Magyar foci sport

Az MLSZ csak ott nem képes sikert felmutatni, ahol a legfontosabb lenne

Az MLSZ keddi közgyűlésén újabb öt évre szavaztak bizalmat az elnöknek, Csányi Sándornak, aki egyedüli jelölt volt a pozícióra. Megnéztük, korábbi ígéreteiből mi valósult meg és mi nem.

A magyar labdarúgás 110 éves történelme során sokáig dicsőséges szakaszok váltották egymást. Később bár mérsékeltebb, de még mindig sikeres időszakok következtek – az elmúlt két évtizedben már sajnos alapvetően a sikertelenség jellemezte a magyar futballt, néhány felvillanással, reményteli pillanattal. Ebben a történelmi hagyományokhoz nem méltó helyzetben kell a magyar labdarúgásnak megtalálnia az új sikerekhez vezető utat a változó szakmai, sportpolitikai, gazdasági, társadalmi környezetben.

Így kezdődik 2010 júliusa óta Csányi Sándor által vezetett MLSZ első, 2011-ben kiadott, A magyar labdarúgás stratégiája című programja, amelynek a Megújulás évtizede alcímet adták. Az MLSZ elnöksége fő célként mi mást fogalmazhatott volna meg, minthogy a magyar labdarúgás évtizedeken át tartó lejtmenetét előbb megállítsa, majd a sportágat újra sikeres pályára léptesse. Sikerült ezt megvalósítani tíz év alatt?

Tömegesítés: úgy-ahogy, de megvalósult

A tömegbázis megteremtése az egész stratégia megvalósításának alapja. A tömegesítést többféle értelemben kell kezelni: alapvető célkitűzésként nem az aktív, illetve profi játékosok számát kell növelni, hanem a gyermek játékosok, az amatőr és szabadidős futball kiszélesítésére kell törekedni.

E cél elérése érdekében a 2011-es stratégia alapfeladatként jelölte meg, hogy a regisztrált játékosok száma 80 ezerről 120 ezerre nőjjön, illetve a grassroots, azaz a szabadidős labdarúgók bázisa is gyarapodjon.

Az MLSZ a stratégia 2015-ös, félidei felülvizsgálatánál már örömmel állapította meg, hogy túlteljesítették a célt. „A 2011-2014 közötti időszak igazi sikertörténet, a korábbi csökkenő trend megfordításával a 15 évnél fiatalabb, egyesületben igazolt gyermekek száma több mint 70 százalékkal nőtt, a szabadidős játékosok száma pedig elérte a 100 ezer főt” – áll a 2015-ös dokumentum elnöki köszöntőjében.

Más kérdés, hogy miközben az U15-ös korosztály alatti regisztrált labdarúgók – ebbe beletartozik mindenki, még az iskolai tornákon résztvevő, egyesületbe le nem igazolt játékosok is – száma tényleg nőtt, az U16-os korosztály fölötti játékosok száma stagnál azóta is.

Azaz míg a tömegbázis hízott, nem lett több olyan egyesület, amely képes a felnőttfutballba átvezetni a gyerekeket.

Ez utóbbi elméletileg nem jelentene problémát, ha a nagyobb gyerektömegből jobb kiválasztással, a valóban tehetségesebb fiúkat és lányokat áramoltatnák be a professzionális labdarúgás előszobájának számító 16 év fölötti korosztályokba és ott a korábbihoz képest hatékonyabb munkával, és magasabb színvonalú versenyrendszerrel találkoznának.

Ráadásul az évek alatt azon is ment a vita, hogy az egyesületek a tao-támogatás kimaxolása érdekében kiket és hányszor számolnak el játékosként, így mi kerül be az MLSZ-statisztikába az összegzéskor. Mindez kétségtelenül torzítja, megkérdőjelezi a szövetség mindenkori kimutatásainak pontosságát, még ha a számok azt is mutatják, az aktív labdarúgók száma jelentősen növekedett az elmúlt tíz évben.

