Csütörtök este Lengyelország ellen debütált a magyar labdarúgó-válogatott a 2022-es világbajnoki selejtezőjének első európai fordulójában. A Puskás Arénában 59 percnyi, rendkívül meggyőző játékot követően 2-0-ra vezetett Marco Rossi csapata, majd őrült hullámvasutazás kezdődött:
- előbb a 60-61. perc között 54 másodperc alatt egyenlített ellenfelünk,
- majd Willi Orbán újra megszerezte a vezetést,
- végül a 90 perc alatt egyetlen pillanatra egyedül maradó világsztár, Robert Lewandowski egalizált, beállította a 3-3-as végeredményt.
Elemzésünkben arra próbálunk választ keresni, a fordulatokban bővelkedő mérkőzés, a 3-3-as döntetlennel megszerzett egy pont után vajon félig üres, vagy félig tele a pohár?
Felállások
Marco Rossi a találkozó előtt azt nyilatkozta: „Két forgatókönyvre is felkészültünk, négy és három védővel is fel tudunk állni, emellett a klasszisaikra, Robert Lewandowskira és Piotr Zielinskire is külön figyelmet szentelünk. A tervünk megvan, kérdés, sikerül-e a pályán megvalósítanunk”.
Válogatottunk szövetségi kapitányának azért kellett több verzióra felkészülnie, mert kollégája, Paulo Sousa ezen a meccsen debütált a kispadon. Rossi így a sötétben tapogatózott, nem tudhatta, hogy a portugál edző marad elődje, Jerzy Brzeczek négyvédős rendszerénél, vagy két nap gyakorlást követően meghúzza az általa favorizált háromvédős felállást.
Sousa kizárólag légiósokat küldött pályára, és húzott egy váratlant: a rutinos, és korábban rendre kezdő Kamil Glik (Benevento) helyett a védelem tengelyébe az újonc Michal Heliket, az angol másodosztályú Barnsley 25 éves légiósát állította.
Végül védekezésben maradt a négyvédős rendszernél, amely a támadásba átmenetet követően annyi változott, hogy a bal oldali védő, Arkadiusz Reca (Crotone) föllépett a következő sorba: Zielinski (SSC Napoli) előtte befelé mozgott, klasszikus tízes pozícióba, területet nyitott, így már az első percektől bátran fellépett a helyére Reca a középpályára, és szárnyvédőként segítette a támadásokat. A portugál edző labdabirtoklásuknál ezzel a 3-4-1-2 -es felállással próbálta feltörni a magyarok védekezésben kialakuló létszámfölényét.
Ennek itták meg a levét a 6. percben, az első magyar gólnál, amikor Fiola Attila labdaszerzése után remekül lépett be a játékba, majd tűpontos passzal ugratta ki Sallai Rolandot, aki Reca üresen hagyott helyén, Bednarek díszkísérete mellett végigszáguldva szerezte meg a vezetést.
Marco Rossi 25. válogatott meccsére készült, így annyi előnye mindenképp akadt kollégájával szemben, hogy jól kiforrott, ráadásul 2020 őszén már kifejezetten eredményesen működő alapjátékot oktatott le a válogatottnak.
Az olasz szakember ennek megfelelően nem variált, támadásban éppúgy 3-5-2-es felállásban (védekezésben ez 5-3-2-re, vagy 5-4-1-re alakult) vezényelte gyepre a magyarokat, mint az Izland ellen sikerrel megvívott Eb-pótselejtező alkalmával, vagy a törökök és szerbek elleni győztes Nemzetek Ligája-találkozókon.
