Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Elképesztő szezont futott idén a Bayern München. A bajor sztárcsapat mindent megnyert, amit lehetett: hetekkel ezelőtt, majdnem száz lőtt góllal biztosította bajnoki címét; nagynevű riválisokat legyőzve – a Barcelonát például összesítésben hét góllal felülmúlva – nyerte meg a Bajnokok Ligáját; és „levezetésként” a Német Kupát is elhódította. Robbenék idén összesen háromszor kaptak ki, egyszer a bajnokság során, kétszer a Bajnokok Ligájában, a többi tétmérkőzésükön nem találtak legyőzőre.
A Rangadó.hu a csapat legendás edzőjét, Csernai Pált arról kérdezte, vajon miben tudott megújulni a Bayern a korábbi évekhez képest. A nyolcvan esztendős szakember beszélt Josep Guardiola esélyeiről is, illetve azt is elárulta, mely poszton tartotta a leggyengébbnek az idén triplázó együttest.
– A Bayern München az ezt megelőző két évben is nagyon jó csapat volt – magyarázta a bajorokat 1978 és 1983 között két bajnoki címig és BEK-döntőig vezető Csernai Pál. – De annak ellenére, hogy remek játékot láthattunk, mégsem jöttek a sikerek. Meglepő volt ez az időszak, hiszen tényleg egy nagyon erős csapatról volt szó. A vezetőség látta, hogy baj van, és a két évig tartó stagnálást igyekezett erősítésekkel megszüntetni. Jó játékosokat vettek, nagyon komoly összegeket költöttek a piacon. Hozzá kell tenni, szerencséjük is volt, hiszen az igazolások egytől-egyig bejöttek, remek képességű labdarúgókkal egészült ki a keret. Ez volt a fő oka az idei sikeres szereplésnek.
– Többször is hallhattuk öntől, hogy az új játékosok okozta versenyhelyzet nagy lökést adott a csapatnak. Csak ennyi kellett a Bayernnek?
– Az új versenyhelyzet valóban nagy lendületet adott a csapatnak. Gyakorlatilag minden posztra két válogatott játékos állt Jupp Heynckes rendelkezésére. Érthetően javult az addig tudásukhoz mérten gyengébben teljesítő labdarúgók játéka is, hiszen látták, ha nem futballoznak elég jól, akkor nagyon könnyen a partvonalon túl találhatják magukat. Természetes dolog, hogy a Bayern Münchenben minden játékos elsőként akar kifutni a gyepre. Robben és Ribéry is érezte, hogy vannak riválisaik, bizony még az ő játékukon is látható volt a javulás. A második dolog, ami szintén kapcsolódik a keret változásaihoz, az a taktika módosulása. Megváltozott a stílusa a Bayernnek, jóval gyorsabb lett a játéka. Heynckes is többször nyilatkozta a szezon előtt, hogy meg kell szüntetni a védelmi magatartást, és jóval offenzívabb, lendületesebb játékot kell mutatni. A játékosok nagyon jól alkalmazkodtak ehhez az új felfogáshoz: gyors váltásokkal pillanatok alatt az ellenfél kapuja előtt tudtak veszélyes helyzeteket kialakítani. Nem olyan tiki-taki játékot játszanak, mint a Barcelona. Jóval kevesebbszer látható a Bayerntől, hogy a középpályán adogatnak a játékosok. Amint lehet, támadnak, észreveszik az üres helyeket, a helyzetbe hozható társakat, és így alakítanak ki veszélyes helyzeteket.
A harmadik nagyon fontos eleme a sikernek az új sportigazgató, Matthias Sammer kinevezése. Mint említettem, két évig stagnált a csapat, és szerintem nagy szerepe van Sammernek is abban, hogy ez megtört. Két évig a játékosok gyakorlatilag egymásra voltak féltékenyek, ha valakinek valami nem tetszett, ment sírni az újságíróknak. Sammer az a típusú vezető, aki az ilyen eseteket rögtön megszüntette. Amikor Münchenbe szerződött, kijelentette, hogy a tréner döntése a csapat összeállítása, az ő felelőssége a cserék irányítása, és az ő döntéseivel szemben vétója senkinek sincs! Új szellemiség valósult meg, Gomez és a többiek is belenyugodtak, hogy nincs több nyavalygás. Megszűntek a széthúzások, mindenki beállt a sorba dolgozni, és ebben döntő szerepe volt Sammer érkezésének.
– Végig pokolian határozott Bayernt láthattunk a szezon során. A kupadöntőben viszont mintha kicsit megremegett volna a csapat. Ön szerint mi történt a három-kettőre megnyert fináléban Robbenékkel?
– Azért azt senkinek sem szabad elfelejtenie, hogy hatalmas teljesítményt nyújtott az egész szezon során a Bayern. A Juventus-t lenullázták, a Barcelonát kiütötték a Bajnokok Ligájából mielőtt megnyerték volna a sorozatot. A bajnokságot toronymagasan, több mint húsz pontos előnnyel hódították el. Ezek után már-már természetes volt, hogy a német kupadöntőnek nem azzal a lendülettel vágott neki a csapat, mint a korábbi tétmérkőzéseinek. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy annak ellenére, hogy a vége szoros lett, a mérkőzésen már három-nullra is vezettek az ügyes játékosokból álló VfB Stuttgart ellen. A végét érdekessé tette az ellenfél, de így is megérdemelten nyerte meg a kupát a München.
