játszottunk a nyári felkészülés során, mindegyik az Európa Liga, vagy a Bajnokok Ligája selejtezőjében induló csapat volt. Úgy gondolom, játékban mindenki ellen tisztességesen helytálltunk, viszont belekerültünk egy olyan negatív spirálba, amiből nagyon nehéz volt kijönni. Amikor gólt kaptunk a mérkőzések első öt percében, az megrogyasztotta a csapatot. Amikor sikerült fölállni, például egy jó paksi játék után, vagy egy mezőkövesdi győzelem után, akkor a következő két meccsen megint ugyanaz a szindróma bekövetkezett, hogy a meccs első öt percében gólt kaptunk, és mentálisan ismét nem tudtunk ebből kikeveredni. Ilyenkor elmegy az önbizalom, jönnek a problémák, és előkerülnek azok a problémák is, amelyeket a siker mindig elfed.
– Akár a szerencsére is panaszkodhatna…
– Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármire is hivatkozzak, annyira magyarázkodásnak tűnhetne, azt pedig egyáltalán nem szeretném. A tavalyi bajnokságban körülbelül ilyenkor a hatodik helyen álltunk. Volt sok olyan mérkőzés, amikor nem játszottunk jobban, mint most, és mégis eredményesek tudtunk lenni. Azt gondolom, egy pici része van a szerencsétlenségnek is, de ugye csak akkor társul az ember mellé a szerencse, ha még többet tesz érte. Tettünk érte, de valószínűleg nem eleget.
– Mi egy jó edző megfelelő pedagógiai és taktikai válasza, amikor ilyen spirálba kerül a csapat?
– Nagyon sokat törtem a fejemet, nagyon sokat próbáltam kommunikálni Illés János elnökkel és a csapattal is. Van több apróbb belső probléma, ami együttesen idevezetett, ahol most vagyunk. Nem szeretném ezeket részletezni, mert csak magyarázkodás lenne. A sikertelenségben természetesen mindannyiunknak megvan a részünk. Ilyenkor jönnek a megmondóemberek is. Vannak, akik pozitívan próbálnak hozzáállni a dolgokhoz, de nagyon sokan vannak olyanok is, akik ilyenkor megkeresik azt a rést, ahol még egy tőrdöfést bele lehet nyomni a társaságba. Ez nem volt másként nálunk sem. Azt gondolom, hosszútávon a bizalom és a párbeszéd visz előre, és egyelőre még ez az oldal erősebb Kaposváron, amely ezekre helyezi a hangsúlyt.
– A keret jelentősen nem változott, de erősíteni kellett volna. Vagy erre sem szeretne hivatkozni?
– Csak annyit szeretnék most mondani, amit korábban is nyilatkoztam már. Arra mindig lehetett számítani, hogy mennek el Kaposvárról játékosok, és ez most is így történt. Voltak olyanok, akiknek a távozására nem számítottunk, és alapemberek voltak a tavalyi bajnokságban. Mindig is hoztunk fiatal, feltörekvő játékosokat alacsonyabb osztályból, de mindig volt fél évünk, hogy őket beépítsük. Most alapposztokról mentek el, tehát kapus, két belsővédő, két védekező középpályás. Oda kellett új embereket beilleszteni, és nem sikerült, ezt őszintén be kell vallani. Ez biztosan az én hibám. Ez négy komoly poszt, és azok a játékosok, akik jöttek, még nem voltak egészen készek, vagy még nem készek arra, hogy az első osztályban játsszanak, de azonnal be kellett őket vetni. Ez megint magyarázkodásnak tűnhet, hiszen a mai kommunikációban nagyon vigyázni kell, hogy az ember mit mond, mert könnyen félremagyarázhatják.
– Kell cserélgetni télen?
– Az utóbbi öt-hat meccsen a csapat átlagéletkora – ha kiveszek egy-egy embert – huszonkét-huszonhárom év körül volt. Úgy gondolom, ez nem rossz az NB I-ben. Biztos vagyok benne, hogy minden egyes csapatrészbe kell meghatározó játékos, aki a többieket elsősorban mentálisan átsegíti ezen a problémán, belül a pályán. Nagyon nehéz belenyúlni az első öt percben, ez megint olyan szakmai kérdés, ami ott, adott pillanatban egy komoly döntést igényelne, de nem mindig tudjuk meghozni. Mindenképpen kell erős karakterű játékos a csapatba.