A nézőszám növelése: totális kudarc mellett apró részsiker

Kulcskérdésként tekintett a program a nézőszám növelésére is, mert a stratégia megállapította, a „szomszédos országok mindegyikében magasabb a nézőszám. Ausztriában 9 ezer felett, Romániában 6 ezer körül, Csehországban 5 ezret közelítő, de még Szlovákiában is 3 ezer felett van.

Ezekből az adatokból is látszik, hogy a nézőszám 2-3-szorosára növelése kötelezően felvállalandó, reális célkitűzés.

2010-ben az NB I-ben átlagosan már csak alig 2800 fő vásárolt jegyet meccsenként, amit az MLSZ a stratégia szerint 2016-ra hatezer, 2018-ra nyolcezer fő fölé kívánt emelni. Az elmúlt években olykor kicsit magasabb, gyakran alacsonyabb átlagot produkált az első osztály a kiindulópontnak számító 2010-es adatnál. Az utolsó befejezett bajnoki évre, a 2018/19-esre 3301 főre sikerült feltornázni a mutatót, amely idén 3314-nél állt meg.

Ez majd 20 százalékos emelkedés, viszont nagyon messze van a megálmodott nyolcezres átlagtól, totális kudarcba fulladt a próbálkozás.

Fotó: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu

Az MLSZ egy részsikert azért fel tud mutatni. Az volt az elvárás, hogy 2018-tól kezdve legalább 25 ezer legyen az átlagnézőszám a válogatott meccsein, és a férficsapat 2018-ra valóban kinőtte a Groupama Aréna 22 ezres nézőterét, míg az új Puskás Arénába 66 ezren férnek be – a nyitómérkőzésre, Uruguay ellen meg is telt a lelátó.

Infrastruktúra-fejlesztés (stadionok, futballpályák): megvalósult

A magyar labdarúgás fellendítéséhez szükséges, az infrastruktúra szempontjából alapvető cél a szezonalitás megszüntetése, a stadionok átalakítása egész éves használatra. Nagyfontosságú, hogy az utánpótlás, a fiatalok számára is komfortos, télen is használható edzőkomplexumok, futballközpontok jöjjenek létre, ahol az utánpótlás-nevelésének az infrastruktúra nem jelent gátló tényezőt. A fejlesztésekkel kapcsolatos elvárásokat az MLSZ a klublicencrendszerébe is beépíti.

Az állami, illetve az önkormányzati tulajdonban lévő futballstadionokra az 1980-as évektől 2010-ig egyáltalán nem, vagy csak elhanyagolható mértékben jutott forrás. Ennek megfelelően a többségében 40-60 éves létesítmények állaga a kétezres évek elején gyakran az életveszélyes kategóriát súrolta. A kormány szintén 2011-ben indította stadionrekonstrukciós programját, amely a tao-támogatásnak köszönhetően kiegészült az MLSZ pályafelújítási programjával.

Az első osztályú mérkőzések átlagos nézőszámának emelkedését ez nagymértékben befolyásolta.

A stadionrekonstrukció miatt ugyanis az elmúlt évtizedben az NB I-es csapatok szinte mindegyike egy-két éven át – olykor távoli – albérletbe kényszerült, amely nyilvánvalóan nem segítette a nyolcezres cél elérését. Ezen túl az építkezések, a közbeszerzések és azok nyertesei miatt kialakult folytonos politikai vita csak rontott a sportág körüli hangulaton.

A 2011-ben kifejezett célként megfogalmazott ékkövet, a Puskás Arénát már átadták, ezzel együtt 34 másik stadion készült el vagy jár ahhoz közel (mint a Honvéd vagy a Paks esetében). Ma már szinte nincs olyan NB I-es és NB II-es klub, amely panaszkodhatna a nézőket kényelmesen, biztonságosan, a labdarúgókat tökéletes eszköztárral, edzpőpályákkal kiszolgáló infrasrtuktúrájára.

