NB I

Stark Péter edző lesz

Rangadó
Rangadó

2013. 06. 11. 14:00

„Elképesztően korrekt helyre kerültem, ahol semmi mással nem kell foglalkoznom, csak a futballal.”

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Még 33 éves sem volt, amikor hirtelen búcsút intett a magyar futballnak. Az egyéves törökországi kitérőt leszámítva nagyjából 17 esztendőt töltött a Győri ETO kötelékébe, majd két éven át a Pécsi MFC-t erősítette. Az U21-válogatottban 12, a felnőtt nemzeti csapatban 19 alkalommal szerepelt, majd Ausztriát választotta. A magyar játékosok általában levezetésként szokták valamelyik az osztrák területi ligát választani, de Stark Péter esete az életkora és a motivációja miatt is más volt. Az ASK Schwadorf színeiben eltöltött két szezon után felkérték, hogy legyen a csapat játékos-edzője, és mint a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta: bár a színvonal messze van attól, amiben korábban élt, de nem szabad lekicsinylően hozzáállni az osztrák focihoz.

– Ausztriában is véget ért már a szezon?
– Két meccsünk van még hátra a bajnokságból, de azok engem már nem érintenek, mert ismét beleszaladtam egy Achilles-gyulladásba. Évente visszatér, de eddig télen szokott előfordulni, most pedig nyáron újult ki. A tavaszt végigjátszottam, úgy látszik, ez korral jár, és már nincs olyan lehetőségem, hogy állandóan kezeltetni tudjam – mesélte Stark Péter.

– Ami az életkorát illeti: tavalyelőtt, 33 évesen mondott búcsút a magyar focinak. Nem bánta meg?

– Nem, abszolút nem! Elképesztően korrekt helyre kerültem, ahol semmi mással nem kell foglalkoznom, csak a futballal. Bár senki nem tudna utánajárni, de akkor sem kell tagadni az igazságot: ez nem profi világ. Messze van attól a nívótól, amiben éltem, de nem lekicsinylően kell hozzáállni. Sokszor zavarba ejtően megbecsülnek, és idén nyártól új szerepkörben, játékos-edzőként számítanak rám. Egy éve noszogatnak, és immár én is szeretném kipróbálni magamat edzőként, bár még három évig játszani is szeretnék.

– Mennyi utazást igényel az ingázás?
– Egyórás út az egész, szinte végig autópályán, mert Schwechat előtt található Schwadorf. A jövőmet is ott képzelem el, ígéretem is van, hiszen két főszponzor felajánlotta, hogy munkát is kapok. Heti három-négy alkalommal megyek ki egy héten, ebben benne van a meccs is. Ez az alapozás, a felkészülés időszakában változhat, de heti négyszer mindig ott vagyok. A rutinom megvan, de kell az edzés is, mert erőnlét nélkül itt nem megy! Átrohannak rajtad, mert fiatal, nagyon jó futballisták vannak errefelé. Tele van olyan játékosokkal a liga, akik az akadémiákról jönnek, mert nem férnek be az első keretekbe.

– Az osztrák körülményekről önnek is csak jó tapasztalatai vannak?
A mi pályánk magyar NB I-es szintű. Tudom jól, hogy Győrben szenzációs a talaj, és lehet mondani még három-négy-öt pályát odahaza, ahol szintén kifogástalan, de ez is abszolút odaférne, pedig csak egy ember gondozza és foglalkozik vele. A létesítmények is adottak, és ami még nagyon fontos, az a hozzáállás. Én mindig magyarjátékos-párti voltam és vagyok, s szerintem a magyarok sokkal tehetségesebbek, mint az osztrákok, de a hozzáállás az ő oldalukra billenti a mérleg nyelvét, ebben vagyunk elmaradva. Itt mindenki munka után jön, de vadállatként küzd az edzés vagy a meccs utolsó pillanatáig. Nézzük csak meg, ki nyerte idén az Osztrák Kupát? A harmadosztályú Pasching… Sajnos, mindez nem Magyarországra jellemző, pedig nekem is jobb lenne, ha a saját hazámban volnának ilyen körülmények.

– Kik azok az edzők, akikre a mai napig jó szívvel emlékszik?
– Hiába szidják a magyar edzőket, Egervári Sándor és Garami József nagy hatással volt rám, Tamási Zsoltnak is rengeteget köszönhetek, a néhai Varga Zoltánt különösen imádtam, de Reszeli Soós Istvánnal is jó kapcsolatom volt. Odahaza mindenki szid mindenkit, ez a magyar mentalitás. Szerintem sem nem kell mindenkit szeretni, de a pozitívumokat nem árt kiemelni. Együtt dolgozhattam gyerekkori azzal az edzővel is, aki gyerekkori kedvencem volt, de szerencsére ez akkoriban nem derült ki, most pedig már nyugodtan beszélhetek róla, ő Lothar Matthäus.

– Mit szól, hogy a Győri ETO harminc év után idén ismét bajnok lett?
– Ha valaki, akkor én biztosan nagyon örülök a klub sikerének. Más kérdés, hogy mit csináltak velem, ettől függetlenül, amíg élek, imádni fogom az ETO-t, a két dolgot nem szabad egy kalap alá venni. A játékosok letettek valamit az asztalra, gratulálok nekik.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Mario Mandzukic of Croatia during the 2018 FIFA World Cup Russia Final match between France and Croatia at the Luzhniki Stadium on July 15, 2018 in Moscow, Russia(Photo by VI Images via Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.