Az U21-es, félig hazai rendezésű – Szlovénia a másik házigazda – Európa-bajnokság szerda este tükörsima 3-0-s vereséggel indult Magyarország számára. Bár válogatottunk pályára lépő tagjai becsülettel küzdöttek, a magyar és a német válogatott játéka közötti minőségbeli különbséget semmi sem ábrázolja jobban, mint a mérkőzés alapstatisztikái, ahol a piros szín durván Stefan Kuntz csapata felé billent.
A tizenhat vizsgált játékelem közül csak háromban produkált nagyobb számot a magyar csapat, mégpedig a szabálytalanságok a sárga lapok, illetve a két kapus közti védések tekintetében – ezek nem az örömre okot adó kategóriák. Minden más téren a németek durva fölényét mutatja a statisztika. Lássuk, mi okozhatja a támadások és a veszélyes támadások, a szögletek, illetve a mindebből következő kapura lövések száma közti hatalmas differenciát, a magyar válogatott tehetetlenségét!
1. A német U21 inkább U23, a magyar közelebb áll az U19-hez
Ugyanis miközben az U21-es Európa-bajnokság nevében azt sugallja, hogy itt kérem 21 éves, vagy annál fiatalabb fiúk szaladgálhatnak csak a pályán, ezzel szemben a szabály szerint 1998. január 1. után született labdarúgók vehetnek részt a magyar-szlovén rendezésű tornán. Avagy gyepre léphetnek itt olyanok, akik már jócskán elmúltak 23 évesek. Minket az is sújtott, hogy a felnőtt és a U21-es Eb összecsúszásával megszűnt a lehetősége annak is, hogy a korosztályba beférő A-válogatott Szalai Attila, Schäfer András, vagy az egyébként sérült Szoboszlai Dominik itt játsszon.
Aki kicsit is képben van a fejlődésélettannal, az tudja, 23 éves korra még a fizikai téren később érő játékosok is minden téren felnőtté válnak, bőven utol kell érjék a normál ütemben növekvő, vagy a korán érő gyerekeket.
Ennek tudatában érdemes összevetni a két csapat kezdő tizenegyének átlagéletkorát. Tekintsük ezt a 17. objektív, statisztikai adatnak.
Bár elsőre szembeötlő a különbség a játékosok klubjai, és a két csapat kezdő tizenegye közötti piaci értékkülönbség között, mégse erre fókuszáljunk. Inkább arra, hogy a magyar válogatott átlagéletkora a 20,45 év, szemben a németek 21,7 évével. Már ez az 1,3 év differencia is árulkodó, de ha még jobban összevetjük a táblázatot, látszik, hogy
- a német válogatottban hét labdarúgó született az 1998-as évben,
- kettő már elmúlt 23 éves, további négy egy-két hónap múlva ünnepli a születésnapját,
- szemben az egyetlen 1998-as magyar (Zentán született, Szerbiából honosított) Szőke Adriánnal.
Tovább árnyalja a képet, hogy
- míg ellenfelünknél a két legfiatalabb 2000-ben született,
- addig nálunk négyen 2000-ben, ketten 2002-ben!
Aki foglalkozott már utánpótlásképzéssel, szülőként látott már bármilyen labdajátékban korosztályos mérkőzést, pontosan tudja, hogy egyévnyi korosztálykülönbség U9-U19-ig bezárólag komoly, futballban minimum három gól különbséget jelent az idősebb csapat javára.
2. A játékminőség különbsége azonban csak a korral nem magyarázható
Ez azonban mégiscsak U21-es Eb, ahol a szurkoló azt várja, akármelyik évben is születtek játékosaink, ha már pályára léptek, megfelelő játékszervezés és játékosminőség mellett mossák el ezt a korosztályos differenciát. Akár jogos is lehetne ez az elvárás, ha hazánkban a mai napig nem úgy tekintenének erre a korosztályra, mint akik „a felnőtt futball előszobájába léptek”. Itthon az utánpótlásképzés egészen kis kortól kezdve a felnőtt futballba való átvezetésig bezárólag ezt a szemléletet követi. A 19-20-21-22 éves labdarúgókat hazánkban egy-két kivételtől eltekintve ezért hívják a legjobb esetben is csak tehetségnek. Ennek megfelelően kapnak játékpercet a felnőtt első és a másodosztályban is a legjobbak.
Ezzel szemben a német labdarúgás koncepciója (az osztrák, svájci, belga, holland minta is ez) lassan két évtizede egészen más. A 2000-es évek elején lerakott futballreformjuk a futballistaképzés tervezett lezárását előrébb hozta. Nézőpontjuk szerint olyan hatékonysággal kell egészen fiatal korban kiválasztani, majd másfél évtizeden át úgy kell foglalkozni a labdarúgó-palántákkal, hogy az igazi tehetségek mind fizikai, mind taktikai, mind mentális értelemben 19 éves korukra készen álljanak a felnőtt futballra. (Ausztriában például U18-as az utolsó utánpótlás-bajnokság, utána ki-ki az addig megszerzett tudása, képessége szerint elérhető felnőtt futball valamelyik szintjén folytatja)
A Bundesliga-csapatok így is állnak hozzá a fiatalokhoz. E folyamatot kifejezetten segíti az, hogy az első-, másod-, harmadgenerációs bevándorlók gyermekei biológiailag korábban érnek az átlagnál – a magyarnál még inkább –, de láthatóan az echte németek közül is azok maradnak 19 évesen felszínen, akik sebességben, technikai tudásban már elérik a kívánt szintet, vagy bizonyítottnak látják, hogy bár későn érő típus, de 2-3 év múlva utoléri a többieket.
