Világosság, 1950. október-december (6. évfolyam, 229-303. szám)1950-12-27 / 300. szám / Arcanum Digitális Tudománytár
Magyar foci sport

Egyszer a futballkarácsony is hozott Puskáséknak egy 6:3-at

Nincs olyan év, hogy ne csodálkoznánk rá arra, hogy Nagy-Britanniában milyen hagyományai vannak a karácsonyi futballnak. De vajon Magyarországon mindig családi körben, sport nélkül ünnepeltek a sportolók? Tudta, hogy hadi helyzet miatt maradt el karácsonyi derbi? És azt, hogy az Aranycsapat tagjai nem Londonban élték át először a 6:3 izgalmát? Kicsit kutakodtunk az Arcanum segítségével.

Az 1800-as évek végén a versenysport még nagyon gyerekcipőben járt, így elsősorban a Vadász- és Versenylap évfolyamaiban tűnt fel pár karácsonyi történet – kérdés persze, hogy a vadászatot mennyire számítjuk ebbe a kategóriába.

Kapcsolódó

A Sport-Világ 1896. január 6-án megjelent száma is csak külföldi példákat hozott, biztosan sokan csodálkozva olvasták, hogy a briteknél „Tom Sullivan egykor ismert evezős, jelenleg pedig a londoni Rutland-szálloda tulajdonosa, versenyek rendezése által elégíti ki az evezés iránt táplált passzióját. Karácsony napjára ismét egy négyes versenyt írt ki, melyen az első díj 5 szopós malacz, a második díj öt kacsa, a harmadik és negyedik díj szeszes italok és szivarok voltak.”

Vagy azt, hogy Londonban a Hyde Parkban levő Serpentine nevű tóban karácsony reggelén 18 úszó szállt vízbe, és a dermesztő hidegben F. W. Thompson nyerte meg a 100 yardos távot.

Mentősöknek jótékonykodott a BTC

Egy évvel később, 1897. december 25-én azonban ugyanezen lap már megírhatta, hogy „A Budapesti Torna Club footballcsapatai a karácsonyi szabadságot sem hagyják kihasználatlanul. Hétközben trainiroznak egyes tagjai a Magyar Úszó Egylet és az Egyetemi footballcsapat tagjaival, vasárnap pedig, karácsony másodnapján ismét intern matchet rendeznek, amelyben a legjobb támadás leend szembe állítva a legjobb védelemmel.”

A BTC később évekig karácsonykor tartotta hagyományőrző jótékonysági fellépését, amely során az első és második csapata mérkőzött meg egymással, a bevételt pedig a mentők javára ajánlotta fel.

1900 karácsonyán fordult elő másodszor, hogy Bécs legjobb csapata, a Vienna Cricket and Football Club vereséget szenvedett egy magyar riválistól: november 20-án a BTC 2-1-re, egy hónappal később a Műegyetemi Football Club szintén 2-1-re verte.

„A Műegyetem győzelme annál örvendetesebb, miután ezzel minden kétséget kizárólag igazolta az őszi mér­kőzésében mutatott rendkívül magas formáját, s így most már három oly csapatunk is van, mely a siker alapos reményével hívhatja ki a külföldi csapatokat” – írta a Sportélet 1901. január 6-i száma.

Az biztos, hogy a környék legjobb klubjai, a Vienna Cricket and Football Club, a prágai Sparta vagy a berlini Viktoria és a karlsruhei Phönix mutatták az utat, így aztán nem meglepő, hogy egyre többen követték példájukat. Például az FTC is.

A karácsony labdarúgó sportja. A magyar sport-, társadalom érdeklődése a karácsonyi ünnepek alatt a messzi Németország felé fordult, ahol a magyar bajnokcsapat munkálkodik azon, hogy labdarúgó­sportunknak becsülést szerezzen.

A Ferenczvárosi Torna Club körútja, mint előrelátható volt, diadallal indult meg. Az első ellenfelek, habár korántsem lehet róluk azt állítani, hogy gyenge tudásúak, még nem közelítik meg annyira a FTC klasszisát, hogy azt az utazási fára­dalmak, idegen terrénum és környezet, stb. a vereségre handicapeljék” – írta a Herkules 1911. december 31-én.

98 éve mindenki pénzes túrán volt

A múlt század elején egyre divatosabbá váltak a karácsonyi túrák, a Budapesti AK például 1913-ban körutat tett Németországban. Hamburgban a Victoria, Kielben a Holstein-Kiel és Berlinben alkalmasint a Preussen volt az ellenfele. Az MTK ugyanezt tette, az elmaradt spanyol út helyett német városokban lépett fel.