Az MLSZ-pályafelújítási programja azonban sokkal csendesebb, de igazi sikertörténet. Egyes számítások szerint a rendszerváltás utáni két évtizedben több mint ezer labdarúgópálya tűnt el, épült be lakóparkká, benzinkúttá, bevásárlóközponttá, stb. Az MLSZ a társasági adókedvezmény segítségével elérte, hogy 2019. december 31-ig 1333 kis-, közepes- és nagyméretú labdarúgópálya épült fel az országban, 2367-et pedig felújítottak.

Magyar játékosokkal legyen tele a bajnokság: kudarc

A Magyarországon nevelkedett, korosztályos bajnokságokban, sőt, az utánpótlás-válogatottban is bizonyított tehetségek nem jutnak megfelelő játéklehetőséghez, mivel az élvonalbeli klubokban helyüket külföldről igazolt játékosok foglalják el.

Az MLSZ már a 2011-es stratégiai programjában eképp nevezte meg kulcskérdésnek a magyar játékosok szerepeltetését, és Csányi Sándor most, 2020-ban is előhozta, amikor arról beszélt: azzal nem lehet megtölteni a stadionokat, ha jönnek-mennek az olyan külföldiek, akiknek a szurkolók ki sem tudják ejteni a nevét.

Csányi a külföldieket sokallja, a megfelelő szakembereket kevesli a magyar fociban
Az online lebonyolított közgyűlésen az újraválasztott MLSZ-elnök trollkodott egyet a Fehérvár tulajdonosával.

A felismerés hibátlan, de minden terv csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A fiatal magyar játékosok felnőttfutballba léptetése, a tehetséges játékosok több játékperchez juttatása érdekében az MLSZ az elmúlt tíz évben többször alakította át a támogatási és még a bajnoki rendszerét is, látszólag sikertelenül. A szövetség látványosan vergődik, mert bár rajtuk keresztül kapják a klubok a működésükhöz, az életbenmaradáshoz elengedhetetlen állami támogatást, így különböző szabályzókat is próbál beépíteni a rendszerbe, ugyanakkor a tulajdonosok többsége fütyül minderre. Már Csányi Sándor is kifakadt, és úgy fogalmazott: „Mintha ostobák lennének a klubtulajdonosok.”

Megfeszülhet itt az MLSZ, akkor sem lesz változás az NB I-ben
A Magyar Labdarúgó Szövetség az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, amit közgazdaságilag meg lehet tenni a magyar futball feltámasztásáért, de hiába, ha a klubvezetők másképp gondolkodnak.

A 2018-19-es szezonban előfordult olyan, hogy a Honvéd-Kisvárda meccsen a 22 játékosból végül négy magyar tartózkodott a pályán a lefújás pillanatában. A 90 perc alatt a cserékkel együtt összesen 21 külföldi kapott játékperceket. Ahhoz képest, hogy a magyar futball gazdasági erejét, lehetőségeit tekintve játékosexportra van ítélve, tíz év alatt ezt nem sikerült kimondani.

Az NB I-es klubok ahelyett, hogy az akadémiákban, azaz saját munkájukban hinnének, inkább importálják a középgyenge légiósokat. Ez bizonyítottan tévút.

Nemzetközi szereplés, a magyar labdarúgás Európa élvonalában: kudarc mellett részsikerek

A magyar labdarúgás színvonalának legfontosabb fokmérője a nemzetközi porondon való szereplés, válogatott és klubcsapatok szintjén egyaránt. Az MLSZ kiemelt célja, hogy mindkét területen a következő években lényeges javulás következzen be

– állt a tervben.

A válogatott 62. helyen állt a világranglistán Csányi 2010 júliusi kinevezésekor, míg az UEFA klubcsapatainak rangsorában 32. pozíciót fogalta el Magyarország. Előbbiben a 30. hely stabilizálását és a 2016-os Eb-részvételt, utóbbiban a 20 közé kerülést fogalmazta meg célként az MLSZ, illetve azt, hogy 2017-ig, öt szezonon át minden évben legalább egy csapat részt vegyen az európai kupák valamelyikének csoportkörében.

