„Az Európa-bajnokság után azt gondoltam, a közös álmunk válóra válhat. Hittem benne, hogy versenyképesek lehetünk Angliával és Lengyelországgal szemben. És igazam lett. Szereztünk ellenük öt pontot, s bár tudtam azt is, hogy Albánia kemény ellenfél lehet, azzal nem számoltam, hogy kétszer kikapunk tőlük” – mondta a DIGI Sport híradójának, a Sport 24-nek Marco Rossi, aki komoly kritikákat kapott az albánok elleni két vereség után.
„Bántottak a szurkolóktól érkezett kritikák egy kicsit. Tudja miért? Mert sokan támadtak anyagi oldalról megközelítve az esetet. A pénzről beszéltek egy olyan helyzetben, amely számomra egyáltalán nem erről szól.
Magyar szövetségi kapitánynak lenni nem pénzkérdés a számomra! Háromszor, négyszer több pénzt kereshettem volna máshol.
A Premier League-ből és a Chamionshipből is voltak ajánlataim, de visszautasítottam ezeket az Eb után. El tudja képzelni, milyen pénzekről beszélünk? És akkor engem ezzel támadtak. Elutasítottam azokat a megkereséseket, mert nem akartam elhagyni a magyar labdarúgó-válogatott kispadját. Szóval, volt egy pont, amelyen túl nem éreztem jogosnak a kritikákat, de az eredményeink miatt érthető volt, hogy bíráltak minket. Bántottak a nem szakmai jellegű kritikák.”
Sokakat meglepett, hogy az Albánia elleni fiaskó után Angliában kiváló játékkal ért el 1-1-es döntetlent Rossi csapata.
Engem is meglepett, hogy miután kikaptunk az albánoktól, három napra rá döntetlent játszottunk a Wembleyben.
Senkivel nem beszéltünk, nem volt vezetői találkozó semmi. A srácok három nap alatt újra elértek egy szintre, egy olyan csapat ellen, amely meg akart verni bennünket. Emlékszem az összes kritikára, amelyet Gareth Southgate-nek el kellett viselnie. Sokan azt akarták, hogy rúgják ki – azt az embert, aki az Eb-döntőbe vitte Angliát. El kell fogadnunk, hogy a mi munkákhoz ez hozzátartozik. Ha nyersz, jó edző vagy, ha veszítesz, idióta. Tiszta, ez tipikus reakció, ezek a fajta érzelmi hullámok a munkánk velejárói. Ebből kifolyólag, a jövőbeli tervekkel is okosan kell bánni.”
„Magyarország megadta nekem a lehetőséget, hogy rendes vezetőedző lehessek. Ha nincs ez a lehetőség, elképzelhető, hogy valamelyik híd alatt lennék Olaszországban. Nincs annyi híd ott, mint Magyarországon, de biztosan találtam volna egyet.
Az érzéseim mindig is különlegesek lesznek Magyarország iránt. Mindent szeretek ebben az országban, de bevallom, vannak kritikák, amelyek nem esnek jól, és őszintén mondom, az időnként tapasztalható pesszimista hozzáállás sem tetszik. Sok olyan pillanatom van, amelyet megkönnyeztem, ezek örök emlékek. Próbálkozom a nyelv elsajátításával is, de ez nekem valahogy nagyon bonyolult, lehet, nem vagyok elég intelligens. Nagyon szeretem ezt az országot. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy klubedző legyek Magyarországon.
Egyelőre nehezem tudom elképzelni, mert, ha mondjuk holnaptól már nem lennék szövetségi kapitány, azonnal biztosan nem tudnék klubedző lenni, bár lehet, hogy nem így van. 2025 után, amikor lejár a szerződésem az MLSZ-szel, több mint boldog lennék, ha lenne megkeresés valamelyik magyar csapattól, természetesen nyitott lennék egy beszélgetésre.”
Marco Rossi számára a vízilabda is fontos sportág, hiszen a fia pólózik.
„A leginkább követett sportág a foci után természetesen a vízilabda. A fiam miatt, aki Ortigiában játszik, de Simone nem csak vízilabdázó, hanem futballedző is. Komolyan, megvan a licence. És meccselemző is. Állandóan ebben a világban mozgott, és a vízilabda mellett a futball szakértője is lett. Én próbálok a vízilabdával tenni hasonlóan. A magyar pólósok támadójátéka utánozhatatlan, kivételes. Ezt az iskolát a fiam és én is nagyon kedveljük. A pandémia előtt nagyon sok Ferencváros-meccsre jártam ki. Akkoriban a zöld-fehérek voltak a legjobbak, és elmondható ez más szakosztályukról is. De a vízilabda mellett szeretem a teniszt és a Forma-1-et is, de egyáltalán nem vagyok szakértője ezeknek a sportoknak, csak a focinak, legalábbis remélem, hogy a focihoz azért értek valamicskét.”