A helyzet évről évre fokozódott, a világháború utáni években – mintha mi sem történt volna – ugyanúgy divatosak voltak a német, spanyol, svájci túrák. 1923-ban pedig már az volt meglepő, ha akadt magyar klub, amelynek játékosai itthon, a szerettek, családtagok körében ünnepeltek volna. Erről tanúskodott a Nemzeti Sport 1923. december 27-i számának címlapja is.

„Karácsonyi túrán van a legjobb magyar csapatoknak egész kis serege. Német, olasz és spanyol föld látja vendégül a mi fiainkat s bár egy-két fájó vereség disszonáns hangot kelt, mégis általában véve nagy, szép és jelentős diadalokat aratnak csapataink. Mindenekelőtt megállapítjuk a befutott táviratok alapján, hogy a váratlan hideg tél szinte az összes túrázó csapatnak a teljesítményén nyomot hagy” – olvasható.

Nemzeti Sport, 1923. december 27. / Arcanum Digitális Tudománytár Nemzeti Sport, 1923. december 27.

A Vasas például 7-2-re kapott ki a Barcelonától, a BTC-t a Padova 3-1-re, a Törekvést a Bologna 1-0-ra verte. Az UTE a Saarbrückennel 2-2-es döntetlent játszott, az Újpesti Törekvés SE kétszer is nyert (AC Lombardia 2-1, Firenzei kombinált 3-2), míg az MTK jéggé fagyott havon játszott Zürichben, ahol 1-1-et ért el a Young Fellows ellen.

Ahogy a Nemzeti Sport írta: „Az elmúlt esztendőkben majd minden klubban várva-várták a játékosok a karácsonyi túrát, mindenütt számítgatták az indulás időpontját és bizony számítgatták azt a kis részesedést is, ami majd a jól megalapozott és ügyesen előkészített túra után le fog pottyanni a résztvevőknek.

Egészen szép karácsonyi ajándékokat lehetett venni a karácsonyi túrák jövedelméből.

December 26-i durvulás: hét gól, hat kiállítás

Persze akadtak tétmérkőzések is, az egyik ilyen legrégibb eseményre 1910. december 26-án került sor a Millenárison, ahol az FTC és a 33 FC csapott össze. Alaphelyzetben nem kellett volna karácsony másnapján futballozni, azonban a két csapat október 2-án lejátszott meccsét az FTC – a későbbi legendás kapus, Zsák Károly igazolatlan szereplése miatt – megóvta, így karácsonyi ajándékként lehetőséget kapott arra, hogy kijavítsa a három hónappal korábbi 1-0-s vereségét.

A Zsák-ügy amúgy is érdekes eset volt, a mindössze 16 éves kapus ugyan aláírt a Ferencvároshoz, de a szövetségben nem haladt előre az ügy, ő pedig mindenáron védeni szerettet volna. Így egyszerűen belépett a 33 FC-be, ahol kiválóan szerepelt, ezzel felhívta magára a figyelmet. Az FTC-nél is, ahol nem értették, hogyan szerepelhet másik csapatban.

Szeitler Károly szövetségi jegyző utánanézett a dolgoknak, s kitűnt, hogy az FTC részére való igazolása nem történt meg, de legnagyobb meglepetéssel azt is konstatálnia kellett, hogy a 33-asok részére sincs igazolva, így derült ki a 33-asok végzetes mulasztása

– írta a Sport-Világ 1910. október 31-i száma.

Ugyan a klubot először nyolcpontos levonásra büntették, végül csak kettő pontot vettek el tőle (így utolsó előttiként végezve bennmaradt az élvonalban), de ezt a meccset újra kellett játszania.

Sportvilág, 1911. január 2. / Arcanum Digitális Tudománytár Sportvilág, 1911. január 2.

„Az élvezetesnek híresztelt találkozás elmaradt, láttunk helyette egynéhány játékos részéről olyan játékot, amilyet körülbelül tíz évvel ezelőtt produkáltak. E játékosok nem labdára, hanem tisztán emberre játszottak, a minek azután az lett a következménye, hogy az egyik fél kilenc, a másik fél hét emberrel fejezte be a mérkőzést. A többit kiállította a bíró” – tudósított a Pesti Napló 1910. december 27-én a végül 7-0-s FTC-sikerrel véget ért összecsapásról.

„Olyan visszatetszést keltő, erőszakos és sportszerűtlen játékmodort talán soha nem használt magyar csapat, mint e napon a 33FC. Az bizonyos, hogy volt oka az elkeseredésre, mert az első match megsemmisí­tése katasztrófaszerűen érte s az újabb mérkőzésen mindjárt kezdet után láthatta a csapat, hogy a FTC olyan hatalmas formában van és oly ambícióval feküdt bele a játékba, hogy a 33FC szinte lélegzethez sem jutott és rögtön nagy vereség előérzete szállhatta meg.

