Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Még 33 éves sem volt, amikor hirtelen búcsút intett a magyar futballnak. Az egyéves törökországi kitérőt leszámítva nagyjából 17 esztendőt töltött a Győri ETO kötelékébe, majd két éven át a Pécsi MFC-t erősítette. Az U21-válogatottban 12, a felnőtt nemzeti csapatban 19 alkalommal szerepelt, majd Ausztriát választotta. A magyar játékosok általában levezetésként szokták valamelyik az osztrák területi ligát választani, de Stark Péter esete az életkora és a motivációja miatt is más volt. Az ASK Schwadorf színeiben eltöltött két szezon után felkérték, hogy legyen a csapat játékos-edzője, és mint a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta: bár a színvonal messze van attól, amiben korábban élt, de nem szabad lekicsinylően hozzáállni az osztrák focihoz.
– Ausztriában is véget ért már a szezon?
– Két meccsünk van még hátra a bajnokságból, de azok engem már nem érintenek, mert ismét beleszaladtam egy Achilles-gyulladásba. Évente visszatér, de eddig télen szokott előfordulni, most pedig nyáron újult ki. A tavaszt végigjátszottam, úgy látszik, ez korral jár, és már nincs olyan lehetőségem, hogy állandóan kezeltetni tudjam – mesélte Stark Péter.
– Ami az életkorát illeti: tavalyelőtt, 33 évesen mondott búcsút a magyar focinak. Nem bánta meg?
– Nem, abszolút nem! Elképesztően korrekt helyre kerültem, ahol semmi mással nem kell foglalkoznom, csak a futballal. Bár senki nem tudna utánajárni, de akkor sem kell tagadni az igazságot: ez nem profi világ. Messze van attól a nívótól, amiben éltem, de nem lekicsinylően kell hozzáállni. Sokszor zavarba ejtően megbecsülnek, és idén nyártól új szerepkörben, játékos-edzőként számítanak rám. Egy éve noszogatnak, és immár én is szeretném kipróbálni magamat edzőként, bár még három évig játszani is szeretnék.
– Mennyi utazást igényel az ingázás?
– Egyórás út az egész, szinte végig autópályán, mert Schwechat előtt található Schwadorf. A jövőmet is ott képzelem el, ígéretem is van, hiszen két főszponzor felajánlotta, hogy munkát is kapok. Heti három-négy alkalommal megyek ki egy héten, ebben benne van a meccs is. Ez az alapozás, a felkészülés időszakában változhat, de heti négyszer mindig ott vagyok. A rutinom megvan, de kell az edzés is, mert erőnlét nélkül itt nem megy! Átrohannak rajtad, mert fiatal, nagyon jó futballisták vannak errefelé. Tele van olyan játékosokkal a liga, akik az akadémiákról jönnek, mert nem férnek be az első keretekbe.
– Az osztrák körülményekről önnek is csak jó tapasztalatai vannak?
A mi pályánk magyar NB I-es szintű. Tudom jól, hogy Győrben szenzációs a talaj, és lehet mondani még három-négy-öt pályát odahaza, ahol szintén kifogástalan, de ez is abszolút odaférne, pedig csak egy ember gondozza és foglalkozik vele. A létesítmények is adottak, és ami még nagyon fontos, az a hozzáállás. Én mindig magyarjátékos-párti voltam és vagyok, s szerintem a magyarok sokkal tehetségesebbek, mint az osztrákok, de a hozzáállás az ő oldalukra billenti a mérleg nyelvét, ebben vagyunk elmaradva. Itt mindenki munka után jön, de vadállatként küzd az edzés vagy a meccs utolsó pillanatáig. Nézzük csak meg, ki nyerte idén az Osztrák Kupát? A harmadosztályú Pasching… Sajnos, mindez nem Magyarországra jellemző, pedig nekem is jobb lenne, ha a saját hazámban volnának ilyen körülmények.
– Kik azok az edzők, akikre a mai napig jó szívvel emlékszik?
– Hiába szidják a magyar edzőket, Egervári Sándor és Garami József nagy hatással volt rám, Tamási Zsoltnak is rengeteget köszönhetek, a néhai Varga Zoltánt különösen imádtam, de Reszeli Soós Istvánnal is jó kapcsolatom volt. Odahaza mindenki szid mindenkit, ez a magyar mentalitás. Szerintem sem nem kell mindenkit szeretni, de a pozitívumokat nem árt kiemelni. Együtt dolgozhattam gyerekkori azzal az edzővel is, aki gyerekkori kedvencem volt, de szerencsére ez akkoriban nem derült ki, most pedig már nyugodtan beszélhetek róla, ő Lothar Matthäus.
– Mit szól, hogy a Győri ETO harminc év után idén ismét bajnok lett?
– Ha valaki, akkor én biztosan nagyon örülök a klub sikerének. Más kérdés, hogy mit csináltak velem, ettől függetlenül, amíg élek, imádni fogom az ETO-t, a két dolgot nem szabad egy kalap alá venni. A játékosok letettek valamit az asztalra, gratulálok nekik.
