Álomkezdés, szombathelyi módra: Radó András révén már a harmadik percben vezetést szerzett a Haladás, és ennek köszönhetően a folytatásban nyugodtan játszhatta a saját játékát. Ez a saját játék pedig olyan volt, amilyet a vasiaktól a közelmúltban megszokhattunk, őszinte, hajtós, lelkes futball, sok kezdeményezéssel, támadással, labdajáratással. A siófokiaknak kevés esélyük volt az eredmény kozmetikázására, sőt a Halmosi Péter megrúgásáért megítélt (véleményes) tizenegyest értékesítő Iszlai Bence révén kétgólos hátrányban voltak a szünetben. A fordulás után már csak elvétve adódtak gólszerzési lehetőségek, de a kapusok azért nem mehettek szabadságra… Egy-két nagy lövés itt is, ott is, majd jött Kenesei Krisztián bombája a 77. percben, amely a harmadik vendéggólt jelentette. Ahogy a legelején sejteni lehetett: ez bizony gyorsan eldőlt, hiszen hamar hátrányba került a Siófok, amely a mérkőzés folyamán képtelen volt számottevő nyomást gyakorolni ellenfelére.
– Viszonylag korán itt voltam a meccs előtt, és már a bemelegítés során is feltűnt, hogy a szombathelyi játékosok sokkal jobban ki vannak hegyezve, mint a hazaiak. A kezdés után ez abszolút meglátszott a játék képén is, és egy szép mélységi passz után sikerült gyorsan vezetést szerezni – elemezte a látottakat a Rangadó.hu szakértője, Andorka Gábor, a Haladás egykori kapusa. – A továbbiakban végig ugyanebben a mederben folyt tovább a meccs, szépen játszott a Haladás. Szimpatikusan küzdöttek a siófokiak, próbáltak megtenni mindent, de gyakorlatilag esélyük sem volt, mivel taktikusan, okosan futballoztak a vendégek, s a középpályán „kihúzták” a területet. Mint minden győzelemért, ezért is meg kellett küzdeni, de elegáns, meggyőző teljesítménnyel sikerült megszerezni a három pontot. Számomra nagyon érdekes volt, hogy a második félidőben Artner Tamás kipróbálta a kétcsatáros játékot, ami adott esetben a csapat hasznára lehet, és érdekes színfolt lehet a jövőben.
