Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Megkezdte tizenkét mérkőzésből álló felkészülési sorozatát a Diósgyőr. Szentes Lázár csapatára a Balmazújváros elleni első edzőmeccsen 1500 néző volt kíváncsi, akiknek a játékosok valószínűleg nem is okoztak csalódást 3-1-es győzelmükkel. A második találkozót Mezőkövesden játszotta a DVTK, de a kíváncsi drukkerek ezúttal már csalódottak lehettek, nem a hat gólt hozó összecsapás miatt, hanem azért, mert a nagy ködtől még a kispadról is nehezen volt követhető az összecsapás.
A kapusoknak sem volt így könnyű dolguk, erről mesélt a Rangadó.hu érdeklődésére Tajti Norbert, a diósgyőriek játékosa, aki végigvédte a mezőkövesdi találkozót. A hálóőr elmondta, a mérkőzés első 20-25 perce volt értékelhető a játék szempontjából, hiszen a második félidőben már saját védőit sem látta a sűrű ködtől.
– Az első húsz-huszonöt perc volt az, amit futballnak lehet nevezni, a mérkőzés többi részében már nagyon rosszak voltak a látási viszonyok – emlékezett vissza a 29 éves diósgyőri kapus. – A második félidőben már a saját védőimet is alig láttam, a pálya másik felében zajló eseményeket pedig egyáltalán nem tudtam követni a köd miatt. Így a gólokból sem láttam semmit, a csapattársaktól tudtam meg, ha értékesítettünk egy-egy helyzetet. A partjelzőnek sem volt könnyű dolga, nem igazán lehetett kivenni a kiugratásoknál, hogy les előzte-e meg az esetet, vagy sem.
– Az első edzőmérkőzésükre a tudósítások szerint mintegy ezerötszáz szurkoló volt kíváncsi. Néhány csapat a bajnoki meccsen is megirigyelhetné ezt a nézőszámot…
– Nem lepődtem meg, hogy ennyi néző tekintette meg a felkészülési mérkőzésünket. Diósgyőrben imádják a futballt, nálunk az egyáltalán nem szokatlan jelenség, hogy ennyien jönnek ki egy edzőmeccsre. Amikor még ellenfélként léptem pályára a DVTK ellen, akkor is hasonlóan sok néző fogadott minket itt, Miskolcon.
– A második mérkőzésen kilencven percet töltött a pályán, pedig a kapusoknál sem ritka, hogy csak egy félidőt kapnak az edzőmeccseken!
– Nincs ennek különösebb oka, úgy döntött a vezetőedző, hogy most végigvédem a Mezőkövesd elleni találkozót. Ribánszki Lászlónak fájt a vádlija, a szakvezetés azt javasolta neki, hogy most ne lépjen pályára, pihenjen inkább. Ambrusics Róbert pedig most nem kapott lehetőséget.
– Három kiváló képességekkel rendelkező kapus áll a DVTK rendelkezésére. Milyen a hangulat önök között a pályán és azon kívül?
– Jóban vagyunk mindhárman, a pályán és azon kívül is. Megvan az egészséges rivalizálás köztünk, természetesen mindhárman azért dolgozunk, hogy a Diósgyőr kapuját védhessük. Nekünk az a feladatunk, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsunk, a kapusedző, illetve a vezetőedző pedig ez alapján eldönti, hogy kinek szavaz bizalmat a mérkőzéseken.
– A hálóőrök edzései, pontosabban az alapozás edzéselemei mennyire térnek el a mezőnyjátékosokétól?
– Nincs sok különbség a kapusok és a mezőnyjátékosok feladatai között. Az alapozás során mi is együtt futunk a csapattal a Bükkben, annyi különbséggel, hogy míg a többiek mondjuk ötven percet futnak egyszerre, addig nekünk kapusoknak csak harmincöt perc van előírva az edzésben. A többi gyakorlatban viszont magasabb a szériaszám, többet kell elvégeznünk az erősítő feladatokból. De maga az edzés összetétele nem sokban különbözik a mezőnyjátékosokétól. Nagyjából ugyanazt a feladatsort kell elvégeznünk nekünk is, mint a többieknek.
