Kubatov megálmodta, és a valóság apránként közeledik

Kedd este a kijevi éjszakában véget ért a Ferencváros 2020-as Bajnokok Ligája-kalandja (Dinamo Kijev-Ferencváros 1-0), a magyar bajnok egy szerzett ponttal, a Juventus, a Barcelona és ukrán riválisa mögött csoportja negyedik helyén végzett. Objektíven, a száraz tények alapján értékeljük a magyar bajnok 2020-as európai menetelését.

A selejtező: 5 meccs, 3 győzelem, 2 döntetlen, 9-5-ös gólkülönbség

A zöld-fehérek 11 Bajnokok Ligája-mérkőzést játszottak az idén. Az öt selejtezőn szinte makulátlan mérleggel zártak,

• a Djurgarden (svéd bajnok, 2-0),
• a Celtic (skót bajnok, 2-1), majd
• a Dinamo Zagreb (horvát bajnok, 2-1) legyőzése után,
• a norvég bajnok (Molde) oda-visszavágós kiejtésével (3-3, 0-0) jutottak a BL-főtáblára.

Mindezt tették úgy, hogy tán a svéd bajnok kivételével minden ellenfelét esélyesebbnek tartotta a közvélemény. A BL-főtáblára jutás előzetesen nem remélt bravúr, még akkor is, ha a Fradi tavalyi EL-csoportkörös szereplése előrevetítette, Szerhij Rebrov képes megtanítani a rendelkezésére álló játékosok számára leginkább testhez álló pozíciós játékot, és ez olyan európai középcsapatok ellen is eredményre vezethet, mint az Espanyol, a CSZKA Moszkva és a Ludogorec.

A Fradi egymást követő második évben harcolta ki valamelyik európai sorozat főtáblájára kerülést. Ráadásul idén a Bajnokok Ligájába jutott, amelyet előzetesen a klubvezetés is az alig remélt csoda kategóriába sorolt. A csoportellenfelek megismerése után az előrelátó vezetőség az „ez már az örömjáték”, „megtiszteltetés ilyen csapatok ellen pályára lépni”, vagy „tanulni jöttünk” üzenetű mondatokkal próbálta helyretenni az óhatatlan szurkolói hurráoptimizmust.

A csoportkör: 6 meccs, 0 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség, 5–17-es gólkülönbség

Kétségtelen, a Barcelona és a Juventus nagyságrendekkel erősebb, de a Dinamo Kijev is jobb játékoskerettel és jóval nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkező csapat. Előzetes esélylatolgatások alkalmával a hat meccs, nulla pont és a pofozógép szerep még akkor is benne volt a pakliban, ha tudjuk, a Barcelona két évtizedes mélyponton van, a Juventus is az átalakítás időszakát éli, a Kijev pedig kifejezetten fiatal kerettel bír – más kérdés, hogy Mircea Lucescu csapatának gerincét néhány légióssal és rutinos játékossal megerősítve a 2019-ben U20-as világbajnok ukrán válogatott adja.

A 6 meccs, 0 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség zárómérleget (5–17-es gólkülönbség), avagy a pontszerzést ezen a szemüvegen keresztül érdemes szemlélni. Fontos leszögezni:

• a Fradit talán a budapesti Barcelona, illetve a Kijev elleni meccs első 45 percén kívül nem focizták le.
• A Juventus ellen mindkét meccsen, de Torinóban nemzetközi mércével nézve is kifejezetten jól futballozott (talán állítható, pontszerzést érdemelt volna).
• Az utolsó csoportmeccsen Kijevben minden mutatóban felülmúlta ellenfelét, csak éppen kimaradtak a helyzetek – erre később visszatérünk.

Sebesség, ellenállás a presszingnek és az a fránya xG

Ami mindezek alapján bizonyosságot nyert, hogy a 32 BL-csoportkörös csapat közül a legkevesebbre, 28,75 millió euróra (nagyjából tízmilliárd forintra) becsült játékoskeret és a szintén a legalacsonyabb, tízmilliárd forintos költségvetés nagyjából arra elegendő, hogy egy jó edző alkalmazásával a klub eljusson az európai középmezőny aljára.