2016-ban 44 év után jutott ki ismét Eb-re a válogatott. Fotó: MTI/Illyés Tibor

A válogatott az elmúlt tíz évben volt 18. is a FIFA-világranglistán, 2016-ban 44 év után a kijutott az Európa-bajnokságra (nem utolsósorban a létszámbővítésnek köszönhetően) és ott nem várt sikert ért el a csoportgyőzelemmel. Emellett a Fehérvár (2012, 2018), majd a Ferencváros (2019) révén a magyar klubfoci az elmúlt kilenc évben háromszor is eljutott Európa Liga-főtábláig. Ám

  • a stratégia szerint 2017 után már két klubcsapat európai főtáblára jutása lett volna elvárás, amelytől piszok messze vagyunk,
  • nem beszélve arról, hogy a három klubsikert is inkább légiósok hada tette elérhetővé, mintsem saját nevelésű játékosok, és a tavaszt egyik alkalommal sem élte meg magyar csapat.
  • A legfrissebb FIFA-világranglistán az 52. hely a magyar válogatotté.
  • Az UEFA-rangsor sem mutat szebb képet: a magyar klubcsapatok európai kupasorozatokban elért összteljesítménye alapján a 33. helyen szerénykedünk, azaz visszaestünk egy helyet a kiindulóponthoz képest.

Célként fogalmazódott meg 2011-ben az is, hogy a korosztályos válogatottak mind UEFA-elitkörbe jussanak, és legalább egy Eb-, majd vb-döntőbe jusson. 2014-ben az U19-esek 5. helyen végeztek az Eb-n, ezt követően 2015-ben a vb Észak-koreát legyőzve a csoportban harmadik helyen végeztek Brazília és Nigéria mögött, majd a nyolcaddöntőben a későbbi győztes Szerbiától 2-1-es vereséget szemvedett a csapat Új-Zélandon. 2019-ben Preisinger Sándor és az U17-es válogatott lett előbb Eb hatodik, amellyel kijutott a brazíliai vb-re, ahol végül győzelem nélkül esett ki a csoportkörből.

Mindez azt mutatja, hogy bár részsikereket ért el a magyar futball az elmúlt tíz évben, de ez a csúcson, felnőtt szinten egyelőre kevés. Főként a 2011-ben megfogalmazott vágyakhoz képest.

Eredményes edzőképzés: kudarc

Az edzőképzés célja, hogy ismét olyan edző és nevelő szakemberképzés és minősítés jöhessen létre, amely mind a professzionális bajnokságokban, mind az utánpótlás-nevelés területén biztosítja a fejlődéshez szükséges szakember-ellátottságot, a megfelelő számú és felkészültségű edzői kárt.

Azt nem lehet elvitatni, hogy az MLSZ e cél érdekében szinte mindent megpróbált – a következetességet és folytonosságot már inkább számon lehet kérni. A szövetség tíz év alatt fél tucatnyi szakembert bízott meg, majd váltott le az edzőképzés élén. Valamennyi vezető saját elképzelése szerint értelmezte az UEFA-iránymutatást, -tananyagot, eszerint alakította a folyamatot. Az elmúlt években összességében rendszerezettebb tudás áramlott be a magyar futballba, mégis ez az egyetlen terület, ahol az MLSZ saját bevallása szerint sem tud áttörést felmutatni.

Márpedig bármely sportágat vesszük példaként, az edzői kara határozza meg a hosszútávú eredményességet, azaz: amilyen a magyar futballedzők átlagos szakmai, pedagógiai, pszichológiai és gyakorlati tudásszintje, erkölcsi és munkamorálja, olyan a felnőtt futballunkban a pályákon megjelenő minőség.

A magyar labdarúgás számítógépes adattárának létrehozása – megvalósult

Az informatikai megoldások még nem támogatják kellőképpen a sportág fejlődését, jelenleg nincs az indikátorokat egységesen mérni tudó, fejlett, integrált információ technológiai (IT) rendszer. Az MLSZ célja, hogy legkésőbb 2014-ig olyan komplex, interaktív és internetes támogatással bárhol elérhető információs hálózatot hozzon létre, amelynek segítségével a klubok, akadémiák, bajnokságok, játékosok, edzők, játékvezetők stb. teljes adatbázisa azonnal és naprakészen letölthető és ellenőrizhető lesz.

