Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
„Miért érzem mégis azt, hogy a cirkusz az ugyanaz
Ugyanaz a bűvész és a trükkje ugyanaz”
Semmit nem bízott a véletlenre a Videoton, a pályaválasztói jogot felcserélve legjobb összeállításában, az első hazai győzelem megszerzésének reményében fogadta az újonc Egri FC együttesét. A hazaiak azonban sokáig mégsem veszélyeztették a hevesi kaput, a fehérvári támadások lassúak és körülményesek voltak. A vendégek ráadásul többször is labdát szereztek a baloldalon, amelyekből megindulhattak volna, de többnyire még a beadásokig sem jutottak el. Az első félidőben szinte egykapuzó Videoton átlövéseivel sem ért célt, így gól nélkül vonultak pihenőre a csapatok.
Fordulás után sokat változott a játék képe. A szervezetten futballozó Egri FC egy kontrából igencsak meglepte a Videotont, és ha nincsenek Mladen Bozsovics kapus bravúrjai, növelhette volna előnyét. A fehérváriak újabb támadók játékba állításával próbálkoztak, de az átütőerő továbbra is hiányzott a hazai csapatból. Aztán a mérkőzés utolsó öt percében jött ugyanaz a cirkusz, amit korábban már megszokhattunk a Videoton-meccseken: egy Torghelle-fejes és egy kamutizenegyes…
– Teljesen más hangulatot, iramot és más futballt láttam ezen a találkozón, mint az Újpest–Ferencváros meccsen, főleg az első félidőben – kezdte az elemzést a Rangadó.hu szakértője, Sport Zoltán, aki tökéletesen tisztában van a magyar labdarúgás iszonyaival és viszonyaival egyaránt. – A Videoton a legerősebb összeállításában, négy-kettő-három-egyes hadrendben, a csütörtöki, nemzetközi meccsre készülve kezdett. Igen ám, de erőlködött és lassan szövögette támadásait. Nem volt egyszerű feladata, hiszen az Eger gyakorlatilag kilenc emberrel védekezett. A hazaiak a harmincadik perctől próbálták gyorsítani a játékot, de a tizenegyesgyanús szituációkon kívül helyzetet nem tudott kialakítani.
Szakértőnk számára nagyon meglepő volt, hogy a gyors és jó képességű hazai játékosokat nagyon kevés mozgás jellemezte.
– A Videoton támadó- és középpályás-szekciója is kevés mélységi és szélességi mozgással játszott, szinte állófutballt mutatott be az Eger tizenhatosa előtt – folytatta Sport Zoltán. – Az egri vitézek bunkerfocit játszottak, sokszor öt védővel és négy szűrő középpályással védekeztek, támadás-felépítésük az első félidőben gyakran nem is volt. Érezhetően csak a pontrúgásaikra alapoztak. Hihetetlenül gyenge első félidőt láttam, helyzetek és iram nélkül, és hiába beszélünk betömörülő, szűk, zárt védekezésről az Eger részéről, a fehérváriaknak lett volna lehetőségük váltani, sok elmozgással kimozgatni a statikus vendégvédelmet, mélységből beindulni, és szélességi keresztmozgássokkal megbontani az egri falat. Ehelyett a fehérvári középpályások a kaputól harminc-negyven méterre beívelt labdákkal próbálkoztak, amelyeket a jól fejelő ellenfél könnyedén hárítani tudott.
A Rangadó.hu szakértője megjegyezte, hogy kimondottan jól fejelő támadói vannak a Videotonnak is, viszont az alapvonalra lekerült játékosok beadásai sokkal veszélyesebbek lehettek volna, mint a céltalannak tűnő ívelgetés.
– A második félidőben azonnal cserélt a fehérvári csapat, Kovács Istvánt én is behoztam volna, hogy felgyorsítsa a támadójátékot. Utána tíz-tizenöt percenként újra cserélt a fehérvári stáb, először Torghelle Sándor, utána Walter lépett pályára, de a támadójáték egészen a nyolcvanötödik percig semmit nem változott – vélekedett Sport Zoltán. – Ellenben az ötvenedik és a hatvanadik perc között az Eger produkált egy olyan tízpercet, ahol élményszámba menő, gyors, egyritmusú kontrákat játszott végig. Ebből Koós Gábor szerzett gólt az ötvenötödik percben, és pillanatokkal később újra ugyanilyen szituációból került helyzetbe a látogató, de Bozsovics védett. Az ezt követő szögletből Preklet Csaba fejelt a rövid saroknál a felsőlécre, és a lepattanó gól lett volna, de a hazai kapus hatalmas bravúrral megtolta a labdát, és megmentette csapatát. Hiába a kilencven százalékos labdabirtoklás, hiába jobb csapat a Videoton a játékosállományát tekintve és a lehetőségek terén, minden tekintetben, mert az Eger abban az öt-tíz percben simán eldönthette volna a meccset!
Ezzel ellentétben Walter sokat változtatott a fehérváriak támadójátékán, többször került az egri védelem mögé, és a nyolcvanötödik percben egy ilyen szituációból, az ő gyönyörű beadásából fejelt egyenlítőgólt Torghelle.
– Akkor érezhető volt, hogy bajban van az Eger, hiszen mind fizikálisan, mind fejben elfáradt, szinte pillanatokra sem tudta megtartani a labdát, és eljött a kilencvenkettedik perc – magyarázta szakértőnk, aki természetesen az utolsó pillanatok eseményeiről is elmondta a véleményét. – A mérkőzést elemzése közben egyik csapatnak sem szurkoltam, mégis azt kell mondjam, igen véleményes tizenegyest kapott a Videoton. Egy szöglet után a védő és a támadó párharcot keresett, Renato Neto nagyot esett, és igaz, volt némi kontakt a két játékos között, én nem adtam volna ilyen szituációra büntetőt. Nikolics belőtte, és a középkezdésre már nem is volt idő. A mérkőzés konklúziója, hogy nagyon gyengén futballozó Fehérvárt láttam. Azt is tudom és sejtem, hogy tíz emberrel védekező csapatot nagyon nehéz megbontani, viszont jobb felfogásban, több mozgással, sokkal több helyzetet kellett volna kialakítania a Videotonnak, még egy ilyen defenzív vendég ellen is. Minden tiszteletem az Egeré, hiszen, igaz tőlem távolálló és nem szeretett célfutballal, de pontközelbe került, egységes volt, nagyon szervezetten védekezett, viszont a végét fizikálisan és fejben sem bírta.