A szerdai, Németország ellen tükörsimán 3-0-ra elvesztett U21-es Eb-csoportkörös mérkőzés után írt elemzésünkben úgy fogalmaztunk, Marco Rossi azért volt képes a Honvéddal óriási meglepetésre a költségvetésben fényévekre előttük járó Fradi és Videoton előtt bajnoki címet szerezni,
Az sem jelentett neki megoldhatatlan problémát, ha egy-egy kulcsjátékosa hiányzott, mert a helyükre vezényelt labdarúgók rendre jól, ismert, megértett, és főképp általuk is elfogadott feladattal illeszkedtek a rendszerbe. Ezúttal
- a sérült Holender Filip helyett Hangya Szilvesztert küldte bal oldali szárnyvédőként pályára,
- míg a védelem jobb oldalára a Lang Ádámnál tán mozgékonyabb, a játékba könnyebben belépő Fiola Attila került,
- továbbá a szintén sérül Szoboszlai Dominik távollétében az Eszéken remek formát mutató Kleinheisler Lászlót jelölte 532 válogatottmentes nap után a középpályára.
59 percen át remekül működött a terv
A magyar válogatott korábbi meccsein kirajzolódott, hogy inkább a bal oldalunkon remekül együttműködő Szalai Attila – Holender Filip – Szoboszlai Doninik – Sallai Roland négyes dominált a védekezésből támadásba átmeneteinknél. Erre az együttműködésre épült a támadótaktika is. Ennek köszönhetően Szalai Attila rendre a legtöbb passzal (70-80 felett) vette ki részét a labdakihozatalok elindításából, és a válogatott a bal szárnyon vezette a támadásai zömét.
Ezúttal azonban két kulcsjátékos is hiányzott, így Rossi a védelem irányítását középen Willi Orbánra bízta, míg Fiola pályára küldésével osztotta meg a labdakihozatali feladatokat a jobb és a bal oldalunk között. Szalai a korábbiakhoz képest kevesebbet, 47-et passzolt (35 pontos, 74 százalékos sikeresség), míg Fiola 48/43-as, azaz 90 százalékos mutatót produkált.
Ennek köszönhetően a mérkőzés folyamán visszatérően az a séma köszönt vissza, hogy a Fehérvár játékosa az ellenfél védői közül kilépő, ezzel őket pozíciójukból kimozgató Szalai Ádámot kereste direktben a labdával, aki vagy a helyére befutó Sallait játszotta meg azonnal, vagy visszapasszal a középpályásokra, Kleinheislerre, Nagy Ádámra, vagy Kalmár Zsoltra bízta ezt a feladat. Azzal, hogy gyakrabban próbálkoztunk a jobb oldalon a labdakihozatallal, válogatottunk egyúttal a lengyel védőket is arra húzta, ezzel kiürítette a támadóharmadunk bal oldalát, ahova Hangya lépett fel. Ezzel tovább osztódott a lengyel védők figyelme.
A Fehérvár védője rengetegszer maradt üresen megjátszható. A magyar csapat második helyzete, amelyet végül Lovrencsics lőtt a kapus kezébe, pont egy ilyen szituáció után, Hangya beadásából alakult ki.
A lengyelek hiába birtokolták többet a labdát az első félidőben (62 százalék), türelmesen játszott válogatottunk, pontosan zártuk a passzsávokat Lewandowski és Milik előtt védekezésben, és mivel a labdaszerzések után rendkívül gyorsan fejlődtünk fel támadásba, az első gólunk után további helyzeteket is kidolgoztunk. Eközben a lengyel válogatott körülményesen futballozott, félkemény passzaikkal nem járatták elég gyorsan a labdát, és ez szerencsére nem segítette a támadásvezetéseiket. Annyira nem, hogy az első valamirevaló kísérletük 27. percben Milik fejese volt, az is kapu mellé ment. Összességében 45 perc alatt még egy próbálkozásuk akadt, az sem talált kaput, szemben a négy magyar kísérlettel, amelyből egy elakadt Szczesnyben (Lovrencsics lövése), de egy utat talált a hálóba.
