Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Lendületesen kezdett mindkét csapat, hol az egyik, hol a másik kapu előtt adódott helyzet. A folytatásban aztán egyre inkább átvette az irányítást az MTK, akadtak is lehetőségei, de a paksi védelem megakadályozta a gólszerzést. A szünet után bátrabb lett a Paks, az első percekben többször is veszélyeztetett. A hajrá aztán megint az MTK-é volt, de a fölény ekkor sem érett góllá. A hazaiaknak sorozatban ez volt a negyedik döntetlenjük, de ezzel nem sokra mennek, hiszen továbbra is a 14. helyen szerénykednek, kétpontos távolságra a kiesőhelyen álló Egertől. A fővárosiak a harmadik helyen állnak, de valószínűleg Woody Allennek is a szombat esti meccshez hasonló, sokkoló élményben lehetett része, amikor megszületett az Annie Hall című film legendás mondata: „Vessetek a mókusok elé!”
Talán a Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán is megbánta, hogy végigszenvedte ezt a kilencven percet. Ennek ellenére ezen a meccsen ő nyújtotta a legjobb teljesítményt az alábbi elemzésével.
Előtte…
Elöljáróban el kell mondanom, hogy én választottam ezt a meccset elemzésre, méghozzá azért, mert mindkét csapat játékfelfogása, szisztémája, a rövidpasszos futballról alkotott felfogása tetszik, és én is nagyon szeretem én is. Nagyon jó mérkőzést vártam, amelyen a támadófutball dominál.
Csalódás…
A Paks a tőle megszokott négy-kettő-három-egyes alapfelállásban kezdett. Amit vártam: feltolt védekezés, nagyon agresszív letámadás, párharcok keresése, ezek megnyerése, ritmusváltásos, kombinatív játék, felépített támadásokkal, veszélyes pontrúgások, kiemelve az MTK gyenge pontját, ami Rafa Wolfe területe, a jobb oldal. Szerintem ő nem annyira NB I-es szintű játékos… Mögé kerülés, a szárnyak kihasználása Bartha László és Lázok János képességeinek kamatoztatása. Ehhez képest ritmus és elképzelés nélküli futballt kaptam, nem láttam letámadást, az MTK védekező harmadában agresszív labdaszerzési kísérleteket. Gyenge volt a középpályás védekezés, a fővárosiak akkor mentek át rajta, amikor akartak. A hazaiak nem kerestek és nem is nyertek párharcot, nem és nem tudták megszűrni az MTK rövidpasszos támadásépítését.
A fiatal MTK jó futballra, szellemes, kombinatív játékra képes. Rövidpasszos, elmozgó rendszerű támadójátékra számítottam, helyzetek kialakításával fűszerezve. Labdaszerzések után agresszív visszatámadásra már a Paks térfelén, átlövésekre, hiszen a sok jó rúgótechnikájú játékos remekül érvényesülhetett volna a csúszós talajon. Ehhez képest elképesztően gyenge teljesítményt láttam, mert az általam tényleg jó futballistának tartott Kanta József gyengélkedése meghatározta a fővárosiak játékát. Lassú, körülményes, pontatlan volt az MTK, zéró agresszivitással, és a megszokott gyors futballhoz képest nagyon kevés helyzet kialakításával.
De vajon miért?
Az első félidő tragikusan gyengére sikeredett, komoly helyzet nem is alakult ki, csak lehetőségek voltak. Az MTK valamivel tervszerűbben futballozott, de ez a jó játékhoz kevés volt. A második félidő két gyors paksi helyzettel kezdődött, aztán egy nagy vendéglehetőséggel folytatódott, az ötvenötödik perctől pedig visszasüllyedt arra a színvonalra, amellyel az első felvonást jellemeztem. A tévés kommentátor azt mondta, mindkét csapat jól megszervezte a védekezését, és mivel mindkét együttesnek a rövidpasszos, kombinatív játékra alapul a filozófiája, egyszerűen elrontották egymás játékát. Az én véleményem viszont az, hogy mindkét csapat nagyon gyengén futballozott. Ezer néző sem volt a stadionban, ez pluszban megadta a meccs alaphangulatát. Egyik alakulat sem érdemelt győzelmet ezzel a játékkal, így igazságos a pontosztozkodás.