Ezek dacára megbocsáthatlan az a durva játék, mellyel a vereség nagyságát csökkenteni akarta

– tette hozzá a Sport-Világ 1911. január 2-án.

Szovjet felderítők miatt maradt el a derbi

1944. december 25-én városi derbit rendeztek volna. A hadibajnokságban akkor egy Ferencváros-Újpest mérkőzés már volt, de az október 29-én, 1-1-es állásnál légiriadó miatt félbeszakadt.

Az újrajátszás december 8-ra tervezték, de ez újabb riadó miatt akkor sem tudták lejátszani. Így aztán jött a karácsonyi időpont, bár a Fradi edzője, Berkessy Elemér nem tudta, lesz-e egyáltalán kezdőcsapatnyi játékosa.

Egy héttel korábban, a MAVAG elleni mérkőzésre készülve a Sporthírlap hasábjain keresztül üzent:

Felkérem a játékosokat, hogy feltétlenül adjanak életjelt magukról. Most nem az a fontos, hogy ki játszik, csak tudjak tizenegy játékost összehozni vasárnapra. Ha előbb nem érnek rá, akkor vasárnap délelőtt 10 órakor minden körülmények között jelentkezzenek a Sport utcai BSZKRT-pálya öltözőjében.

A mérkőzésre azonban sohasem került sor, a szovjet felderítők már Budapesten jártak, nem lett volna biztonságos meccset játszani. A hadihelyzet ellehetetlenítette végül az MLSZ a bajnokságot félbeszakadt bajnokságnak nyilvánította.

Ez a 6-3-as győzelem megelőzte a Wembley-csodát

Noha 1925-26-ban kupát nyert, 1919-20-ban pedig bajnoki ezüstérmes volt a Kispesti AC, a klub sikersorozata – immáron Bp. Honvéd néven 1950-ben kezdődött. Ez volt az az év, amikor a futballcsapat megnyerte az első, majd – miután az MLSZ áttért a szovjet mintájú, naptári év szerinti, tavaszi-őszi bajnokságra, ezért 1950-ben fél bajnokságot is rendeztek – a második bajnoki címét.

A bajnoki címről a december 24-én játszott Bp. Textiles-Bp. Honvéd mérkőzés döntött, amelyet az azokban a napokban legjobb talajúnak tartott pályán, a Megyeri úton rendeztek. A forduló előtt a Honvéd egy ponttal állt a rivális előtt.

Nemzeti Sport, 1950. december 27. / Arcanum Digitális Tudománytár Nemzeti Sport, 1950. december 27.

Nem véletlenül írta a Nemzeti Sport december 27-én, hogy „Olyan ritka jelentőségű és érdekességű volt ez a mérkőzés, hogy versenyre kelt egy válogatott mérkőzéssel is.”

A két oldalon gyakorlatilag a teljes nemzeti csapat felsorakozott, a történeti hűség kedvéért íme a két kezdőcsapat:

Bp. Textiles: Gellér – Kovács II, Börzsey, Lantos – Kovács I, Bosánszky – Sándor, Hidegkúti, Palotás, Szolnok, Kovács IV. Edző: Bukovi Márton
Bp. Honvéd: Grosics (Garamvölgyi, 83.) – Rákóczi, Patyi, Bányai – Bozsik, Városi – Budai II, Kocsis, Horváth, Puskás, Babolcsay. Edző: id. Puskás Ferenc

30 ezer néző előtt Puskás már a 3. percben vezetést szerzett a Honvédnak, de Hidegkuti, Palotás és Kovács IV a 29. percre 3-1-re fordított. Kocsis azonban fejelt két gólt, így 3-3-mal ért véget az első félidő.

Sőt, fordulás után pár perccel Kocsis még egyszer betalált, ezzel a góllövőlistán is átvette a vezetést, de aztán Puskás duplázott, ezzel nem csupán beállította a 3:6-os végeredményt, de második bajnoki és harmadik gólkirályi címét is bezsebelte.

Világosság, 1950. október-december (6. évfolyam, 229-303. szám)1950-12-27 / 300. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

Amikor megjelent a karácsony tündére

Érdekes látni, hogy több mint száz éve mennyivel másképp épültek fel a sportlapok. Bárki elképzelhetőnek tartaná, hogy manapság a címlapon egy érzelmes történet vagy egy óvó-intő, figyelmeztetéssel párosuló írás helyet kapjon?

