NB I

A rutin helyett a munkában hisz

Szakmailag is kiváló lehetőségnek tartja új csapatát Rácz Ferenc.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Alig több mint három héttel ezelőtt csatlakozott az MTK keretéhez a korábban Kozármislenyben futballozó Rácz Ferenc, azonban a fiatal támadó a szlovák Senica elleni Európa Liga-selejtezőkön máris beverekedte magát Garami József vezetőedző kezdőcsapatába. A 21 éves támadó a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, átigazolásánál motiválta az NB I-es szereplés lehetősége, de döntését főleg szakmailag mérlegelte.

– Természetesen nem volt mellékes szempont az ajánlat mérlegelésénél, hogy élvonalbeli csapathoz igazolhatok – kezdte Rácz Ferenc. – Volt több ajánlatom is, de az MTK megkeresése nem csak az első osztályú tagság miatt volt nagyon vonzó, fejlődésemet tekintve is nagy lehetőséget látok abban, hogy itt játszhatok. Leginkább szakmai szempontok alapján hoztam meg a döntésemet.

– Sikerült is hamar bemutatkoznia a csapatban. Hogy élte meg a két mérkőzést és a kiesést?
– Érdekes két találkozón vagyunk túl. Szerettünk volna bizonyítani, de sajnos mindkét meccsen hasonlóan szerencsétlen körülmények között kaptuk a góljainkat, így nem sikerült a továbbjutás.

– Mondhatjuk, hogy a rutintalanság döntött? Két piros lap és az utána lévő kavarodás okozta az MTK vesztét.
– Úgy gondolom, a pályán minden okkal történik. A labdarúgáshoz a szerencse, illetve a balszerencse is hozzátartozik. Az a két eset az utóbbi kategóriába sorolható, legalábbis a mi szempontunkból. Nem hiszek a rutinban, sokkal inkább a munkában. Keményen dolgozva minden hátrány lefaragható.

– Milyen célokkal vág neki az MTK-val a bajnokságnak?
– Külön elvárásokról eddig nem egyeztettünk a vezetőkkel. Nem is érzem ezt fontosnak, hiszen egy profi játékos minden meccsen győzni akar. Nem járnék edzésre, ha nem az lenne a célom, hogy a következő hétvégén győzelemhez segítsem a csapatomat. Minden meccset meg akarunk nyerni, csakis ez az egy cél lebeghet a szemünk előtt.

Olvasói sztorik