– Triplázás után edzőváltás. Ön szerint Josep Guardiola mennyire állja meg a helyét a csapat kispadján? Mennyire lesz más dolga, mint Barcelonában?
– Ő egy spanyol szakember, spanyol mentalitással. Teljesen más, mint a német felfogás. Guardiola óriási sikereket ért el Barcelonában, annál a csapatnál, amelynél már gyerekkora óta futballozott, dolgozott. Mindent ismert a spanyol labdarúgásban, és ugyanez igaz volt a csapatára is. Most elkerül egy másik országba, egy olyan helyre, ahol a drukkerektől kezdve a játékosokon át mindenkinek más a felfogása. Erre fel kell készülnie. Nagy különbség van a korábbi együttese, és a München játéka között. A Bayern két defenzív középpályással játszik, Martinez és Schweinsteiger is nagyon kiegyensúlyozott játékot mutatnak, kiegészítik egymást, ők a csapat motorja. A Barca egy defenzív középpályással játszott Guardiola keze alatt, előtte helyezkedett el egy négyes lánc, ami hatalmas különbség a két felállás között. Kérdés, hogy mit tesz Guardiola? Megtartja a Bayern stílusát, és esetleg azt egészíti ki egy-két új taktikai elemmel, vagy megpróbálja a tőle korábban megszokott játékrendszert megvalósítani. A középpálya is nagy kérdés lesz, hiszen, mint korábban már mondtam, a Barcelona sokpasszos játékot játszott, míg a Bayernnél nagyon kevés a felesleges adogatás. Megtartja ezt, változtat rajta egy picit, vagy teljesen átformálja. Ez a kérdés, ami idővel ki fog derülni, és így az is, hogy megállja-e a helyét a Bayern edzőjeként, vagy nem.
– Az biztos, hogy az új vezetőedző egy nagyon erős kerettel dolgozhat. Ön szerint van gyenge pontja ennek a Münchennek? Csatárposzton például szinte minden évben felvetődnek új nevek…
– Nem hiszem, hogy csatárposzton gondjai lennének a Bayernnek. Mandzukics is sok gólt lőtt idén, és ott van Gomez is, aki szintén nagy veszélyt jelent az ellenfelek kapujára. A vezetőedző is elmondta, hogy elégedett a csatáraival. Egy Messi-szintű fenomén persze bármikor, bárkinek jól jönne, de Messi csak egy van. Gomez esetében az is felvetődött, hogy távozik a klubtól, ha ez biztossá válik, akkor az ő helyettesén el kell gondolkodnia a vezetőségnek. Én viszont úgy hiszem, nem a csatárposzt a csapat gyengéje, ha egyáltalán van neki. Személy szerint a tízes posztot tartottam a legkevésbé erősnek. Müller játszott idén abban a pozícióban, de úgy vélem, ez nem a neki való szerepkör. Korábban említettem valakinek, hogy erre a posztra kellene jobb megoldást találnia a bajoroknak, és láss csodát, pár héttel később bejelentették, hogy Guardiola külön kérésére leigazolták Mario Götzét, akinek jóval inkább fekszik ez a poszt, mint Müllernek. Az ő érkezésével ez a kérdés is megoldódott. Jelen pillanatban minden pozícióban megfelelő játékosok állnak az új tréner rendelkezésére, így azt mondom, nincs gyenge pontja ennek a csapatnak.
– Götze esete érdekes lehet, hiszen a nagy rivális Dortmundtól érkezik. Milyen fogadtatásban részesülhet az új szerzemény az Allianz Arénában?
– Kicsit érdekes volt Neuer esete, aki a Schalkétól érkezett nem is olyan régen. Emlékszem, a szurkolók először nehezen akceptálták, hogy a nagy riválistól igazoltak játékost. Az ügyben még Karl-Heinz Rummenigge is külön nyilatkozatot adott ki. Ennek hatására viszont azonnal megszűntek a negatív szurkolói hangok. Azt mondom, semmiképpen sem nehéz a beilleszkedés az új játékosoknak, még ha riválistól érkeznek, akkor sem. Tudják a müncheni fanatikusok is, hogy más labdarúgókra is szükség van ahhoz, hogy a klub a világ legjobb csapataival versenghessen, nem elég a saját nevelésű mag. Götzét is hamar el fogja fogadni a közönség, és csak úgy, mint Neuer, ő is bizonyítani fog nekik.
– Bár az Aranylabda-szavazás még odébb van, Thomas Müller nyilatkozta pár napja, hogy az idei elismerést München-játékosnak kellene kapnia. Mennyire reális, hogy a mindent megnyerő csapat egyik tagjának ítéljék a díjat?
– Nagyon szép gesztus volt ez Müllertől. A csapat szinte minden játékosa toplabdarúgó, de egy Messivel, Iniestával szemben mégis van némi különbség. Nem tartom viszont kizártnak, hogy sokan figyelembe veszik majd a szavazáson az elért eredményeket is, így könnyen meglehet, hogy igaza lesz Müllernek, és idén Németországba kerül az Aranylabda.