Az MLSZ szervezete, döntéshozatala újrastruktúlásában lépett előre leggyorsabban, leghatékonyabban. A korábban kis létszámmal, gyakran ad hoc jelleggel működő apparátus a Csányi-éra első 2-3 éve után nagyvállalati üzemmódra kapcsolt. A célként megfogalmazott informatikai téren nem csak a belső ellenőrzési rendszerét építette fel és alakította át, de az MLSZ Adatbank immár maximális biztonsággal és hatékonysággal szolgálja ki a szurkolókat – az eredmények böngészéstől kezdve a statisztikákon, videókon át egészen a jegyértékesítésig minden elérhető egyetlen platformon.

Összefoglalás

Az elmúlt tíz évben kétségtelenül a legtöbb vitát a magyar futballra költött milliárdok generálták. Pont ezért ez alapjaiban határozza meg a 2011-es MLSZ stratégia sikerességét, vagy kudarcát.

„Jelen stratégia megvalósulásának alapfeltétele egy középtávon fennmaradó jelentős forrásbővítés. A sportág és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében ennek legvalószínűbb realitása a költségvetés közvetlen és közvetett hozzájárulása.

Stratégiai elvárás egyik alapvető célkitűzése egy olyan folyamat végrehajtása, amely a középtávon elvezet a sportág önfenntartó képességéhez, és az addig állandósuló forrásösszeg fenntarthatóságához – az állami forrásokra való rászorultság megszűnése mellett.

A labdarúgás, ha jól üzemeltetik, a költségvetés nettó befizetőjévé válhat a nettó haszonélvezőjéből. Ezen összefüggés megvalósításával és a társadalom tagjaival való elismertetésével 2018-2020-ra elérhető a magyar labdarúgás fenntartható felemelkedése” – ezt írta az MLSZ 2011-ben.

Az elmúlt tíz évben a támogatás mértékére, amely direkt, kiemelt állami beruházások, tao-támogatás formájában és több száz milliárd forint értékben érkezett a sportágba, senki nem panaszkodhat. Ennek köszönhetően, amit bürokratikus módon pénzzel, hatékony szervezéssel el lehet érni, azt mind megtette a szövetség: labdarúgásunk lejtmenetének megállítása és egy sikeresebb korszakhoz szükséges feltételrendszer kialakítása megtörtént az elmúlt évtizedben.

Ahhoz, hogy ha sikeresebb nem is, de nemzetközi szinten eladhatóbb legyen a labdarúgásunk, szakmai paradigmaváltásra, elengedhetetlen szürkeállományra, tudatos, tervszerű munkára, erkölcsre, azaz minőségi emberi erőforrásra lett volna szükség. Az elmúlt tíz év e téren nem hozta meg az áttörést.

Ezen nincs mit csodálkozni. Az a sportág, amely megengedi magának azt a luxust, hogy a II. világháború előtti nagy edzőlegendáktól tanuló, az ezredfordulót megélő Baróti Lajos, Kovács Ferenc vagy Illovszky Rudolf írott formában ne örökítse tovább tudását, az halálra van ítélve.

Szakkönyv híján a nyugati szakirodalomat elvétve követő magyar futball az elmúlt hetven év nagyobb hányadában mint a népmese, szájhagyományok útján terjedt. Bármit is talált ki eddig az MLSZ, azzal pont a fejlődés, az eredményesség elsődleges zálogában, a szakmai munka átlagos színvonalának emelésében, ergo a labdarúgó mint végtermék képességeinek növelésében, piacképes tudás létrehozásában nem ért el erdeményt.

Ezért az sem remélhető, hogy majd a következő tíz év hoz áttörést, maximum újabb apró részsikerekkel cammog majd a futballunk. Mindezek fényében nemhogy mostanra,

de valószínűleg 2030-ra sem éri el a magyar labdarúgás azt, hogy önmagát piaci alapon fenntartani képes ágazattá váljon.

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.