Ahogy az várható volt, az MTK elleni 2-2-es döntetlent követően a Budapest Honvéd menesztette Bódog Tamást. A vezetőedző már a találkozó előtt ultimátumot kapott, a vezetőség ugyanis közölte, ha nem nyer a csapat, akkor változtatni kell. Ideiglenesen az a Pisont István irányít, aki már az előző szezonban is beugrott és Magyar Kupát nyert a Honvéddal.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Pár nap nyugalom után most ismét helyzet van Kispesten. Csütörtökön egy interjú jelent meg a sportigazgatóval, Urbányi Istvánnal a csapat honlapján, amiben azt mondta, hogy amikor tárgyaltak Bódoggal, akkor az edzőnek sem a kerettel, sem a stáb összetételével nem volt gondja.
„Aztán elindult a bajnokság, meglehetősen hullámzó játékkal. Volt néhány jó periódusunk, de a látványos játék, az eredményesség elmaradt. A meccshiánnyal küzdő játékosok nem fejlődtek eléggé,
az edző és a csapat közötti kommunikáció nem igazán működött.
A koronavírus második hulláma pedig tovább rontott a helyzeten. Mindezek együttesen vezettek a váltáshoz” – mondta Urbányi, aki szerint menet közben is olyan igazolások történtek, amelyekre évek óta nem volt példa a klubnál, de hiába várta mindenki, nem indult be a Honvéd.
Urbányi István nyilatkozata után Bódog Tamás is szót kért, ő a Nemzeti Sportnak beszélt arról, hogy nagyon bántja, hogy utolsó a csapat, ugyanakkor mivel kizárólagos felelősként tüntették fel, szeretne néhány dolgot tisztázni. Való igaz, hogy alkalmasnak érezte a keretet a céljai eléréséhez, azonban kért pár erősítést.
„Valóban jó labdarúgók jöttek – de milyen erőállapotban? Ez sajnos konfliktusokat szült, volt olyan játékos, aki az érkezésekor maga ismerte el, hogy legfeljebb tizenöt percet bír, mások hónapok, évek óta nem játszottak tétmérkőzést” – mondta Bódog, aki külön megemlítette a magyar válogatott Baráth Botondot, akinek a játékán érződött a kihagyás, igaz, ahogy kezdte utolérni magát, egyre jobb lett.
Az új igazolások kapcsán sokszor hallotta a projektjátékos kifejezést, akik a klubnak voltak fontosak és nem azt nézték, hogy edzőnek szüksége van-e rájuk. Eppel Mártonhoz hasonló centerei például már voltak, de olyan, mélységbe induló gyors játékos, akit Bódog Tamás kért, nem érkezett.
Szerinte az egyszerűen nem igaz, hogy nem működött a kommunikáció a csapat és közte. Majd elég kemény dolgokat mondott a sportigazgatóról.
„Ami nekem nagyobb gondokat okozott, azok a sportigazgató kirohanásai voltak, mert mentálisan tett tönkre több labdarúgót, ami sok energiámat elvitte. Még a nyáron négy-öt játékossal közölte, keressenek csapatot maguknak, mert nem kellenek, aztán hogy maradnak, és dolgozzon velük a vezetőedző, hogy legyen önbizalmuk!
Megesett, hogy Urbányi István a csapat előtt fenyegette meg az egyik játékost vérlázító módon, de az sem szokványos edzői feladat, hogy a labdarúgók engem kérnek meg arra, szóljak már a sportigazgatónak, hogy ne zaklassa őket esténként telefonon.
A csapatba követelt olyan játékost, aki visszatérve a vírusfertőzésből a mért adatok szerint egy félidőt tudott játszani, annak is a kilencven százalékát oxigénhiányos állapotban – az orvosi útmutatás alapján ennél többet nem lehetett volna a pályán, de István nehezen értette meg ezt az indokot” – mondta Bódog Tamás, aki elismerte, hogy ő is hibázott, de azt sem tartotta jó döntésnek, hogy a vírushelyzetben a felnőttprogram keretén belül négy csapat között volt átjárás, így a tizenhárom mérkőzésén harmincnégy játékos lépett pályára a Honvédban.
A Nemzeti Sport megkereste a Honvédot is, de a klubtól azt a választ kapták, hogy lezártnak tekinti az ügyet.