– A Ligakupában jól áll a csapat, a Magyar Kupában pedig gólzáporos győzelmet aratott…
– Én is ezért bízom, és szerintem ezért van Illés János és a polgármester részéről is bizalom a csapat iránt és irántam is, és megbeszéljük ezeket a problémákat. Azt hittem, hogy már a paksi és a mezőkövesdi meccs után elindulunk fölfelé, de megint visszaestünk ugyanabba a súlyos hibába, hogy hendikeppel indítjuk a mérkőzést az első öt perc után. Amúgy is győzelmi kényszerben vagyunk, és még hátrányból is kell játszanunk, ez megtépázza mindenkinek az önbizalmát, és önbizalomvesztés esetén a játékos azt sem meri megcsinálni, amit egyébként tud. Azt gondolom, a játékosok nagy része már olyan időszakban szocializálódott, amikor annyi hatásnak vannak kitéve, hogy a mentális felkészítésnek nagyon komoly helyet kellene szánni a szakmai munkában. Valamikor van rá lehetőség, valamikor nincs.
– Az mit jelent, hogy valamikor nincs rá lehetőség?
– Hiszem azt – bár van pedagógiai és pszichológiai végzettségem, és érzékem is, ezt az elmúlt tíz évben talán bizonyítottam –, hogy nagyon sokszor igénylik a játékosok, hogy egy-egy szakember foglalkozzon velük. Azt hiszem, nem tanulták meg kezelni a Facebookot, a Twittert, a médiát. Komoly nyomás van rajtuk, komoly mennyiségű információt kapnak. Használják a játékosokat, és a játékosok is használják ezeket az internetes fórumokat, de nem biztos, hogy tudják kezelni. Ezt már a Fradinál is tapasztaltam.
– Azt mondja, hogy a koncentrációval, a figyelemmel van baj? Azzal, hogy mi jár a játékos fejében?
– Annyiféle hatás éri őket a klub részéről, a szurkolók részéről, a menedzserek részéről, az edző részéről, amit nem mindenki tud kezelni. De még egyszer mondom, nem csak a mostani, őszi szereplésünkből voltam le ezt a következtetést, hanem az elmúlt tíz évemből.
– Ez azt jelenti, hogy tanárember ide vagy oda, Prukner mester mellé egy-két pszichológus még elkélne?
– Nem feltétlenül a Kaposvári Rákócziról beszélek, hanem általánosságban mondom, hogy a szakmai stáboknak igenis szükségük van rá. A vezetőedzőnek meg olyan pedagógiai és pszichológiai tudással kell rendelkeznie, hogy okosan tudja használni az igazi szakembert. A játékosokkal való egyéni foglalkozás nagyon fontos.
– Mi a cél, és mennyiben módosult?
– Hiszem, hogy a Kaposvár benn fog maradni, mert ha nem hinném, akkor már nem lennék ott a kispadon. Egyelőre úgy érzem, hogy a vezetés nagy része és a csapat nagy része is hisz abban, hogy közös munkával a Rákóczi bennmarad, de természetesen az ősz hátralévő részében úgy kell teljesíteni, hogy megteremtsük annak a lehetőségét, hogy tavasszal egy átlagon felüli szerepléssel benn tudjunk maradni. A Kaposvár történetében volt már ilyen szituáció, de nem voltunk ennyire mélyen, mint most.
– Ez az eddigi legnehezebb helyzet?
– Igen, de hiszek a saját tudásomban is, és hiszek abban, hogy a csapattal és a vezetéssel közösen meg fogjuk tudni oldani ezt a problémát. A saját csapatomat szeretném úgy felkészíteni az elkövetkezendő időszakban is, hogy reális esélyünk legyen a bennmaradásra, mert közösen jutottunk ide.