![U21-es Eb: német férfiak játszottak magyar fiúk ellen 2](https://s.24.hu/app/uploads/sites/23/2021/03/000_96p24f.jpg)
Ennek köszönhetően lassan tíz éve uralják a németek az U15-ös, U17-s, U19-es európai utánpótlástornákat – a spanyolokkal és az utóbbi években az angolokkal. Mivel gondolkodás nélkül dobják a legmagasabb szintű felnőtt futball mély vizébe azt, aki arra alkalmas, az U21-es Eb-ken már olyan komplett futballisták állnak a rendelkezésükre, akiknek 70-80 Bundesliga meccs van a lábukban, lásd, Maier, Ridle Baku, stb..
3. Sematikusan játszani miért is gáz?
A magyar és a német futballképzés, ergo a profi bajnokság játékelképzelése közt más jelentős különbséget is találunk, amely a szerda esti meccsen is kidomborodott, mégpedig a játék folyamatosságában, végső soron a játék sebességében. Szögezzük le gyorsan, ha párba állítanánk és 30 méteren versenyt futtatnánk egy-egy német és magyar válogatottat, nem kapnánk jelentős különbséget, sőt, kijelenthető, több párosnál is felénk billenne a mérleg.
Szerda este a stúdióban ülő Simek Péter szakértő is arra hivatkozott, semmi különöset nem csinálnak a németek, minthogy sémák szerint építik a támadásokat. A szünetben mutatott is egyet, amint a bal szélen passzal viszik beadásig a labdát, majd azt mondta, ilyenből harmincat is kiemelhetne. Ebből akár az is leszűrhető, a „sematizált játék” gáz, ellene könnyű játszani. Pedig dehogy.
Ferenczi Attila, aki a labdarúgásunk múltját kutatja rendületlenül, minderre remek, ráadásul magyar példát hozott. Egy internetes hozzászólásában Holits Ödön és Mamusich Mihály 1936-ban kiadott „A Modern futball elmélete” című könyvében Holits így fogalmaz a sablonjáték előnyeiről:
- ez adja meg a játékosoknak a cselekvés biztonságát és a csapat játékának jellegét,
- biztos útmutatóul szolgál a játékosoknak,
- elvezet a helyzetek tudatos kialakításához és megismétlődéséhez és ennek folytán a játék eredményesebb kihasználását hozza magával.
Ugyanebben a könyvben az ötletjáték és a sablonjáték összevetésekor úgy fogalmaz Holits, aki 1924-ben a válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett:
- Mindig alkalmazni fogom a sablonokat, ha az ellenfél nem ismeri fel azokat, ha nem tud ellenük védekezni (lásd a magyar U21-es válogatottat), vagy ha a helyzet írja elő.
- Elhagyom azonban, ha látom, hogy az ellenfél már felkészült rá, kiismerte (nyilván Gera Zoltán felkészítette erre Mezeiéket) és ellenhúzásaival meg tudja hiúsítani (na ez az, ami nem ment).
![U21-es Eb: német férfiak játszottak magyar fiúk ellen 3](https://s.24.hu/app/uploads/sites/23/2021/03/000_96p9kz.jpg)
Ha azt gondolnánk, Holits lassan százéves könyve idejétmúlt, tévedünk. A németek futballgondolkodása, alapjátéka – és nem csak az övék – épp úgy sablonokra épül, avagy a gondolkodásmód mit sem változott Holitséhoz, ha úgy tetszik, a legendás dunamenti iskolához képest. A németek leoktatott és a meccsen is számon kért, alkalmazott sémái segítik a labdarúgóikat abban, hogy az ellenfél kapuja elé érve előtérbe kerülhessen a játékosaik ötletessége.
A magyar labdarúgó utánpótlásképzésére legkevésbé jellemző a sablonok leoktatása, ezért a gyerekektől mérkőzéseken látott játékban, különösen a támadásépítés terén, elvétve látni sematizált, avagy visszatérően felismerhető játékmenetet. Egyrészt azért, mert a mondás szerint „az ellenfél játékát elrontani mindig könnyebb, mint építeni a sajátodat”, másrészt az általános edzői magyarázat szerint azért, „ha sematizálsz, megkötöd a gyerek kezét, ezzel a labdarúgódból kiölöd a kreativitást”.