Rebrov és a Fradi dicsérete az is, hogy a klubfutball közvetlen világelitjéhez tartozó csapatok ellen sem kötöttek alkut, nem alkalmaztak célfutballt, hovatovább nem rúgták szét az ellenfelet (a hat csoportmeccsen átlagosan 12-szer szabálytalankodtak).

Lovrencsicsék ugyanabban a stílusban, fegyelmezett pozíciós játékot alkalmazva futballoztak a Barcelona és a Juventus ellen, ahogy teszik azt hétvégente a Mezőkövesddel és a Kisvárdával szemben. A labdát a világsztárok ellen sem rugdalták fel pánikszerűen, céltalanul, arra törekedtek, hogy minden esetben a földön, passzal építsék fel a támadásaikat.

Az uefa.com statisztikái szerint a hat találkozó alatt meccsenként átlagosan 510-szer passzoltak egymáshoz és ezt 86 százalékos hatékonysággal tették, ami jelzi, a Fradi e téren elérte a nemzetközi szintet.

A játékosai minősége és a csapat összműködése arra azonban még nem elegendő, hogy az európai futball csúcsszintjén

• a védelem és a középpálya a labdakihozatalnál huzamosabb ideig ellenálljon a Barcelona és a Juventus által képviselt nívójú presszingnek (ezt az NB I-ben lehetetlen modellezni, mert a csapatok zöme nem játszik őszinte focit, csak a Paks presszingel jelenleg, de bátran kijelenthető, hogy ők sem Barca-szinten teszik ezt),
• és hatékonyan gátat szabjon az ellenfél nagy sebességű ritmusváltásainak, kiváltképp a labdavesztés utáni visszarendeződés alkalmával – lásd a Barcelona ellen emberelőnyben bekapott két gól, vagy a Kijev elleni budapesti meccs első félideje.
• A párharcokat nagyobb arányban nyerje meg, mint ellenfelei (6 meccs alatt átlagosan 131 párharc 46 százalékát nyerték meg).
• Végül, de nem utolsósorban: ezen a szinten a támadásoknál az xG-mutató átlagát (Expected Goal Ratio, avagy a mutató, amely nem a kapuralövés mennyiségét helyezi előtérbe, hanem a valós gólszerzési helyzetek minőségének százalékos bemutatására törekszik) sem képes olyan magasságba emelni, amely hosszabb távon is biztosíthatná a mérkőzésenként egynél több gól megszerzését, következésképp növelné a győzelem esélyét.

Óriási fegyvertény, hogy a Ferencváros meccsenként átlagosan

• 7 kulcspasszal próbálkozott,
• a Kijev elleni két meccsen 24-szer (15 és 9), a Barcelona ellen 17-szer (9 és 8), míg a Juventus ellen 20-szor (10 és 10) jutott el kapura lövésig.
• Viszont az már figyelmeztető, hogy a hat meccs összesen 61 kísérletéből 16 talált kaput, meccsenként csak 2,6, ami 27 százalékos mutató.

Ha a támadások mennyiségét jellemző mutatókat leszűkítjük a fentebb citált xG-re, avagy a valóban gólszerzésre alkalmas minőségi helyzetekre, úgy még inkább szembetűnő a különbség a jelenlegi Fradi és az európai elit között.

A zöld-fehérek az öt BL-selejtezőn 9 gólt lőttek átlag 0,98-as xG mellett, ami rendkívüli hatékonyság, jelentős túlteljesítés. Tán sokakat meglepő módon az elvileg magasabb kvalitást sejtető BL-csoportmeccseken az xG-átlaguk nem csökkent, sőt, ha csak minimálisan is, de 1,01-re emelkedett: ugyanakkor ez a 6 meccs 5 gólját tekintve minimális alulteljesítést mutat.