Az első világháború előszobájában, 1913-ban két olyan kiadványt is találtunk, amely karácsonyi hangulatba csomagolt békefelhívás volt – akkor még csak a sport világát megcélozva.

„Egy könnyű lépésű, sugaras homlokú nő surrant végig az utcákon karácsony estéjén. Aki találkozott vele mind valamilyen furcsa vidámságot érzett a szíve körül, ragyogó lett a szeme s szeretett volna hóval hajigálózni, mint a gyereksereg. Még sürgés-forgás volt az utcákon, noha sok helyen gyújtogatták már a gyertyácskákat s szólalt meg a betlehemi juhászok csengettyűje. Fehér ruhába öltözött cukrászinasok rohantak óriási tortákkal megrakodva, komoly férfiak cipeltek kócsörényes lovakat, meg vattás szőrű báránykákat s csakúgy zengett az utca a jókedvtől és a kacagástól. A tovasuhanó nőcske — a karácsony tündére — egyre szaporábban rótta az utcákat. Rohamosan fogyott a cókmókja, de fogyott az utcanépe is. Este volt, a házakban duruzsoltak a kandallók, az ablakokból fény szűrődött az utcára s vékony gyerekhangok dúdolták a karácsonyi rigmu­sokat: Mennyből az angyal eljött hozzátok, pásztorok” – írta a Sporthírlap 1913. december 22-én.

A karácsony tündére a futballistáknak az egyesületek békéjét és szeretetét, az atlétáknak az összetartozást, az úszóknak a munkakedvet, a tornászoknak a reformot vitte ajándékul.

Mert „a magyar sportnak soha nem volt olyan szüksége békére, mint most. Belső egyenetlenkedés, perpatvarkodás, kiélesedett viszály teszi emlékezetessé a letűnő esztendőt. Nem csoda, hogy nagyon kevés igazi siker jutott osztályrészül. Halkan suhan a karácsony békéje és szeretete a világ fölött … De jó volna, ha belefogódznátok a szárnyába, ti, szövetségek, egyesületek, pályák és mindenrendű osztályosai a magyar sportnak.”

Nemzeti Sport, 1923. december 27. / Arcanum Digitális Tudománytár

A Sportvilág ugyanaznap, 1913. december 22-én megjelent száma „A magyar sport karácsonya” címmel közölt szívmelengető írást.

„Két gyermek áll egy játékosbolt kirakata előtt. Olyan áhítattal néznek át a nagy üvegablakon, olyan hosszasan legeltetik szemeiket a csillogó tárgyakon, hogy még az utca nagy forgalmában is feltűnik. Vágyakozó tekintettel válogatnak a sok válogatni valóban: vajjon mit is hozzon a Jézuska?

Mert hiszen itt a karácsony, amely reánk, sportemberekre nézve szinte észrevétlenül köszöntött be. Észrevétlenül, mert a legtöbb ünnep nekünk nem ünnep. Vasárnapról vasárnapra telve vagyunk sporteseményeknél, ezeken a vasárnapokon folyik a sport szolgálatában a serény munka és így ezek a vasárnapok a mi hétköznapjaink.

És az ilyen igazi nagy ünnepre is, mint aminő a karácsony, többnyire csak a környezet alakulása, vagy az olyan jelenességek figyelmeztetnék bennünket, mint aminő ennek a két gyermeknek az esete is. Ők, a gyermekek tudják legjobban, mikor is érkezik el a szeretet ünnepe és talán nem ítélhetjük el őket azért, ha az ő értesültségüknek némi haszonlesés alapja is van. Ajándékot várnak a karácsonytól és ebben nem állanak egyedül, mert ilyenkor az ajándék utáni vágy fogja el még annak a lelkét is, akinek senkitől sincs várnivalója.

Erről a két kis gyermekről nem ok nélkül emlékezünk meg ennek a sportújságnak első hasábján. Az ő esetük egy kis tükör, amelyből mi, sportemberek, nekünk kedves dolgot látunk, olyant, amely karakterizálja a sportnak magyarországi helyzetét. Mert ez a két, alig hét-nyolc éves gyermek nem a sablonos gyermekajándékok közül választott magának. Hiába kínálkozott ott csábítóan egy hatalmas hintaló, hiába ígért mennyei gyönyörűséget egy egész fegyvertár — puska, kard, dob stb. — a két gyermek nem törődött a tradíciókkal, — ők a Jézuskától egy kis football felszerelést szerettek volna kapni.

Csillogó szemekkel nézték a kis football labdákat és az ő apró lábaikra váló liliputi foolballcipőket: — vajha meghallgatná a Jézuska az ő óhajukat.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!