Ezért is alakulhattak ki azok a ma már szakzsargonként elkönyvelt futballfrázisok, mint például „az ellenfél hibáiból él”, mert aki abból él, annak nincs elképzelése, hogyan szerezzen gólt, ezért inkább kivár.
Marco Rossi is azért volt képes a Honvéddal óriási meglepetésre bajnoki címet szerezni a költségvetésben fényévekre előttük járó Fradi és a Videoton előtt, sokakat meglepve azért tudta az utóbbi időben eltüntetni válogatott szinten a magyar futball nyilvánvaló hendikepjét, mert van játékkoncepciója, amelyet jól legyakoroltatott játékséma képében jelenít meg a pályán.
„A sablonok használata mellett az ötletes játék semmit sem veszít értékéből, rangjából. Mert már ahhoz is ötletesség kell, hogy az adott pillanatban a megfelelő sablont válassza ki a játékos – feltéve, ha több is van a csapatnak” – idézi Ferenczi Attila a ’20-as, ’30-as évek nagy magyar edzőinek alapvetését. A szerda esti U21-es válogatott meccskép alapján azt kell mondjam, alighanem igazuk van.
4. Nemzetközi meccsen sokkal kevesebb a szabálytalanság
A magyar és a német képzés, a felnőtt futball játékelképzelés közötti jelentős különbség az is, hogy míg nálunk az inkább „állítsd már meg valahogy”-ban, avagy szabálytalanságban gondolkodik az edző, ergo a játékos is, ha az ellenfél gyors támadásépítését kell megakadályoznia, addig a német koncepció szerint a labdavesztés utáni védekezésbe átmenet is gyors, rendezett és tudatos területszűkítéssel zajlik és csak legvégső soron van szabálytalanság (az esetek többségében az sem szándékos, inkább elkésett szerelési kísérlet).
![U21-es Eb: német férfiak játszottak magyar fiúk ellen 4](https://s.24.hu/app/uploads/sites/23/2021/03/000_96n9bb.jpg)
E magyaros edzői felfogásnak köszönhetően az utánpótlásban eltöltött évek alatt már-már reflexszerű szabálytalanságra nevelődnek a labdarúgóink. Egy-egy átlagos magyar NB I-es meccsen 30-40 közötti szabálytalanság miatt áll a játék, nincs ez másképp a korosztályos nagypályás bajnoki mérkőzéseken sem. Ehhez képest a szerdai magyar-német első félidejében összesen kilenc szabálytalanság történt, a németek részéről három (a másodikban összesen 13; 7 magyar, 6 német).
Megjegyzendő, mindkét ország játékvezetői felfogása is alkalmazkodik ehhez a szemlélethez. A Bundesligában gondolkodás nélkül oszt ki a spori a második percben sárgát egy-egy ellentámadást megakadályozó, jól láthatóan nem a labdára irányuló szabálytalanságért, ennek szellemében vezetik a nemzetközi felnőtt és korosztályos válogatott meccseket is a FIFA- és UEFA játékvezetői keret tagjai. Magyarországon a játékvezetők még mindig távol állnak ettől a szemlélettől, igaz, a játékosok sem partnerek a tiszta játékban.
A honos edzői és játékvezetői felfogás összességében azt eredményezi, hogy aki eddig itthon ahhoz edződött, hogy több alkalommal is a játék leállása közben hátrasétál, és úgy foglalja el a védekező pozícióját, az a folyamatos játék mellett mindvégig futva, gyakran sprintben kell hátrafelé közlekedjen, és
![U21-es Eb: német férfiak játszottak magyar fiúk ellen 5](https://s.24.hu/app/uploads/sites/23/2021/03/000_96p9lk.jpg)
Összegzés
Az elmúlt 12 évben Németországon (2009, 2017 – 2019-ben második helyen végeztek) és Spanyolországon (2011, 2013, 2019) kívül csak egyszer nyert más nemzet U21-es Eb-t (2015-ben Svédország). Avagy bár a szerda este látottak okán megtettük, hogy magyarázatot adtunk arra, mi okozta a magyar és a német válogatott közti bántóan nagy különbséget, de kijelenthető, pont ezen okok alapján nem Stefan Kuntz együtteséhez kell mérni a magyar válogatott teljesítményét. Sokkal inkább a szombati románok, majd a keddi, csoportzáró hollandok elleni meccs után kell mérleget készíteni, hol tart ez a fiatal válogatott.
Igazából akkor sem dől össze a világ, ha Gera Zoltán csapata pont nélkül esik ki és nem lesz érdekelt a május végi egyenes kieséses szakaszban. Azért nem, mert ezeknek a srácoknak a zöme korukat, a lábukban lévő minőségi felnőtt futballban eltöltött játékpercet tekintve a 2023-as U21-es Eb-n lesz számon kérhető igazán. Oda persze előbb ki kell jutniuk, de talán a szerdai, németek elleni, illetve a következő két Eb-csoportmeccs pont abban segíti majd őket, hogy felmérjék, milyen magasan van a nemzetközi futball szintje, egyéni és csapatszinten mennyit kell fejlődjenek két év alatt.