Ebből két következtetést biztosan le lehet vonni:

• A Barcelona 2,8-as, a Juventus, 1,84-es xG-átlagot ért el a csoportkörben, ami azt mutatja, ha a Fradi középtávon szeretné megvetni a lábát az európai középcsapatok között, Rebrovnak a támadójáték minőségét kell fejlesztenie, és ezzel az érdemi gólszerzési helyzetek számát kell feltornáznia a jövőben legalább 1,5–1,7 környékére. Így reálisabb esélye lesz a két rúgott gólra, avagy a győzelemre.
• Az xG-statisztikára lehet azt mondani, hogy „hülyeség”, „nézz fel a táblára, az a lényeg”, vagy hogy „milyen jó játékos Tokmac, neki helyzet sem kell, úgy lő gólt”, de a sport már csak olyan, hogy hosszú távon a szerencse és a pech kiegyenlíti egymást. Előbbire adott példát a selejtező túlteljesítése, utóbbira a csoportkör alulteljesítése.

Mire lesz ez elég jövőre?

Kubatov Gábor a sorozat lezárásaként kedd éjszaka annyit posztolt a Facebook-oldalára: „Jövőre erősebben térünk vissza!” A Fradi elnöke nyilván az álmait fogalmazta meg.

Ugyanis a magyar klubfutball alacsony UEFA-együtthatója miatt nemhogy a BL-, de még az EL-csoportkörre sem lehet automatizmusként tekinteni. Egyelőre.

Kubatov optimizmusát ugyanakkor alátámasztja, hogy a Fradi csapat- és játékosszinten az 5+6 BL-meccs alatt kétségkívül sokat fejlődött. De ez sem biztosítja az automatikus belépőt az elitbe.

A Bajnokok Ligája csoportköre épp azt mutatta meg, hogy az egyének képességeit milyen magas szintre kell emelni ahhoz, hogy bárki ellen és stabilan helyt álljon a csapat, hovatovább a győzelem reményében lépjen pályára. Hogy valós esélye legyen az elnöki mondatnak, és minden évben jogos szurkolói elvárás legyen a klubbal szemben valamelyik európai csoportkör elérése.

A Fradinak ehhez az elmúlt két évhez hasonlóan tudatos és szerencsés játékospolitikát kell folytatnia, az UEFA-tól érkező eurómilliókkal és a várható játékoseladásból befolyt összeggel ügyesen kell sáfárkodnia. Mert minden bizonnyal

• egy-két játékosra – például Tokmac, Zubkov, esetleg Haratin – visszautasíthatatlan ajánlat érkezik majd a télen, legkésőbb nyáron.
• Lesznek olyanok, akik a több játéklehetőség miatt váltanának,
• vagy olyanok, akiknél a klub szánja el magát minőségbeli cserére. Isael varázsa például megkopni látszik, nem ártana egy olyan (támadó) középpályás, aki nemzetközi szinten is képes az irányításra, a játék ütemének a meghatározására, és emellett még gólokat is lő, gólpasszokat is ad szép számmal.

Azon túl, hogy a Fradi összességében 11 meccsre nyúló BL-menetelése komoly fegyvertény, a harmadik pont rejt óriási lehetőséget. Azzal, hogy a Fradi egymást követő két évben európai porondon szerepelt, és ott olyan játékminőséget mutatott, amilyet, egyértelműen szintet lépett. Emellett a klub infrastrukturális és anyagi háttere, stabilitása azt üzeni a menedzsereknek és akár a nyugat európai topbajnokságok vagy Dél-Amerika kimeríthetetlen utánpótlásából kiszemelt, de ott játéklehetőséghez nem jutó 19-22 éves játékosoknak, hogy a Fradi kiváló lépcsőfok a távlati karrierben. A reklámszöveg szólhat ma már így is:

ha nemzetközi szintű kvalitás van benned, de a végcél, a topbajnokságok eléréséhez egy közbülső állomás és az európai kirakatba kerülés hiányzik, gyere a Fradiba!

A Ferencváros idei BL-menetelésének legnagyobb hozama tán nem is az UEFA-tól jövőre befolyó eurómilliók, hanem ez. Mert ha ügyesen sáfárkodnak, jövő nyárra a játékosállományban és a csapat szintjén is még erősebbek lehetnek. És ha ez az automatikus visszatérést nem is biztosítja, de az esélyt mindenképp növeli. Nem csak rövid távon.