A második félidő 53. percében szerzett második gólunkban Fiola (kiállítás ide vagy oda, a meccs legjobbja) szintén főszerepet játszott, hiszen a labdavesztésünk után Orbánnal közösen birkózta le Lewandowskit, majd indította azonnal Lovrencsicset a jobb szélen. Megjegyzendő, az MLSZ statisztikái szerint Szalai Attila után (85) Fiola vállalt a legtöbbször szerepet az akcióinkban (78). 12 labdaszerzést produkált a meccs alatt, amely egészen magas szám, illetve 9-ből 7 párharcát is megnyerte (78 %).
Sousa 19-re lapot húzott
2-0-á vezetésünknél Paulo Sousának nem maradt más választása, 19-re lapot húzva nyúlt bele a meccsbe. Az 59. percben lényegében beismerte, hogy nem jött be húzása, Glikre cserélte az újonc Heliket, és Piatek, illetve Józwiak személyében pályára küldött két újabb támadót. Ezzel egyszersmind átállt egyértelmű 3-4-3-as játékrendszerre. Sajnos bejött neki.
Védőink nem jól osztották el a hirtelen megnőtt számú lengyel támadókat, ennek köszönhetően 54 másodpercen belül kaptunk két gólt, ráadásul mindkettőt a két lengyel cseretámadó hozta össze.
Különösen a második fájó. A jobb oldali labdakihozatalunk alkalmával Lovrencsics passzolt ellenfélhez, de a nagyobb baj inkább az, hogy Hangya nem reagálta le megfelelően a játékhelyzetet, ezért a meccs eleji taktikai utasításának megfelelően sprintelt fel eközben a bal oldalon. Ebben a lengyel felállásban már túl hamar helyezkedett támadó pozícióba, így nem is ért vissza a védekező területére (igaz, már a félidőben húzta a lábát), a helyén jött el Józwiak, majd egyenlített ki.
Rossi is azonnal reagált, Hangyát és Lovrencsicset lekapta, helyükre Lang Ádám és Loic Nego állt be. Szerkezetben nem változott semmi, ellenben Fiola foglalta el Hangya baloldali szárnyvédő pozícióját, míg Lang Fioláét.
Sőt, kiemelendő, hogy rövid megingás után újra mertünk előrefelé védekezni és támadni a győzelemért. Orbán góljánál újra felcsillant a győzelmi remény, amit aztán egy újabb helyezkedési hiba – a meccsen először hagytuk magára Lewandowskit –, és egy világsztár parádés megoldása fosztott szerteszét.
Összegzés
Leszámítva a 60-62. perc közt történteket, döntő többségében az történt a pályán, amit Marco Rossi elképzelt, de a kétpercnyi kihagyásnak köszönhetően elúszott a bravúr. A lengyel válogatott mégis csak 19. a világranglistán, a világ legjobb formában lévő csatára náluk futballozik, a keretük összértéke 282 millió euró, szemben a magyarok 59,6 milliójával. A Puskás Arénában azonban egyáltalán nem látszott ez a különbség, ahogy a labdabirtoklást (37/63 százalék) és az ebből következő passz-számot (330/600) leszámítva valamennyi mérkőzés mutató is nagyjából egyensúlyban maradt.
A mérkőzést követően Szalai Ádám úgy fogalmazott:
Próbáljuk meg helyén kezelni ezt a mérkőzést. Ha valaki azt mondja a mérkőzés előtt, hogy 3-3 lesz a végeredmény, lehet kicsit pozitívabban értékelem, mint most. Ha 2-0 után azt mondják, hogy hamarosan egy percen belül 2-2 lesz, akkor viszont nagyon kritikusan fogalmaznék. Tisztában vagyunk vele, a lengyel játékosok honnan jöttek, milyen erőt képviselnek hozzánk képest, mégis azt mondom, ebben most kicsit több volt.
Igaza van, világranglistástól, világsztárokkal, játékosértékekkel együtt, mi is így éreztünk. Azzal a fontos megjegyzéssel, hogy az a bizonyos pohár nem félig üres, hanem félig tele van.
