Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Európában egyedülálló győzelmi sorozattal büszkélkedhet a Diósgyőr, hiszen az elmúlt hét bajnoki meccsét egyaránt megnyerte, és ezeken még gólt sem kapott. Hol van már a gyenge szezonkezdet, a kiábrándító játékot hozó és súlyos vereséggel végződő debreceni meccs, a szurkolók elégedetlenkedése, illetve Rudolf Gergely és Seydi távozása?
Ez már csak a múlt, amelyet a remek eredmények egyre inkább elhomályosítanak. A borsodiak a tabella második helyén állnak, ennek ellenére eszükben sincs megváltoztatni a szezon előtt megfogalmazott céljaikat. Ezt Kovács Zoltán sportigazgató mondta el a Rangadó.hu érdeklődésére. A klubvezető szerint ha az foglalkoztatná a játékosokat, mi lesz a bajnokság végén, tizenkilenc forduló múlva, akkor lehet, hogy már a hétvégi, Haladás elleni meccsen sem nyernének.
Az egykori kiváló csatár 336 NB I-es mérkőzéssel és húsz válogatottbeli szerepléssel a háta mögött visszatért a pályára, és a Nógrád megyei első osztályban szereplő Salgótarján együttesét erősíti.
– Hogy kezelik ezt a remek szereplést?
– Szerényen és alázatosan, ahogyan a negyedik forduló után is viselkedtünk, ezt Tomiszlav Szivics nevében is mondhatom, hiszen a szakmai munkának ő az első számú felelőse a csapat szintjén. Amikor megérkeztem Diósgyőrbe, nagyon hamar kiderült, hogy hasonlóképpen gondolkodunk, és nagyon sok dologban egyetértünk. Amiben meg nem, az mind a klub és a csapat érdekét szolgálja, de az a lényeg, hogy megtaláljuk a kompromisszumot, akár igazolásokról beszélünk, akár bármi másról – mondta Kovács Zoltán.
– Az eredményesség nyilvánvalóan nem a véletlen műve. Ön szerint minden tulajdonítható?
– Látszik, hogy a csapat tökéletes kezekben van, hozzáteszem, az első, a második, a harmadik és a negyedik fordulót követően is ezt mondtam. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, kijelöltünk egy irányt, amit nem kifelé kommunikálunk, meg nem kifelé harsogunk, hanem szerényen és csöndben dolgozunk. A változtatásokra és a munkára a játékosok nagyon nyitottak, nagyon vevőek, nagyon jól reagáltak, ami mindenképpen az ő dicséretük, és a szakmai stáb dicsérete is. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a játékosoknak csak a futballra kell koncentrálniuk a klubnál, és mindenki a feladatával van elfoglalva.
– Mi a záloga a hasonlóan jó folytatásnak?
– Nem vagyunk elájulva magunktól, és nem is szabad ebbe a hibába esnünk. Fejlődőképes a csapat, fejlődik is meccsről meccsre. Ami nagyon fontos, és nekem tetszik, hogy egy válogatott szünet után, a hetedik győztes mérkőzésünkön játszottunk eddig a legjobban ebben az idényben. Ez nem jelenti azt, hogy nem szakadhat meg a sorozatunk, hiszen Szombathelyre megyünk, ahol nagyon nehéz meccs vár ránk. Egyszer úgyis meg fog szakadni, ezt jól kell kezelni, mint ahogy jól kezeltük azt is, hogy négy forduló után még nem volt győztes mérkőzésünk. Nagyon fontos, hogy ezt a sorozatot, illetve az esetleges megszakadását is jól kezeljük. Őszintén mondom: boldog leszek, ha hat-ötre fogunk nyerni Szombathelyen.
– Mi eredményezi azt, hogy hét egymást követő bajnoki meccset képes volt kapott gól nélkül abszolválni a DVTK?
– Minden! Ebben benne van Veréb Gyuri bácsi munkája, hiszen rendkívül jól készíti fel a kapusokat. Összeállt a védelem is, de nem csak a védelmet kell kiemelni, hanem az egész csapatot. Alakul a közösség, fegyelem van az öltözőben, és jó kollektívát alkotnak a játékosok, ezekre nagyon odafigyelünk, ahogy a következetességre és a kemény munkára is. Ezek összeadódnak, ez eredményezi a jó szereplést, és az, hogy stabil a háttér a klubnál, hiszen ez az alapja mindennek.
– Bizonyára jó érzés lenne a szezon végén is dobogón állni. Ez a remek szereplés, ez a szép sorozat mennyiben írhatja át a célkitűzéseket?
– Ha az fordulna meg a fejekben, hogy mi lesz tizenkilenc forduló múlva, akkor lehet, hogy már a hétvégén sem nyernénk. Semmit nem tervezünk át, a stratégiánkat és a céljainkat sem. Megyünk tovább, továbbra is azt szeretnénk, hogy az első öt-hat között legyünk, illetve továbbra is ezt a fejlődőképes utat járja a csapat. Látjuk, hogy a fiatal játékosok hogyan fejlődnek, és látjuk, hogy Tomiszlav Szivics hogyan épít be egy-egy embert a saját utánpótlásból. Mi ebben hiszünk, és ezt szeretnénk követni a jövőben is. Nem fogunk semmiféle pluszterhet a játékosokra és a csapatra tenni.
– Klubvezetőként hogy látja, a bukaresti és az amszterdami vereség, az Egervári-lemondás, illetve Szalai Ádám és Csányi Sándor beszéde mennyi ideig nyomja még rá a bélyegét a mindennapokra a magyar labdarúgásban?
– Az ilyen mérkőzések és az ilyen megnyilatkozások nyilvánvalóan befolyásolják az egész magyar futball hangulatát. Bármit lehet mondani, kritikát is, de én mindig hangsúlyozom, hogy a legfontosabb a segítőszándék. Ha valaki ártani akar, arra nincs szükség, viszont ha valaki segítőszándékkal kritikát fogalmaz meg, azt meg kell fogadni. A magyar válogatottat egy rendkívül felkészült és tisztességes ember vezette eddig. A lemondása az eredmények tudatában teljesen természetes volt, de aki mindent a kapitány nyakába akar varrni, az végtelenül rosszindulatú, ostoba, és nem ért a futballhoz. A magyar labdarúgás problémái sokkal mélyebben gyökereznek. Konkrét megoldási javaslatokat és ötleteket várunk mi is a kluboknál a vezető pozícióban lévő emberektől, akik irányítják mindenféle szinten a futballt. Diósgyőrben nyitottak vagyunk a tanulásra.
– Milyen volt újra a pályán, a Salgótarján mezében?
– Nagyon nagy baj, hogyha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy én negyvenévesen a megye egyben futballozom. Akkor tényleg nagyon nagy baj van a magyar labdarúgásban! A barátaimnak segítettem, hiszen nem titok, hogy Tamási Zoltán vezetőedzővel, és a klub tulajdonosával, Sólyom Sándorral is rendkívül jó kapcsolatokat ápolok. Ő volt a kilencvennyolcas újpesti bajnokcsapat tulajdonosa. Jólesett a mozgás, örülök, ha segítettem, de ez nem lesz rendszeres, hiszen csak akkor fogok tudni menni, ha ráérek. Nyilván az az első, hogy ne ütközzön a diósgyőri és a salgótarjáni csapat programjával, márpedig többnyire ütközik.
